Search me [Jimin; +18]

6. rész

💎 Jimin 💎

Van az az érzés, mikor nem tudod mi, de valami igazán rossz történt vagy épp fog történni és előre félsz tőle.
Így voltam én is reggel óta és egyszerűen nem tudtam rájönni, mi az. A furcsa az egészben, hogy baljós előérzetem erősödni látszott akárhányszor Joheere gondoltam, viszont emellett furcsán bizsergett a gyomrom minden pillanatban amikor magam elé képzeltem tökéletes alakját.
Már a repülőn történtek óta kerestem, vártam, hogy hívjon. Ugyan gőzöm sincs, hogy miért, mégis mindig nagyot dobbant a szívem mikor nem ismert számot jelzett a telefonom. Ezért is próbáltam kapni az alkalmon és legalább az életstílusát, a személyiségét szeretném megismerni. Vajon mit szerethet? Mit utálhat? Mi a kedvenc étele, állata? Milyen filmeket szeret? Mire észbe kaptam, már nem kissé mélyedtem bele eme egyszerű kérdések sokaságába, majd végül arra a döntésre jutottam, hogy én magam fogom ezeket megkérdezni és ezáltal jobban megismerni őt.
Papírjaim kitöltésének végeztével az asztalra csaptam a tollat és felkelve kényelmes gurulós székemből indultam az ajtón ki, hogy utána szobám felé véve az irányt átöltözhessek valamibe, amitől Johee eldobja az agyát, mégis aránylag normális öltözet.
Tükörbe nézve konstaláltam, hogy megint rohadt jól nézek ki, majd pénztárcámat, telefonomat és a kocsi kulcsot felkapva indultam a múltkori szálloda felé, remélve hogy most is dolgozik.

💎 Johee 💎

- Köszönöm Hobi! - ugrottam a nyakába, amint Namjoon kijelentette, hogy próbaidőszakon vagyok.  Ő pedig nevetve karolta át a derekam szorosan magához ölelve, majd elengedett, én pedig szaladtam az öltözőbe átöltözni újonnan kapott munkaruhámba, ami egy fehér ingből, egy fekete szoknyábol és egy szintén fehér köténykéből állt. Cipőnek maradtam jelenleg a jól bevált magasított szárú fekete Airmax-nél, de kikötötték, hogy fekete magassarkúnak, kissé ünnepélyes cipőnek kell lennie.
Belépve a kis folyosón lévő egyetlen ajtón egy pofás kis szobába kötöttem ki, ahol bőrkanapék és néhány szekrény helyezkedett el, majd velem szemben még egy ajtó, amin a "Wc" felirat díszelgett.
Magamra kapva cuccaim épp a szekrényben pakolásztam, mikor kinyitódott a Wc ajtó és egy körülbelül velem egyidős, kissé véknyabb testalkatú és valamivel alacsonyabb amerikai csaj lépett ki rajta.
- Szia! Te ki vagy? - kacagott, majd közelebb jött és kezet nyújtott.
- A nevem Jeon Jo Hee! Próbaidőszakon vagyok jelenleg, remélhetőleg itt fogok dolgozni. - mosolyogtam rá, majd kezet ráztam vele.
- Áááááh szóval Namjoon új alkalmazottat vett fel. A nevem Jessica. Aranyos vagy - kuncogta el magát megint, mire én is jobban elmosolyodtam.
- Köszönöm - hajoltam meg kissé, hiszen akár fiatalabb akár nem, azért a felettesemnek mondhatom jelenleg.
Beszélgetve léptünk ki Jessicával az öltözőből, majd a még mindig dumáló Namjoonhoz és Hoseokhoz léptünk.
- Kész vagy... - nézett végig rajtam és száját kicsit eltátva pislantott nagyokat. Ugyan dekoltázsomon picit megakadt a szeme, de nem csodálom, hisz az ing gombjai elég hamar véget érnek, így jobban megmutatva melleimet - Ohh! Csini lettél! - nevetett fel kínosan, amin én jót mulattam.
- Tetszek? - mutattam meg neki fogsoromat, összeszorítva azt, miközben kissé felhúztam az orrom amin mint mindig, most is nevetésben tört ki.
- Nagyon! - karolta át a vállam, majd leendő főnököm, Namjoon felé fordult.
- Na vigyázz rá, ha rosszalkodik szólj! -majd rám nézett - Majd jövök!
- Hobi nem egy 5 éves vagyok, akit az óvodában hagysz! - temettem kezembe az arcom, hogy előtörő röhögésem picit elrejtsem.
- Jójó~ - indult el a kijárat fel, majd felemelve a kezét intett egyet és itthagyott.
Izgalommal fordultam vissza Namjoonhoz, aki jelenlegi főnököm lett és újdonsül, mondhatni munkatársamhoz Jessicához, aki szemöldökét húzogatva, perverzen vigyorogva fürkészte arcomat. Valószínűleg sejtem mire gondol, úgyhogy nem törődve vele indultam meg a pult mögé. Már úgyis hozzászoktunk hogy egy párnak néznek minket...

💎 Jimin 💎

- Mi az, hogy nem dolgozik itt? Tegnap még itt ült a pult mögött! - tettem kezemet idegesen a fa lapra támaszkodva, ami mögött a rózsaszín hajú kis cafka flegmán rágózva közölte velem, hogy Johee már nem dolgozik itt.
- Sajnálom! Miután magával munka helyett inkább szobára ment, így sajnos muszály voltam jelenteni a főnöknek, aki valószínű kitette. - rántott egyet a vállán, majd a telefonját kezdte nyomkodni. Ez az egy mondata és flegmasága kiverte a biztosítékot. Mindig is utáltam, ha félvállról vettek valamit, főleg, ha velem beszéltek és én megadtam neki a tiszteletet, hogy rá figyelek.
Kezemet ökölbe szorítva próbáltam türtőztetni dühömet, miszerint legszívesebben lekevertem volna egyet az előttem ülőnek. Ám ebben megakadályozott az az aprócska tény, hogy egy lánnyal - vagy mivel - van dolgom.
Ingerülten túrtam hajamba, majd hátat fordítva trappoltam ki az ajtón a kis libát köszönésre se méltatva, majd járgányom felé véve az irányt próbáltam kissé lenyugtatni magamat.
Egyszerűen nem bírom elhinni.
Nem csodálkozom azon, hogy felidegesedtem, hisz elég hirtelen haragú vagyok és nehezen nyugvó fajta. De azon, hogy kirúgták, mert munka előtt kivett egy szobát.... Még csak nem is ő, hanem én...
Most hogy keressem? Hol keressem?
Hirtelen ötlettől vezérelve kaptam elő telefonomat és a névjegyek közt kutakodva találtam meg a keresett nevet, majd a hívó ikonra nyomva tartottam fülemhez a telefont. Ám a sok-sok csörgés után kisípolt.
A készüléket a zsebembe süllyesztve, majd kissé hisztérikusan felnevetve túrtam a hajamba, miközben hitetlenkedve fordultam körbe tengelyem körül hátha észreveszem valahol. Ám hiú ábrándjaim jelenleg nem térültek meg.
- Picsába! - rúgtam bele idegesen a kocsim oldalába, mire hangos vinnyogásba kezdett a riasztó. Slusszkulcson megnyomva a gombot hallgattattam el, majd bepattanva indultam haza pár piroson áthaladva, de mégis jelenleg magasról szarva a szabályokra.

Annyeong! 👋
Íme a 6. rész. Véleményeteket nyugodtan írjátok le, sőt építő kritikákat is szívesen fogadok.🤔 Remélem tetszeni fog. 😇
Jó olvasást! 😅 💋💎