Search me [Jimin; +18]

1. rész

- És ez az 5, ez a 6, 7 és a 8 - mutatta Hoseok a lépéseket sorban, de valahogy nem sikerült figyelnem.
Lassan egy hónapja, hogy Los Angelesbe költöztem. Egy szállodában dolgozok recepciósként, általában éjszakás műszakban, így van időm táncolni is. 3 éves korom óta táncolok és ez valahogy a szenvedélyemmé vált. A nagy álmom, hogy híres dancer legyek, úgy tűnik kezd alapozódni azzal, hogy Jung Hoseok lett a tánctanárom. Ebben a városban eléggé nagy tekintélye van tánc terén, valamint igen népszerű. Sok rajongója van, hiszen nem néz ki rosszul, az meg ahogy táncol a kinézetét is meghaladja. Nagyon tehetséges. És ki gondolta volna, hogy pont ugyan azt a termet béreljük ki?! Jó ideig neki kellett átadnom a termet így mikor én végeztem ő akkor kezdett. Egészen addig, míg meg nem látta ahogyan táncolok és fel nem ajánlotta, hogy béreljük együtt a termet, közös edzéseket beiktatva.
Mióta ide költöztem Hobi az egyetlen, akit közelebbről megismertem és ennek nagyon is örülök. Nem kell sem kapcsolat, sem semmi. Legalább is ez a mottóm, ám gondolataimban mégis egyetlen egy személy járt.
Megvan a neve és a telefonszáma, mégsem láttam őt azóta, hogy a repülőn kiéltük magunkat. Nem szégyellem, amit akkor csináltam, mégis kicsit bánt, hogy nem láttam azóta, annak ellenére, hogy gondolataim nagy részét ő tölti ki. Tudom, hogy nem helyes és nem is vagyok olyan, aki elhiszi, hogy egy szex után örökké tartó szerelem következik, mégis ez a személy akaratlanul is elérte, hogy ilyen sokat agyaljak rajta és azokon a tökéletes ajkain. Igenis kijelenthettem, hogy Park Jimin megkaparintott tőlem valamit. Ez pedig az érdeklődésem.
- Jeon Jo Hee! - lengeti kezét Hoseok az arcom előtt - Már megint nem figyelsz! Ma már ez a harmadik, hogy elbambulsz! Ne szivass már! - tárja szét karjait mondandója közben, majd hirtelen leejtve maga mellé azokat fejezi be.
- Sajnálom Hobi! - hajtom le a fejem bűnbánóan, majd nagy sóhajtás kíséretében lehuppanok a földre lábaimat törökülésbe húzva.
- Na mondd csajszi, mi bánt ennyire? - ül le mellém, kezét a combomra rakva és biztatóan kissé megszorítva azt.
- Semmi tényleg. Lényegtelen. - sóhajtok nagyot, miközben lehajtom fejemet és kezeimbe temetve arcom megdörzsölöm azt, majdan visszaejtve tenyeremet az ölembe barátomra nézek és biztató mosolyt villantok felé.
- Remélem tudod, hogy addig innen nem mozdulsz, míg nem mondod el! - vigyorgott rám mindentudóan, így beletörődve muszály voltam elmesélni mindent. Barátomat ismerve tényleg nem engedett volna hazamenni.
- Végre Johee-nek tetszik valaki! - ült közelebb, csípőnk már szinte összeért - Már előre látom! Park Jimin és a fenomenális táncos Jeon Jo Hee esküvőt rendez! Jó, nem? - mutat a levegőbe, mintha épp egy újság szalagcímét ismertetné, majd ezer wattos mosolyát megvillantva néz rám, mire elröhögöm magam.
- Hát te hülye vagy! - nevettem feltételezésén - Nem lesz itt sem esküvő, sem legközelebbi találkozás. Amúgy sem tudnék neki mit mondani, úgyhogy nincs értelme érdeklődnöm iránta - tekintettem lezártnak a témát, majd hátat fordítva álltam fel ültemből és beálltam a tánc kezdő pozícióba gyakorlás céljából.
- Te most mit csinálsz? - hallottam meg hátam mögül barátom hangját, ezért a tükörből rá pillantva konstaláltam, hogy öntelten vigyorog. Nem bírva megállni muszály voltam egy grimaszt vágni válaszadásom közben.
- Hát gyakorolnék, ha jönnél. - gúnyos hanglejtésemen kissé meglepődtem még én is, de amit táncpartnerem csinált azon mégjobban.
Felpattant ülő helyéről, majd rosszallóan rázva a fejét, cuccaimhoz lépve előkaparta a telefonom és kutakodni kezdett benne.
- Mi a jó büdös francot csinálsz? - lépdeltem hozzá közelebb és megpróbáltam kikapni kezéből a készüléket, természetesen eredménytelenül. Majd, mikor már végre megtalálta amit keresett felém mutatta a képernyőt, amin Jimin neve és telefonszáma villogott, mellette a kis hívó ikonnal.
- Most szépen felhívod! - adta kezembe a kütyüt, mire én döbbenten pislogtam íriszeibe.
- És mit mondanék neki? - dőltem kicsit előre szemrehányóan feltéve eme egyszerű kérdésem, minek válaszául perverz mosolyt kaptam - Olyan jót dugtunk egy kibaszott repülőn, jöhetnél még egy körre, ha van kedved! De, ha véletlen nincs az sem baj, hisz te mondtad, hogy ha kellesz hívjalak! Ja, amúgy a nevem sem tudod, de nem gond, mert én tudom a tiéd! - játszottam el a hajtekergető hülye libát, minek hatására barátomból éktelen kacagás tört ki. Nem bírva megállni végül én is elnevettem magam.
- Tényleg ez nem is rossz. - rázza meg felém mutatóujját, másik kezével könnyeit törölgetve. Hát igen, Hoseok mindig mindenen folyásig tudja röhögni magát, ha vicces az adott dolog, ha nem.
- Ne már Hobi, ezt te sem gondolhattad komolyan! Nem fogom felhívni és kész. - szedtem össze cuccaimat, majd hátamra dobva edzős táskám indultam ki a teremből - Holnap találkozunk! - intettem hátra, majd elhagytam a termet.
Kiérve bepattantam újonnan szerzett autómba és hazafelé vettem az irányt. Elmémbe ismét beférkőzött a kép azokról a tökéletesen dús ajkakról. És azok gazdája sem nyújt épp hétköznapi látványt. Kettesben maradva gondolataimmal, akaratlanul is beugrik amit a repülőn csináltunk és ezen merengve vágyam is egyre csak nő. 
Hazaérve, bejárati ajtót becsukva magam mögött, gyors zuhany és evés után levetve magam a kanapéra, tévézéssel próbáltam elütni a maradék időmet és pihenni kicsit, mielőtt munkába mennék. Ám bekapcsolva a készüléket szappanoperák és romantikus filmek tömkelege roncsolta látásom és hallásom egyaránt. Később ezt megunva inkább telefonom vettem kezembe és mielőtt meggondolhattam volna magam gyorsan a zöld ikonra nyomtam, hogy aztán fülemhez tartva a készüléket hallgassam a sípolást mely az adott fél hívását jelzi. Fel sem fogtam jelenlegi cselekedetem, mígnem egy ismerős férfi hang szólalt meg a vonal másik végén.
- Igen? - hallójárataimba ugyan eljutottak a szavak, de agyamban teljes káosz volt. Nem tudva mit kéne mondanom végül a legegyszerűbbet választottam.
- A nevem Jeon Jo Hee. Esetleg találkozhatnánk valahol? - magabiztos hangom teljes ellentéte volt annak amit éreztem és kissé meg is lepödtem rajta. De azon mégjobban elképedtem hogy tudatomon kívül is hallgattam barátomra és felhívtam zavaros gondolataim okozóját.

안녕!
Íme az első része a Search me-nek.
Remélem tetszeni fog!