Search me [Jimin; +18]

20. rész

💎Jungkook💎
{Egy órával ezelőtt, mikor Yoongi elvitte Joheet} 

Idegesen járkáltam fel-alá a nappaliban azon agyalva, mi a francot csináljak. Tae csak ült és nézte a szenvedésem. Hirtelen ötlettől vezérelve kaptam fel telefonom és hívtam az egyetlen személyt, akit lehet jobb lenne most nem zargatni, de ez vészhelyzet. Fülemhez tartva a készüléket vártam, hogy felvegye, közben lábammal folyamatos ütemet dobolva türelmetlenségemben.
- Mi történt? - szólt bele Hoseok, akivel még asszem nem is találkoztam. Hát most épp itt az ideje.
- Honnan veszed, hogy történt valami? - lepődtem meg, de ő csak felnevetett.
- Ugyan olyan vagy, mint a húgod. Remeg a hangod, plusz rátesz az is, hogy mióta ott vagy nem hívtál, csak ha valamit nem tudtál vagy valamit eltörtél és nem akartad, hogy Johee megtudja - mondta el a tényeket, mire épp ellenkeztem volna, de eszembe jutott, hogy miért is hívtam.
- Jó tényleg gond van méghozzá rohadt nagy, úgyhogy haza kell jönnöd, most! - tagoltam neki lassan, ezzel próbálva magamat is nyugtatni. 
- Mit törtél már megint el? - nem ismerem a csávót személyesen, de szinte ide látom, ahogy a szemét forgatja.
- Semmit! - háborodtam föl - Most az egyszer vegyél komolyan légyszíves és told haza a segged, mert Johee-ről van szó. Jelenleg épp a kórházban van és kurvára nem tudom mit tegyek!  Hívnék taxit is ha tudnék, de ezt legutóbb is te intézted nekem és gőzöm sincs hogyan kell! - egyre kétségbeesettebb voltam, ahogy hadartam és folyamatosan dolgozta fel az agyam, hogy kurva nagy a baj.
- Azonnal indulok - azzal nem segítve a helyzetemen nyomta ki a telefont.
- Hát ezt nem hiszem el - túrtam idegesen hajamba.
- Nincs a hugodnak semmi ismerőse aki tud vezetni? - szólalt fel a kanapéról Taehyung. Látszólag nem olyan ideges mint én, tehát vagy nem érdekli annyira vagy én dramatizálom túl az egészet. Kétségbeesetten ráztam a fejem, hiszen hirtelen senki nem jutott eszembe.
- Tesó nyugodj már meg kicsit. Két hónappal ezelőtt még simán leszartad volna mi van a hugoddal most meg mindjárt magad alá csinálsz idegedben - ahogy ott ült a kanapén teljesen lazán, két dologra ébresztett rá. Az első, hogy egyáltalán nem fontos neki a hugom vagy épp a baba épsége, mert teljesen leszarja. Ilyenkor kezdi az ember bánni, amiket tudatlanul mondott.
A második pedig, hogy iszonyatosan igaza van. Mielőtt idejöttem, egyáltalán nem érdekelt Johee. Mi változhatott ennyi idő alatt, hogy itt toporogtam az ajtóban, miközben megett az ideg?! Magam elé meredve emésztettem a hallottakat és ahoz fűződő gondolataimat mikoris kopogtak. Már így is ideges voltam, ahogy kinyitottam még idegesebb lettem. Először nem tudtam ki ez, csupán arra emlékeztem, mikor egy kocsiból bámult felém olyan érdekesen, majd kiszállt, beült a másik oldalra és elhajtott. Azt hiszem volt vele egy csávó is, viszont azt nem néztem meg. Jobban lekötötte a figyelmem az, aki bámult. Visszatérve, idegességem akkor hágott a tetőfokára, mikor közölte, hogy ki is ő. Ennek a csávónak a neve azóta is visszhangzik a fejemben, ahogy akkor a konyhában a hugom zokogva ejtette ki ajkain.
Innentől kezdve nem igazán gondolkodtam, csupán az ösztönök vittek.

💎Jimin 💎
{Visszatérve a jelenbe, ahol megérkeznek a kórházba} 

Lábaim és kezeim is remegtek, ahogy lépkedtem a recepcióshoz, hogy valamit megtudjak Johee hollétéről. Ilyen ideges esküszöm nem voltam még szinte soha. Ideges voltam amiatt, hogy a lányt újra láthatom, de még idegesebb, hogy mi lehet vele és még rátesz egy lapáttal, a hasában növekvő csöppség is. Szinte a megőrülés szélén álltam, ahogy megálltam a pultnál, ami mögül a recepciós lány ijedten nézett rám. Próbáltam kis nyugodtságot tettetni, ám a lány arcából nem az jött le, hogy sikerült volna. A kínos pillanatból Tae mentett meg, ahogy vállamnál fogva arrébb tolt és megkérdezte Johee tartózkodási helyét:
- Egy Jeon Johee nevű lányt keresünk, körülbelül másfél órája hozták be - szólalt meg szinte teljesen nyugodtan.
- Ahh a hasfájós kismama. Egy pillanat és nézem - kezdett el pötyögni a gépen. Egész gyorsan gépelt, nekem mégis egy örökkévalóság volt, még ez is.
- Jimin nyugodj már le kicsit. Erős lány, biztos vagyok benne, hogy ha most kicsit rossz állapotban is van, hamar meggyógyul - ütögetett vállon Jungkook.
- És mivan ha a babával lesz valami? Jungkook az az én gyerekem vágod? Oké, hogy rohadt nagy hibát követtem el, de attól még az én gyerekem! Végre apa lehetnék, erre ez történik - temettem kezembe az arcom, majd jól megdörzsölve azt kaptam fel a fejem, mikor a pult mögött ülő csaj megszólalt.
- Uram.. - rászegeztem tekintetem, mire folytatta - A lányt éppen műtik. Viszont a váróban meg várhatják, lassan végezniük kell - lesokkoltam... De nem csak én, a mellettem támaszkodó Tae is. Egyedül Jungkook volt észnél és kissé remegő hanggal kérdezte, hogy hol van a huga. Amint elmondta a nő, elindultam egyenesen a műtő felé. Futottam, ahogy remegő lábaim engedték, de mintha egy rémálomban lettem volna, amiben akárhogy akarsz sietni, haladni valamerre, egyszerűen elnehezült végtagjaid nem engedik és nem jutsz semerre. Mintha akaratlanul is lassítva futottam volna. Egyedül a nyomomban kocogó másik két hímnemű bizonyította, hogy márpedig egész gyorsan haladok a kijelölt irány felé. Elmormoltam három Miatyánk-ot és legalább nyolcvanszor fohászkodtam Istenhez, hogy ez csak egy szar poén legyen vagy ha már ezt nem teljesíti és engem büntet, valahogy máshogy tegye és ne a lányon keresztül. Fohászkodtam, hogy a babának se legyen semmi baja. Úgy éreztem megőrülök.
Lihegve értem a nagy vas ajtó elé és épphogy megtámaszkodtam a térdeimen, hogy kifújjam magam, szinte kicsapódott és négy nővér tolta ki a lányt, akit szeretek. Ám nem egészen úgy nézett ki, ahogy én azt vártam. Arca sápadt volt és sokat fogyott is ez látszik rajta. Szörnyű volt látnom. Egészséges, sötét tincsei kifakultak, kissé pufibb arca most be volt esve és gyönyörű szemei alatt karikák húzódtak. Nem tudtam elhinni, hogy ezt én tettem. Meg akartam nézni. Meg akartam érinteni, hogy tudjam, valójában jól van, mégsem tettem...
- Miért műtötték? - nézek kétségbeesetten a nővérekre.
- Hozzátartozó? - húzta le a maszkját.
- A párja vagyok - bólintottam, mire láttam, ahogy Jungkook és Tae is megmerevedett, de nem foglalkoztam velük. Csupán a nővér válaszára vártam, ám az amit mondott, nem, hogy lesokkolt és a szívembe mart, még egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy valami rejtett kamerás átverés lehetett, ugyanis ez nem történhet meg. Egyszerűen nem és kész.
- Sajnálom a lányból most távolították el a magzatot. Elvetélt... - azzal visszahúzta a maszkot és tovább tolták a lányt a kórtermébe, míg mi hárman ott álltunk és egyszerűen nem hittük el.
Senkinek nem kívánom azt az érzést, mikor a saját gyermekét veszíti el. Úgy voltam vele, hogy ez velem úgysem történhet meg. De ez olyan mint egy baleset. Mindenki úgy van vele, hogy ez pont akkor, pont vele, nem történhet meg. Pedig de... Mindenkivel megtörténhet egy óvatlan pillanatban. Én is így voltam. Mindenre számítottam, de erre egyszerűen nem lehetett felkészülni. Sem idegileg, sem lelkileg. Egyszerűen a megőrülés határán voltam, ahogy nem bírtam befogadni a történteket. Még ha nem is volt hozzá semmi jogom. Hiába, hogy vér szerint én lettem volna az apja, hogyha nem voltam Johee mellett végig. Talán ha mellette lettem volna nem is történik ez meg. Talán ha nem félek és nem futamodok meg, talán most is boldogok lennénk. Nem csak a saját életemet tettem tönkre, hanem ezzel együtt egy gyönyörű lányét is és egy még meg nem született babáét is. Egy szörnyű ember vagyok és még csak nem is kaptam meg ami jár nekem. Miért a lányt bünteti az Isten azért, amit én vétettem? Inkább vegyen el tőlem mindent, de ennek a babának élnie kellett volna....

Hiiiiii everybody!!! 
Előre leszögezném, hogy tudooom.... Iszonyatosan köcsög húzás volt ez az igen vagy nem játék, ráadásul úgy, hogy nem is tudtátok mi a kérdés, de mivel nyertek az igenek, így az alapján alakítottam ezt a részt.
Így utólag viszont leírom, hogy a kérdés az volt:
A tragikusabbik ág felé menjen a sztori vagy ne? 
Remélem élvezni fogjátok ezt a részt, viszont szerintem ilyen becsapós játékot hozni fogok még, ha ti is szeretnétek, így ti is tudjátok alakítani a sztorit.
Kommenteket, véleményeket szívesen várom és ha tetszett, ne félj rábökni arra a kis csillagra. Remélhetőleg karácsonyra érkezem a következő résszel..
Addig is 👋👋👋👋👋👋👋
U. I. : Pls írjátok meg hogy szeretnétek-e még ilyen "yes or no" féleséget..