4. rész

2.2K 124 6
                                    

💎Jimin💎

Csöppnyi csalódottságom elnyomva, inkább a pozitív dolgokra és a majd' egy órával ezelőtt történt kielégülésemre próbáltam gondolni.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem mennék vissza és kezdeném előről, hogy nem folytattam volna még, hisz pont ez volt kissebb csalódottságom oka. Hogy elhittem, hogy rám fog fordítani egy éjszakát, abban a hotelben ráadásul, ahol dolgozik. Eme érzelmemet próbáltam félretenni több-kevesebb sikerrel, de Johee... A repülőn teljesen más volt. Kevés hely volt, halkan kellett lenni. De most, ahogy kieresztette a hangját, csak még jobban feltüzelt. Ahogy rajtam mozogva, egyre bátrabban és hangosabban tobzódott, majd mikor alattam láthattam az élvezettől eltorzult arcát, az már felért egy orgazmussal. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy hogyan tudok ennyire ráizgulni valakire, neki mégis sikerült ezt elérnie.
Lakáskulcsomat a zárba dugva, majd megpróbálva elfordítani jöttem rá a tényre, hogy Yoongi valószínűleg itthon van.
Belépve végül már semmi kétségem nem volt, ugyanis a szobából jövő hangok meg is erősítették feltevésem.
Nem törődve vele indultam az emeletre, hogy egy forró zuhany kíséretében ugorjak az ágyamba, ám amint szobám felé közeledtem, a sóhajok erősödtek. Hitetlenkedve mentem tovább, hiszen barátommal már megbeszéltük, hogy ne az én ágyamba játszanak. Nem törődve velük benyitottam. Jól tudja kedves haverom is hogy, ha csajt hoz csak a neki kijelölt szobába vigye, mert, bár nem lakik itt, neki is van saját szobája. Már szinte meg sem lepődöm azon, hogy az én kis szentélyemben végzi ezt a fajta dolgát. Mindig ezt csinálja arra hivatkozva, hogy az én ágyam kényelmesebb, holott az övé is ugyan ilyen.
Kihozva a tisztálkodáshoz szükséges dolgaimat és egy alsót, majd becsukva az ajtót magam után, inkább a földszinti fürdőbe mentem remélve, hogy mire letusolok addigra ők is végeznek.
Mikor oly régóta álltam a zuhany alatt, hogy bőröm lassacskán már fájt, megszárítkozva indultam ki a szobámba, ám a lépcsőfordulóban a nemrég még kamatyoló párosba botlottam. Segítségkérően néztem pajtimra, hogy ez most melyik csaja a 3-ból, mire eltátogta a nevét és én mosolyogva hajoltam meg a nőszemélynek. Udvariatlan azért nem akarok lenni, ha már átbasszuk szegényt.
- Szia, gondolom te vagy Jessica. A nevem Park Jimin. - mosolyogtam rá kedvesen - Yoongi sokat mesélt már rólad. - nevetésem próbálva visszafolytani közöltem eme hazugságot a csajnak, aki miután eléggé végigmérte boxerba bújtatott testem, megnyalva kiszáradni látszó ajkait visszavette a "hű, de szerelmes vagyok" fejét és olvadozva borult Suga nyakába, aki mindezt vigyorogva nézte végig. Ám, mikor a csaj felé fordult, arckifejezése hirtelen váltott, és mintha nem látott volna semmit ölelte át "barátnőjét".
Ugyan a nő ezt nem tudhatja, de az összes szeretőnek ugyanezt a sablon szöveget mondom első találkozásnál és ugyan így, direkt boxerben köszöntöm őket. Elég szépen ki vannak dolgozva izmaim és én ezt ki is használom ilyen téren. Bár mi tudjuk, hogy betanult szövegem csupán hazugság, ők mégis mind hasonló reakciót mutatnak. És még le vagyunk cseszve, ha sunyiban megnézünk a barátnőnkön kívül más csajokat is.
- Bébi. Most menj majd hívlak... - tolta el magától a csajt, aki kissé sértődötten húzódott hátrébb, majd, mikor haverom rákacsintott, ismét vigyorgott, mint a tejbetök. Lehető leghalkabban, kuncogva mentem a nappaliba és lehuppanva a kanapéra hallottam, hogy csukódik a bejárati ajtó.
- ...vagy nem. - fejezte be mondatát pajtásom, majd fejét csóválva és ő is kuncogva jön utánam.
- Ha már ilyen jó kedved van, menj és mosd ki a lepedőt magatok után. - villantottam felé sunyi mosolyt, mire csak jobban kuncogott.
- Jól tudod, hogy a tökéletesen működő rendszerünket nem törhetem meg. - huppan le mellém utalva arra, hogy úgyis mindig én szedem össze a mocskát - De te mé' vagy már itthon? Nem éppen dugnod kéne? - húzza fel jobb lábát, így teljes testével felém fordulva, mutatva, hogy figyel és járhat a szám.
- Dolgoznia kellett, úgyhogy elég gyorsan lerendeztük. Ráadásul voltam oly szerencsés, hogy abba a hotelba vittem, ahol dolgozik. - panaszkodtam barátomnak, aki hirtelen óriási kacagásban tört ki.
- Ne szívass, hogy ilyen nyomorék vagy! - kanapén fetrengve röhögött bénaságomon, amit végül én is megmosolyogtam.
- Aigoo.. Pedig úgy készültem, hogy egész éjszaka nyomjuk. - csíptem ujjbegyeim közé orrnyergemet idegességet színlelve és ezzel elérve, hogy kék hajú barátom könnyeket hullajtva nevessen nyomorúságomon.
Megunva végül, hogy sokra nem megyek vele, inkább otthagytam és indultam a szobámba.
- Legközelebb legalább közölhetnéd vele, hogy nem egy fél órás menetet akarsz! - kiáltotta utánam még mindig eléggé rötyögős hangján, majd, amint ezt kimondta ismét felkacagott.
- Fulladj meg a röhögésben! - nevettem én is és becsukva a szobám ajtaját s bevetődtem az ágyamba.

💎 Johee 💎

Melankólikus és nyugodt voltam. Boldog is, míg be nem álltam a recepcióként szolgáló pult mögé. Onnantól kezdve, mintha csak elvágták volna, úgy szakadt meg örömöm is. Egyszerűen eltűnt.
Higgadtságom is átcsapódni látszódott félelembe és idegbe, amint főnököm ideges hangját hallottam, ahogy beleordít munkatelefonomba, amit az imént tartottam fülemhez, hívását fogadva.
- Johee! Az irodába! Haladjon! - hangjátol kissé megilyedve iramodtam pénzelőm irodája felé, aki az idegességtől majdhogynem vöröslő fejjel fogadott.
- Jóestét Uram! - hajoltam meg előtte lehető legmélyebben, tiszteletemet kifejezve. Lehetséges.. sőt biztos, hogy ezt itt nem szokás, viszont nem vagyok paraszt és mivel mi így fejezzük ki tiszteletünket, ezért én is ezt teszem.
- Mit hajolgat? Leejtett valamit?  És mégis mit jelentsen, hogy maga ide hozza a férfiúját kefélni? - egyből a dolgok közepébe vágva csapott az asztalra. Tudtam már a történtek előtt is, hogy ezzel egy elég fontos szabályt szegek meg a sok közül, de gondoltam nem fog látni senki, így nem fog főnököm tudomására jutni. Viszont meglepődve tapasztaltam, hogy mégis fülébe jutott a dolog és előre féltem az "ítéletemtől".
- Én... tudja... - fejemben már jópár magyarázat megfogalmazódni látszott, ám egyik sem volt megfelelő arra, hogy miért pont ide, mikor oly sok hotel van ebben a "kis" városban, mi mégis ezt választottuk, ezzel kockára téve állásom. Ám szavamba vágva dőlt hátra székében és közölte a tényeket.
- Nem kell a magyarázata. Holnaptól nem kell többet jönnie. - hangja kissé nyugodtabb lett, körülöttem viszont megfagyott a levegő.
- K-kérem nem r-rúg... - mondandómat ismét belém fojtva hangzott fel erőteljes, mély hangja, amely mennydörgésként visszhangzott a szobában.
- Mondom ki van rúgva! Betűzzem el, vagy így is megérti? - orditott, mire meghökkentem és hátat fordítva mentem ki az irodából.
- A ruháját 10 percen belül hozza vissza! - hallottam még utoljára volt főnököm hangját, majd becsukódott mögöttem az ajtó.
Öltözőbe sietve láttam, hogy "legkedveltebb" kollegám áll nemrégiben még a munkahelyemnek mondott pult mögött és öntelt, magabiztos mosolyt villantott, amitől hányingerem támadt. Kétségem sem adódott afelől, hogy ki köpött, de már nem is érdekelt. Soha nem voltam jóban a csajjal. Mindig belekötött a dolgomba, amit nem éppen díjaztam. Nem csoda, hogy pont ő nem tudta tartani a száját.
Megkönnyebbülve sóhajtottam, amikor munkás göncömet leadva cuccaimmal együtt kiléptem a frissnek nem annyira mondható, kissé szmogos Los Angeles-i levegőbe. Tüdőm megtelt az oxigénnel keveredő gázok tömkelegével, majd azt kifújva indultam útnak hazafelé, immáron munka nélkül...

안녕!
Sajnálom, hogy ekkora késéssel hoztam az új részt, de nagyon sokat kell már most tanulnom..
Ilyen ez a 10 osztály. 😅
Úgyhogy nem tudom előre, hogy a következő részt mikor fogom tudni felrakni, de igyekszem vele.
Addig is jó olvasást, és remélem tetszeni fog.. 😅😅😊

Search me [Jimin; +18]Where stories live. Discover now