Dragon Tamer (Drarry)

Hülyére kefélve

- Az indulatos szex kifejezetten jó tud lenni, tudod – mutatott rá Harry, ami Dracóból egy teljes erejű, jeges Malfoy féle gyilkos pillantást váltott ki.

- Nem fogunk szexelni. Se indulatosan, se sehogy! Meg kell tanulnod befogni a szádat, mert amit múlt éjjel mondtál, az... Női ruhák? Női? Most az összes háztársam aberrált elmebetegnek tart.

- Nem mondod. – Harry akinek a vágyát épp eléggé felkorbácsolta már, hogy Draco átkozottul szexi volt, ilyen felborzolt kedélyállapotban, nem törődve barátja dagályos hőbörgésével, ragadozó üzemmódba kapcsolt, és várta az alkalmat, hogy lecsaphasson.

- És tisztázzuk csak ezt a dolgot! Nem én vagyok az alárendelt ebben a kapcsolatban! Az a szerep már be van töltve, mégpedig általad, és elmondanám...

Bármi mást akart még Draco mondani, nem volt esélye rá, Harry ugyanis megragadta Draco felsőjét, odahúzta magához, és ajkát szorosan az övére préselte. A csók brutálisan követelőző, és eszméletlenül szenvedélyes volt. Aztán Harry egyetlen röpke pillanat alatt hátrafogta Draco kezét, és félig letolta a talárját a vállán, miközben ezzel egyidőben a falhoz préselte a szőkét.

Draco, minden erőlködése ellenére hangosan felnyögött. Harry rávillantott egy győzedelmes mosolyt, ami természetesen még jobban felbőszítette Dracót, és most már pláne véget akart vetni az egésznek. Nem számított, hogy ő is mennyire be volt indulva, csak a barátjának ne lehessen igaza.

- A pokolba veled Potter – sziszegte, és elszántan igyekezett kiszabadulni. – Megmondtam, hogy nem szexelek veled! Megsüketültél, vagy csak ilyen pocsék a felfogásod?

- Ó, jól hallottalak – súgta Harry a fülébe, és az érzékeny bőrfelületen végignyalva élvezte, ahogy a mardekáros önkéntelenül is megremeg.
Testük egymáshoz nyomódott, Draco pedig nem tehetett semmit, hiszen csapdába esett Harry súlya alatt, aki lassan elkezdte kibontani a nyakkendőjét.

Draco továbbra is méltatlankodó szavakat vágott Harryhez, mindaddig amíg Harry belé nem fojtotta a szót egy újabb csókkal.

- Nincs több beszéd – szólalt meg Harry olyan veszélyes hangtónusban, hogy Draco elcsendesedett, habár még mindig szúrósan nézett Harryre. – Megegyeztünk, nem emlékszel?

A szőke bosszús pillantást vetett rá, mintha kábé azt mondta volna: - Mi a fenéről beszélsz?
Harry végigcsókolta Draco finom bőrét a kulcscsontjától kezdve egész a füléig, hogy aztán mély, rekedtes hangon belesúgjon, amitől Draco vére felforrósodott.

- Megmondtam, hogy legközelebb durván játszunk, és be szándékozom ezt tartani. – Azzal kissé előrehajolt, és egy rántással széttépte elől Draco ingét, hogy arról lepattogtak a gombok. Draco hangosan felnyögött. - Úgyhogy ezúttal tényleg te leszel az alárendelt ebben a kapcsolatban – dorombolt Harry Draco fülébe, és erőteljesen hozzányomta a csípőjét. Dracónak az ajkába kellett harapnia, hogy nehogy hangosan felkiáltson a rátörő érzésektől, Harry pedig folytatta. – És garantálom, hogy még tetszeni is fog a dolog.

Mielőtt Draco válaszolhatott volna, Harry megpördült vele, és lenyomta őt az asztalra, miközben valahogy sikerült kissé lejjebb tolnia rajta az inget, és Draco azon kapta magát, hogy képtelen használni a kezét, mivel az csapdába esett a saját teste alatt.

Harry lovagló ülésben elhelyezkedett Draco ágyéka fölött, amin határozottan látszott, hogy a szőkének tulajdonképpen tényleg nincs kedve ellen az egész szituáció.

A fenébe Potterrel, és a hülye szexi testével, gondolta Draco magában. A fenébe, amiért olyan remekül játssza a domináns felet, és a fenébe, amiért ő meg hagyja ezt. A fenébe, hogy mardekáros, és benne van az ilyen perverz dolgokban. A fenébe a barátja griffendéles vonzerejével. A fenébe mindennel és mindenkivel... hát, leszámítva talán azt a hihetetlen dolgot, amit épp Potter csinál a nyelvével.