Search me [Jimin; +18]

14. rész

💎Jimin 💎

Ha mostani helyzetben valaki megkérdezné, hogy érzek, egyszerűen nem tudnám elmondani. Nem tudom, hogy kéne éreznem. Kimutatni tudnám, viszont az sem a kérdezőnek, sem az én jobb öklömnek nem lenne épp kellemes. Lehet, hogy ingerült vagyok?  Talán...  Egy picit... Viszont, ki ne lenne az, ha a barátnője közölné vele, hogy terhes. Ráadásul én nem akartam teherbe ejteni. Gőzöm sincs mi tévő legyek. Őszintén nem tudom, hogy egy épeszű ember ezt hogyan oldaná meg, vagy mit érezne. Fiatal vagyok ahhoz, hogy apa legyek. Egyszerűen idő kell. Idő, hogy felfogjam ezt az egészet és beletörődjek, hogy valószínű tönkrement az életem. Csúnya dolog ezt mondani, de ez az igazság.
- Már igazán kezdhetnél magaddal valamit! - huppant le mellém a kanapéra Yoongi. Ő az egyetlen, aki az utóbbi hétben próbált életben tartani. Bár nem nagyon jött neki össze, azért mégis kitartó volt. - Elég uncsi, hogy befoglaltad a helyemet a kanapén és amúgy, talán dolgoznod is kéne! Nem tudom mi bajod van, nem is érdekel, de most már komolyan emeld meg a picsád!
- Yoongi te mit szólnál, ha az egyik csajod közölné veled, hogy terhes? - néztem rá komoly tekintettel, ám ő éktelen röhögésben tört ki.
- Nem vicceltem - mondatom hallatán arcáról egyből lefagyott a vigyor és hitetlenkedve meredt szemeimbe.
- Micsoda? - mintha nem értette volna amit mondtam, kérdezett vissza.
- Jól hallottad - nagy sóhajtás kíséretében túrtam feszülten a hajamba. Barátom hátra dőlve a kanapén kezdett erős gondolkodásba.
- Tehát Johee terhes - aprót bólintottam, hogy állítása helyes, így folytatta - Tehát ezért ülsz itt egész nap - mintha valami filozófus lenne, csak úgy jöttek belőle a tények, amik, bár igazak voltak, mégis csodálkozom, hogy volt agyi kapacitása a képkockákat összerakni. Ugyanis Yoongi fejében a pinákon és melleken kívül nincs másnak nagyon hely.
- Tehát most elvileg nekem jó barátnak kéne lennem és segíteni, ugyanis rohadtul nem tudod mit tegyél - utolsó állítására hitetlenkedve kaptam rá tekintetem, miközben tenyereim összecsapva meglepettséget tettetve. 
- Tényleg? Na ne mond, Einstein! Komolyan csodálkozom, hogy ennyi aggyal még életben vagy - irónikus felszólalásomra csupán horkantott egyet.
- Ne gúnyolódj! A köcsögség az én műfajom, úgyhogy azt hagyd meg nekem! Te pedig gondolkozz ésszerűen, ugyanis egy hete egyetlen hívást sem intéztél csóri csajhoz. Aki úgy beléd van zúgva, mint az állat és megbízott benned annyira, hogy elmondja neked, hogy terhes, mivel valószínűleg nem akkor jött rá, mikor engem látott meztelenül - kiakadásán kissé meglepődtem, ám az utolsó mondatfoszlány nem hagyott nyugodni.
- Mi az, hogy látott téged meztelenül? - emeltem ki a számomra lényeges részt, mire hű csatlósom volt szíves és homlokon pöckölt, hogy észhez térjek.
- Nem látott, de más hirtelen nem jutott eszembe. Most nem is az a lényeg baszki!  Hanem, hogy dönts! Vagy apa leszel, vagy szimplán egy senkiházi. Erről pedig csak te dönthetetsz. Ebbe még én sem szólhatok bele - majd felállva mellőlem indult a számára fenntartott szoba felé, útközben megveregetve a vállam. Be kellett látnom, hogy barátomnak, mint mindig, most is igaza van.

💎Johee💎

- Gyere már ki a szobádból, még csak el sem búcsúzol? Mindjárt indulnom kell! - Hoseok dörömbölésére kaptam fel a fejem.
Mióta Jimin haza hozott egyetlen hívást sem kaptam tőle, de még egy üzenetet sem küldött. Nem akarom én hívni, hiszen tudom, hogy fel kell dolgoznia ezt az egészet. Legalábbis remélem, hogy csak ez áll a dolgok mögött. 
Nagyot sóhajtva keltem ki az ágyból, ami az elmúlt napokban szinte mentsváramként szolgált, majd csoszogva nyitottam ajtót és vetettem magam fogadott bátyám nyakába.
- Szarabbul nézel ki, mint gondoltam. Johee ez így nem lesz jó, ugye tudod?! - mormogta nyakamba, mire alig észrevehetően, egyszerű vállrántással elintéztem.
- Ma este jön majd valaki, aki itt lesz helyettem, úgy hogy minden lépésedről tudni fogok. Szedd össze magad! Nem éri meg, hogy egy ilyen bunkó miatt összetörj! - tolt el kissé magától, majd cuppanós puszit nyomva arcomra, mosolyogva nézett le rám.
- Vigyázz magadra és siess haza! - igazítottam meg nyakánál meggyűrődött pólóját és mosolyt erőltettem magamra. Kissé fájó, hogy Jimin sem keres és Hoseok is fellépésekre fog járni,  mondhatni turnézik, így egyedül maradok jó időre.
Aprót bólintott, majd lassan lépkedett a bejárati ajtó felé velem a nyomában. Ott még egy utolsó ölelés után és egy homlokpuszival elköszönve végül elindult. Hirtelen erős deja-vu érzés kerített hatalmába, ám inkább nem törődve vele mentem vissza a házba, hogy folytassam, amit az utóbbi időben szinte már profira fejlesztettem: az önsajnáltatást és depizést.
Ha őszinte akarok lenni soha nem hittem volna, hogy egy pali miatt ki fogok akadni. Azt meg végképp nem, hogy azért esek szét, mert nem keresett egy hete. Hozzászoktam már, hogy minden reggel legalább egy egyszerű "jó reggelt" üzenetet küldött. Hogy naponta többször is felhívott és ezeket már szinte természetesnek vettem. Egészen addig, míg abba nem maradt. A vallomásom utáni első reggel még úgy gondoltam, biztos alszik... Ám mikor egész nap nem keresett, kicsit elkeseredtem. Én... Aki megfogadta, hogy ilyen soha nem lesz. Hogy soha nem szeretek bele senkibe az eddigiek után. Most mégis meghazudtolva magamat, belehabarodtam Jiminbe. Őszintén félek, hogy itt fog hagyni, mégsem várhatom el, hogy elfogadja a gyereket. Hisz ő nem akarta és nem is tudta. Meg tudom érteni a helyzetét. Mégis azt kell mondanom, hogy nekem szükségem van rá. Hogy öleljen, hogy szeressen...
- Jeon Jo Hee! Ha nem nyitod ki azonnal az ajtót, esküszöm rádtöröm azt! - egy női hang és nem kicsit hangos dörömbölés ébresztett fel önsanyargatásomból. Nyöszörögve és csoszogva mentem ajtót nyitni. Nem tudom mennyi lehetett az idő, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy Hobi hazaérjen. Igaz még csupán most ment el, de nem szeretek egyedül lenni. Ám mindez már nem foglalkoztatott, mikor kitárva az ajtót Jessica konkrétan rám vetette magát és karját vállam, lábait pedig derekam köré fonva puszilgatott agyon.
- Azt hittem már történt valami. Ajjh Johee! Fél órája szüntelenül kopogok. Mit csináltál eddig? - leszállva ölemből tette fel kérdését, mire hirtelen nem tudtam mit mondani. Nem akartam felzaklatni az én hülyeségemmel. Tudta ő is, hogy lassan anya leszek és igazából minden eddigi sztorit. Azt is tudta, hogy mi van köztem meg Jimin között. Ám a mostani kis incidensünkről nem számoltam be neki.
- Johee! - lengeti előttem kezét, mire rá kaptam tekintetem. Észre sem vettem, hogy elbambultam.
- Hmmm? - húztam fel szemöldököm mutatva, hogy figyelek. Barátnőm csípőre téve a kezeit nézett rám mindentudó tekintettel.
- Ma túl bamba vagy! Ki vele mi történt? - ennyire kiismerhető lennék? Vagy csak ennyire az arcomra van írva? Nem tudom... Mindenesetre muszály voltam barátosnémnek kitálalni. Elmondtam neki mindent, aminek az eredménye az lett, hogy a kanapén kucorogva bőgtem ki magam, ő pedig magához ölelve próbálta nyugtatni felkavart lelkemet. És most jön az a rész, hogy a szívtelen, érzések nélküli és soha könnyeket nem ejtő Johee, jelenleg szétbőgte a fejét. Nem tudom eldönteni, hogy a terhesség volt rám ilyen hatással, vagy szimplán érzékenyebb lettem az utóbbi idők alatt, de valahogy jól esett kiadni magamból.
- Nekem ez nem való. Sem az, hogy szeressek valakit, sem az, hogy anya legyek. - szipogtam barátnőm vállára, aki hajamat simogatva próbált nyugtatni.
- Dehogy is nem Johee! Csodás anya lesz belőled! - válaszára kissé irónikus nevetés hagyta el torkomat - Szereted? - kérdésén kissé megdöbbentem, így nevetésem is abba maradt és kibontakozva öleléséből néztem hibátlan arcát.
- Eddig azt hittem csupán csak kedvelem - néztem el szeméből és az előttem lévő dohányzó asztalt kezdtem vizslatni - Viszont ez a hét retek szar volt ha az őszintét mondom. És azt kell mondjam, cseszettül hiányzik. Hogy reggel az ő üzenetére keltem. Hogy naponta többször felhívott és vele beszélgetve aludtam el. Próbálja a rosszfiút mutatni, de, ha jobban megismered rájössz, hogy valójában hiába áll neki jól az a szerep, ő mégsem ilyen. Tudom, hogy neki új, hogy ez történt. És igen, hibáztatom is magam. Nem azt várom el tőle, hogy felnevelje a gyerekem, hanem, hogy velem legyen. Lehet önzőség, de nekem szükségem van Jiminre. - soha nem voltam az érzelmekről beszélő típus.  Soha nem tudtam kifejezni, amiket érzek és most magamat meglepve mégis mosolyogva mondtam ki mindent, amit gondoltam.
- Johee! - felszólítására felnéztem rá, miközben boldogan csillogó szemekkel vizslatott - A barátnőm végre szerelmes! - ujjongott és lassacskán megfolytva szorított magához.
- Igen - nevettem fel én is - Lehetséges. Kár, hogy nem viszonzott. - hangom egy pillanat alatt váltott szomorúra.
- Ezt honnan veszed? - folytogatásomat végre abbahagyva engedett el, hogy szemembe tudjon nézni - Azért, mert most idő kell neki? Johee! Te hogyan fogadtad volna, ha közli veled a barátnőd, hogy terhes? Te is ezt tennéd! Várj egy kicsit biztos hívni fog! - bátorításának igazat kellett adnom. A helyében nekem is idő kéne, de mégis.... Annyira rosszul esik.
Lelkizésünknek az ajtón hallatszódó kopogás vetett véget.
- Megyek, kinyitom. - kelt fel mellőlem Jessica és indult megnézni zaklatónkat. Egy pillanatra elgondolkodtam, ki kereshet ilyen későn.
- Johee, valami iszonyú jó pali áll kint bőrönddel! Azt mondja, hozzád jött. - sétált vissza Jessi hüvelykujjával válla felett a bejárat irányába mutogatva. 
- Hozzám? - először nem értettem, hogy miért jönne hozzám akárki is, nemhogy egy csávó. Aztán eszembe jutott, hogy Hobi mondta, hogy vigyáz majd rám valaki.
Lassan csoszogtam az ajtóhoz, ám, amint kinyitottam azt, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy boldogan ugorjak az illető nyakába, hogy egyszerűen csapjam rá az ajtót vagy engedjem be....

Ahoy Mindenki!
Boldog Húsvétot minden kedves idetévedő olvasónak. 😋
Nagyon egós kijelentés lesz, ha azt mondom, hogy büszke vagyok magamra? 😅 Nem a rész minőségéért és tartalmáért, hiszen az nem fejlődött 😿 (bár ezen is dolgozom már) hanem, hogy ilyen gyorsan sikerült megírnom ezt a részt!  😏🙄
Hiába, most jött az ihlet és mivel kb. egy hete olyan fangörcseim vannak Jiminnel szemben, hogy nem tudom máshogy levezetni őket hangtalanul,  így inkább az írásba folytottam ezt.  🤗
Tehát remélem tetszeni fog ez a rész is, voteokat és kommenteket mint mindig, most is nagyon nagyon szívesen fogadok! 
A következő részt ismét nem ígérem be, hátha folytatódik a fangörcsöm és ismét hamar jelentkezhetem. 
Addig is 👋👋👋👋👋👋👋