Dragon Tamer (Drarry)

Fekete noteszek és vörös pizsamák

- Szobafogság? Szobafogság? Hogy a pokolba zárhat be engem?

- Fogd be Potter. Ha esetleg elfelejtetted volna, engem is ugyanúgy bezárt, szóval fejezd be a sápítozást.

Harry és Draco szófogadóan visszatértek Draco lakrészébe, és most a nappaliban múlatták az időt. Harry dohogva járkált fel-alá a szobában, Draco pedig elterült a bőrkanapén, és a „divatlapot" olvasta.

- De Draco, mégis hogy zárhat be engem a te apád? Én a barátod vagyok! A ház vendége! Arról nem is beszélve, hogy egy híresség!

- Csak nem előtört belőled a díva? – kérdezte Draco szelíden, és lapozott egyet. Azon töprengett, vajon valamelyik zuhanyzóban alkalmazandó pózt próbálja-e ki Harryvel, vagy inkább hozasson fel Yodával epret, tejszínhabot, és csokit, hogy készíthessen magának egy kis Harry Potter desszertet.

Harry lesújtó pillantást vetett Dracóra, majd lehuppant mellé a szófára.
- Nem úgy értettem, idióta. Csak a rettenetes szalagcímekre gondolok, amik nyomtatásba kerülhetnek, amint a Reggeli Próféta tudomást szerez erről: A halálfalók új, kegyetlen büntetést találtak ki a Kis Túlélőnek – Harry Potter szobafogságban. Fúj, bele se merek gondolni.

- Mmm, igen. Ez egyszerűen borzasztó – motyogta Draco szórakozottan. Zuhany vagy desszert... zuhany vagy desszert...

- De most tényleg... bezár egy halálfaló. Mi a következő? Lefogadom, hogy a legközelebbi összecsapásnál, Voldemort majd csak rám néz, és annyit mond: Potter, meg akartalak ölni, de meggondoltam magam. Inkább megvonom a zsebpénzedet.

- Mókásan hangzik – felelte Draco, és úgy döntött, kezdetnek jöhet a Potter desszert, amit majd egy mocskosul forró zuhany-szex fog követni.

- Te még csak nem is figyelsz rám – vetette oda Harry, és durcásan nézett Dracóra, aki teljesen elmerült a „magazinban". – Mi lehet olyan rettenetesen érdekes abban az újságban, ami miatt megéri nem rám figyelni?

- Ó, egy cikk arról, hogy mennyire ritkák a természetes szőkék, és hogy miért olyan rendkívül kívánatosak – hazudta Draco folyékonyan. Harry a szemét forgatta.

- Gondoltam. Nárcisztikus köcsög.

- Nem én vagyok az, aki az esetleges rossz sajtója miatt nyafog – mutatott rá Draco, és letette a magazint a kávézóasztalkára. – Éhes vagy?

- Mi?

- Éhes, Potter. Azaz: akarsz valamit enni?

Harry vállat vont.
- Persze. Mire gondoltál?

Draco kihívóan vigyorgott rá.
- Hármat találhatsz. És az első kettő nem számít.

Sokkal később egy ragacsos, csokoládé- és tejszínhab-maradványoktól ragacsos Harry és Draco talált utat a fürdőszobába, ahol immár összeölelkezve feküdtek a kádban. Harry, a másik két lába között helyezkedett el, a hátával Draco mellkasának dőlve. Draco szorosan átkarolta őt hátulról, és az állát Harry vállán pihentette.

- Ez – sóhajtotta Harry boldogságtól ragyogva –, elképesztő volt.

- Tudom – mondta Draco kissé önelégülten, és gondolatban megint csak megfogalmazott egy köszönőlevelet Grangernek. Szorosabbra fűzte karjait Harry körül, majd lágy csókot lehelt az arcára. – Nagyon ízletes desszert vagy, ugye tudod.

- Tényleg? – kérdezte Harry játékosan, és lustán hátrafordította a fejét, hogy rendesen megcsókolhassa Dracót. Nyelvük bágyadtan találkozott, és Harry érezte az eper, csokoládé, és tejszínhab ízét, amit Draco korábban lenyalogatott róla.