Dragon Tamer (Drarry)

A Malfoyok ördögi tervei

Ragyogóan köszöntött be a másnap reggel, és persze túlságosan is korán, ahogy mindig. Ingerlékeny diákok tömege rótta a folyosókat, hogy eljusson a hétfő reggeli első órára. Egy bizonyos szőke mardekáros azonban alattomosan mosolygott széles jókedvében.

Harry kis (nos, talán nem is annyira kicsi) problémája előző este nagyon is feltűnő volt Draco számára. Persze úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy elaltassa Harry gyanakvását. Meg különben is, minek kéne mindent kitálalnia, mikor ez az új információ nagyon hasznosnak is bizonyulhat?

Potter beindult rám a kis hentergésünkkor, közölte magával elégedetten Draco, mikor felöltözött aznap. Potter majd meghal, hogy megcsókoljon. Nyilvánvalóan valamiféle szexisten vagyok. Kéne valami exkluzív klub azoknak, akik elég dögösek ahhoz, hogy begerjesszék a Kis Túlélőt.

Draco, lévén az Önuralom Császára, irányítása alatt tudta tartani a testét az ominózus alkalomkor. Nos, legalábbis amíg vissza nem ért a hálókörletébe, amikor is egy hosszú, félórás zuhany alatt, szennyes fantáziálgatás közben Potterről, neki is le kellett vezetnie a feszültséget.

Kétszer.

A zuhany után Draco eljátszott a gondolattal, hogy visszaoson a Griffendél toronyba, és bemászik Harry ágyába egy kis további játszadozás reményében. Draco most már tudta, hogy ez az egész ál-szeretők dolog nagy valószínűséggel átfordul egy ál-szeretők, akik viszont tényleg szexelnek helyzetté.

De végül Draco úgy döntött, muszáj elégtételt vennie Potteren a megaláztatásért, amit szó szerint az ő kezétől szenvedett el. Sokkal mókásabb lesz egy kicsit ingerelni és gyötörni Harryt, hogy a végén már remegjen a vágytól, míg ő továbbra is úgy fog tenni, mintha mindez a színjáték része lenne. Ó, az erő, amellyel Potter felett rendelkezett...

Jól figyelj Harry Potter, gondolta Draco, és rákacsintott tükörképére, miután befejezte az utolsó simításokat a haján. Az életed most aztán pokolian érdekes lesz. Az őrületbe foglak kergetni.

És ördögi vigyorát az arcán felejtve, Draco elindult reggelizni.

Mindeközben, az áldott tudatlanságban leledző Harry élvezettel fogyasztotta reggelijét, és a közelgő Griffendél-Hollóhát kviddicsmérkőzésről folytatott eszmecserét barátaival. Épp megtárgyalták, hogy vajon vessen-e be Harry Vronszkij-műbukást, mikor Harry meglátta, amint Draco belépett a Nagyterembe. A szőke szokás szerint stílusosan késett, és ízletesebbnek tűnt bárminél, ami Harry tányérján volt.

Harry szeme felcsillant, Ron és Hermione pedig kíváncsian körülnéztek, hogy vajon mi váltotta ki ezt a reakciót. A Mardekáros láttán Ron fájdalmasan felvinnyogott, és Harryhez fordult egy annál is fájdalmasabb pillantás kíséretében.

- Harry, légyszi mondd hogy ez a bárgyú tekintet a képeden mind a színjáték része, és nem zúgtál bele tényleg abba a szörnyű görénybe.

Harry sértődötten nézett barátjára.
- Nem is szörnyű. Valójában elég vicces, és édes, mikor csak kettesben vagyunk.

Ron kétkedő pillantására Harry megvonta a vállát.
- Legalábbis többnyire – helyesbített. – Úgy értem, valamennyire... de azért a haja szép. – Harry szünetet tartott. – És különben sem vágok bárgyú képet – fejezte be végül.

- De igen, vágsz – jegyezte meg Hermione. – Szerintem Ronnak igaza van. Te már nem is színészkedsz.

Harry összehúzta a szemét, és igyekezett kigondolni valami csípős visszavágást, mikor elkapta Draco pillantását, ami olyan csábító volt, hogy Harry azonnal elpirult, és érezte, hogy egész testében felforrósodik.