Dragon Tamer (Drarry)

Bőrruhás veszedelem

Harry másnap reggel a függöny résén át beszűrődő sápadtfényű téli nap sugaraira, és a zuhanyzóból kiszűrődő halk zajokra ébredt.
Ásított, majd nyújtózott egyet, és elmosolyodott, amint meghallotta, hogy Draco elzárta a vizet. Pár pillanattal később elő is bukkant barátja a fürdőből. Haja nyirkos volt, és guszta kis testét mindössze egy Malfoy-címerrel ellátott, bolyhos fürdőköpeny takarta.

- Szia Draco – köszöntötte Harry kicsit kábán. – Hát nem csodás ez a reggel?

Draco a szemét forgatta, de mindemellett kifejezetten elégedettnek tűnt.
- Gondolom, egy ilyen észveszejtő kényeztetés után, amiben az este volt részed, bármelyik reggel szépnek tűnik.

- Mmmm, lehet – értett egyet Harry, majd felült, és Dracót kezdte fixírozni.

- Állati lenyűgöző volt. Hol tanultad ezt? Bangkokban?

Draco zavartan nézett.
- Mi?

- Hagyjuk. Mugli dolog – felelte Harry, majd oldalra döntötte a fejét. – Tudod, milyen imádnivalóan nézel ki abban a fürdőköpenyben?

- Mi? – szörnyülködött Draco. – Nem is. Inkább hihetetlenül férfiasnak tűnök benne.

- Igen, persze – horkant fel Harry. – amit csak akarsz – cuki.

- Potter – morogta Draco.

- Olyan vagy, mint egy édes, ölelnivaló kis plüssmackó, és legszívesebben a karomba zárnálak, és halálra szeretgetnélek.

- Te... én... MI? Semmiképp! Ez undorító – jelentette ki Draco, kábé olyan hangsúllyal, mint aki kidobja a taccsot. – Egy szót se többet. Inkább indíts zuhanyozni.

- Igenis uram – mondta Harry ál-komolyan. Kipattant az ágyból, magához vett némi ruhát a ládájából, és elindult a fürdő felé.

- Ó, egyébként Harry – szólt utána Draco, mikor már épp belépett volna az ajtón –, a házimanókkal hozattam sampont és kondicionálót neked. Ne aggódj, tudom, hogy eszedbe sem jutna az én holmimat használnod, mert az nem a te hajtípusodra való. Kifejezetten a világos hajszín kihangsúlyozására fejlesztették ki, plusz lágy esést biztosít a hajnak, miközben tartást ad. Szóval szereztem neked megfelelőt, ami selymes tapintást garantál, és könnyen kezelhetővé teszi a hajat, ugyanakkor megőrzi annak egészséges fényét.

Draco elhallgatott, mihelyst tudatosult benne, hogy Harry megrökönyödve bámul rá. – Öhm... csak gondoltam szólok – fejezte be aztán félénken.

Harry pislogott párat, aztán eltűnt a fürdőben, de nagyon közelről még lehetett hallani, amint azt motyogja: melegebb, mint egy háttértáncos egy Shi Tzuval a hóna alatt.

Harry legközelebb kábé tizenöt perc múlva bukkant fel, miután jóleső zuhanyt vett Draco óriási süllyesztett fürdőkádjában, sőt lelkiismeretesen felhasználta az összes, gondosan összeválogatott hajászati terméket is. Farmerban, és egy, még korábban Draco által választott passzentos pulcsiban sétált ki a fürdőből, miközben nedves haját dörgölte egy törülközővel.

- Tudod Draco, el kell ismernem, hogy a hajam tényleg lágyabb lett, és könnyebben fésülhető... TE JÓSÁGOS MERLIN EGY KOKTÉLRUHÁBAN ÉS TŰSARKÚ CÍPŐBEN! – akadt el Harry lélegzete, és meglepetésében úgy hátratántorodott, hogy a falba kellett kapaszkodnia. – MI A FENE VAN RAJTAD?

Draco, aki épp meredten hajolt a tükör elé, és körülményes mozdulatokkal művészi kuszaságba zselézte tincseit, kurtán végigtekintett az öltözékén.

- Bőr – felelte egyszerűen. Harry szemei kocsányon lógtak.

Hogy „bőr" az egy elég enyhe kifejezés volt. Draco fekete, ujjatlan felsőt viselt, ami második bőrként tapadt felsőtestéhez, és tökéletesen jól mutatott fehér-szőke hajával. Ehhez egy fekete bőrnadrág párosult, ami annyira szoros volt, hogy Harry biztos volt benne, menten szívrohamot kap, ha csak még egy másodperccel is tovább bámulja Dracót.