Dragon Tamer (Drarry)

A következmények

- Draco, kérlek?

- Neeeem Harry! Nem vagyok fáradt!

Harry az ágyán ült a Griffendél toronyban, és hiábavalóan próbálta rávenni Dracót, hogy lepihenjen. Draco a szoba közepén álldogált, dacosan keresztbefonva karjait, és sértett kifejezéssel reagált Harry próbálkozásaira.

- Szívem...

- Nem.

- Rendben, figyelj, nem kell aludnod. Akkor csak bújjunk össze – javasolta Harry, Draco pedig gyanakodva nézett rá.

- Csak összebújunk?

- Igen, csak ennyi.

Draco habozott. – Megígéred?

Harry a szívére tette a kezét.
- Esküszöm. Na, csak gyere, és feküdj ide mellém, rendben van édes? – Harry tudta, hogy amint Draco visszanyeri megszokott személyiségét, betiltja a beceneveket, szóval most boldogan kihasználta a lehetőséget.

Draco összehúzott szemekkel vizsgálta Harryt.
- A nyuszim is jöhet?

- Hát persze.

Draco végül megadta magát, és hajlandó volt ledőlni az ágyra. A fejét Harry mellkasára fektette, aki azonnal átkarolta a szőkét, nehogy az megint elrohanjon valahova. Bár már az ajtóra is rászórt egy tucat ajtózáró bűbájt, felkészült, hogy a testével is visszatartsa Dracót, ha esetleg megint rájön a bolondéria. Remélte, hogy barátja most már kialussza a dolgot, és ezzel elkerüli a további kínos szituációkat, illetve, hogy tekintélye újabb károkat szenvedjen el.

De nem kellett aggódnia. Draco szemei hamarosan lecsukódtak. Harry mosolygott. Már hiányzott neki a barátja, de azért el kellett ismernie, hogy Dracónak ezen oldala is átkozottul imádnivaló.

- Annyira édes vagy, ugye tudod?

- Köszi – mormolta Draco, majd közelebb fúrta magát Harryhez, és hamarosan már az álmok boldogságos tengerében úszott. III. Draco Lucius Malfoy is boldogan kényelembe helyezte magát Draco karjaiban. Harry nem szándékozott elaludni, de Draco és a bolyhos kis nyuszi olyan kellemesen és megnyugtatóan szuszogott mellette, hogy perceken belül ő is álomba merült.

Harry később arra ébredt, hogy megérkeztek a szobatársai, meg persze Hermione (még mindig ő volt az egyetlen, akinek sikerült megtörnie Harry ajtózáró bűbájait). Hermione és Ron vacsorát is hoztak a fiúknak, amit Harry hálásan fogadott, majd miután kicsit beszélgettek, és megnyugtatta Hermionét, hogy Dracóval minden rendben, a lány elbúcsúzott, és aludni tért. Harry elővette a háziját, és épp hozzákezdett volna, amikor arra lett figyelmes, hogy a szobatársai egytől egyig kíváncsi szemekkel mustrálják őt.

- Rendben Harry, ki vele! – szólalt meg végül Ron, majd letelepedett Harry ágyának végébe, és óvatosan hátradőlt, vigyázva, hogy ne ébressze fel Dracót, amivel nyilvánvalóan kivívta volna barátja haragját.

- Mármint mivel? – kérdezte Harry, habár volt róla egy nagyon jó sejtése, hogy mire utalhat Ron.

- Hogy csináltad?

- Micsodát?

- Harry, ne játszd már az agyilag zoknit. – Dean húzott oda egy széket, hogy lehuppanjon rá, és várakozásteljesen meredt Harryre. – Hogy csináltál Malfoyból – és fejével, a még mindig alvó szőkére bökött Harry mellett – totális bolondot.

- Ja az – legyintett csak Harry, és elővett egy tankönyvet, miközben magában somolygott. Az élet szép.

Seamus nem hagyta annyiban a dolgot.
- Igen az – mondta, és kiragadta Harry kezéből a könyvet. – Gyerünk Harry! Részleteket! Pontosan mit csináltál vele? Seamus, Neville, és még Trevor is csatlakozott a társalgókhoz, és most mindannyian kíváncsian várták Harry részletes beszámolóját a délutánról.