Dragon Tamer (Drarry)

Féltékenység

Ó... ó istenem, Draco...

Harryt lassan, de biztosan őrületbe kergette a szőke mardekáros.

- Ez tetszik Harry? – súgta egy bársonyos hang, majd egy nyelv siklott végig fülcimpájának érzékeny bőrfelületén. Mindezek után apró harapdálások sora következett, miközben egy test szorosan a falhoz szögezte Harryt. – Többet akarsz?

Harry hangosan felnyögött, és teljesen biztos volt benne, hogy még életében nem érezte magát ennyire kielégítetlennek. Draco úgy tűnt roppant komolyan veszi ezt az egész tettetett szeretők dolgot. Az elmúlt egy hétben folyton Harry körül sündörgött, és nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem a játszadozásra, amiket általában zsúfolt folyosókon ejtett meg, és azonnal abba is hagyott, amint a folyosó kiürült.

Sőt, Draco varázslatos módon Harry minden egyes órája után felbukkant, hogy részt vegyenek egy kis órák közti hancúrban, csak hogy aztán a csengő megszólaltával ugyanolyan hirtelen fel is szívódjon.

Aztán ott voltak a hosszú összebújások a Griffendél klubhelység díványán, ami után Draco javaslatára mindig felmentek Harry szobájába. Ott pedig egyszerűen csak leültek, és beszélgettek, mert (ahogy Draco rámutatott) valójában nem voltak egy pár, és semmit nem lett volna értelme csinálni a közönség hiányában.

Harry legszívesebben meghalt volna. Bármikor együtt voltak, gondolatban levetkőztette a szőkét, és végre valahára hülyére kefélte. Ha pedig nem volt Dracóval, akkor egyfolytában róla fantáziált, ha pedig aludt, akkor róla álmodott. Soha, semmit nem akart még egész életében annyira, mint alattomos álbarátját, aki jelenleg is a nyakát harapdálta.

Harry lassan készen állt rá, hogy mindent bevalljon, mert nem tudta, meddig bírja még, hogy ne őrüljön bele a kínzó vágyba.

Te jó ég Malfoy, gondolta magában feszülten, miközben Draco folytatta a nyakának becézgetését. Pontosan harminc másodperced van, és utána tutira letépem a ruháidat, és tettleg eloszlatom az illúziódat, miszerint én csak tettem, hogy mindezt élvezem.

Draco kínzó lassúsággal Harryhez nyomta a csípőjét, amitől ő úgy érezte, mintha elektromos áramot vezettek volna a testébe. Ó istenem. 15 másodperc. Draco keze felsiklott Harry pólója alá, és simogatni kezdte az egyik mellbimbóját. 10 másodperc. A másik kezével belemarkolt Harry fenekébe. 5... 4... 3... 2...

- Úúú, Harry, Malfoy, leszállnátok végre egymásról? Egyesek szeretnének úgy eljutni a reggeliig, hogy előtte nem megy el teljesen az étvágyuk.

A párocska egyformán haragos tekintetet vetett Ronra, aki ekkor már a nagyterem bejáratánál járt, és készségesen előre engedte Hermionét. Aztán várakozásteljesen visszafordult a két fiú felé. Ők erre vonakodva ellökték magukat a faltól, és szintén beslattyogtak reggelizni.

Harry ledobta magát szokásos ülőhelyére, és kezébe temette az arcát. Tudta, hogy leginkább köszönetet kéne mondania Ronnak, ha azt vesszük, hogy szó szerint két másodpercre volt tőle, hogy megrontsa Malfoyt, de a hálaérzet pillanatnyilag eszméletlenül messze állt az érzéseitől.

Draco élvezettel majszolta reggelijét, és közben önelégülten fürkészte Harryt a Mardekár asztalától. Tudta, hogy a srác most már bármelyik pillanatban megtörhet. Jelenlegi terve ugyanis épp csak annyiból állt, hogy addig ingerli Harryt, és taszítja őt a szexuális frusztráció riasztóan mély szakadékának szélére, míg nem Harry már nem bírja tovább, és akkor ő lesz az, aki a következő szintre emeli a kapcsolatukat.

Dracót kellemes érzések öntötték el, amikor erre a pillanatra gondolt. Már nem kell sokat várnia, ebben biztos volt.

Mindeközben a Griffendéles asztalnál Harry végre visszanyerte normál légzési sebességét, és figyelmét most már az étkezésre fordította. Ron és Hermione érdeklődve tanulmányozták meggyötört arcát.