Dragon Tamer (Drarry)

Bosszú

Harry megborzongott, és egyre nehezebben szedte a levegőt, mikor Draco ügyes keze egyenletesen gyorsulón cirógatni kezdte nemesebbik testrészét. Draco figyelte a reakcióját, és halvány mosoly kezdett játszani a száján. Harry a falnak dőlt, és csukott szemmel zilált.

Pont, ahogy Draco akarta.

Harry már a szélén járt élete legremekebbnek ígérkező orgazmusának, amikor Draco hirtelen abbahagyta és hátralépett.

Harry döbbenten nyitotta ki a szemét.

- Ó, nézd már mennyi az idő! – mondta Draco tettetett rémülettel. – Egyszerűen muszáj mennem. Nem akarok elkésni az óráról.

Vidám csillogással a szemében nézte, ahogy Harry arcán végigsuhan szörnyű felismerés, keveredve a hitetlenkedéssel, és csalódottsággal.

- Draco... - kezdte veszélyes hangtónusban. – Ugye nem tervezed komolyan azt, hogy...

- Órán találkozunk, Harry – közölte Draco vidoran, és olyan gyorsan eltűnt színről, hogy Harrynek még a száját eltátania sem volt ideje.

Diadalmasan elvigyorodott, ahogy még hallotta a teremből kiszűrődő csalódott dünnyögést.

Csodával határos módon, Harry végül csak egyetlen percet késett a bájitaltanról. Próbált csendesen besurranni, és olyan halkan nyitotta ki az ajtót amennyire csak lehetséges volt, aztán lábujjhegyen elindult, csakhogy...

- Hát itt vagy Harry – mondta Draco olyan hangosan, hogy az egész terem – beleértve Piton professzort is – Harry irányába fordult.

- Utállak téged Draco Malfoy – sziszegte oda sötéten.

Piton olyan szemmel méregette Harryt, ami csöppet sem tetszett a fiúnak.
- Üljön le Mr Potter. Tíz pont a Griffendéltől. És büntetést is adnék, de lehet, hogy maga pont ebben reménykedik.

Francba. Piton olvasta a cikket. Harry gondolatban felnyögött, mikor visszaemlékezett arra a szerepjátékos részre.

Fojtott kuncogás söpört végig az osztályon, Harrynek pedig égni kezdett az arca.

- Semmi szellemes visszavágás Potter? – kérdezte Piton tettetett csodálkozással. – Meg vagyok lepve. Azt gondoltam, majd mond valami csúnya megjegyzést, hogy a végén kierőszakolja azt a büntetést, és talán még rendesen meg is fegyelmeztem volna.

A mardekárosok hangos röhögésben törtek ki, és még a griffendélesek se tudtak visszafojtani egy-egy vigyort. Draco szeme könnyezni kezdett széles jókedvében.

Mikor Piton végre megkönyörül, és elkezdte az órát, Harry lángoló arccal leült barátja mellé, és odafordult hozzá.

- Malfoy, te alávaló pöcs, nem hiszem el, hogy ezt csináltad – súgta neki. – Nem elég hogy ott hagytál olyan állapotban a teremben, ráadásul el is késtem miattad, aztán még el is intézed, hogy Pitonnak tökéletes lehetősége nyíljon a szívatásomra.

Draco, aki a könnyeket törölgette a szeme sarkából, angyalian mosolygott.
- Hiszen megmondtam, hogy vissza akarom fizetni a tegnapit. Elképzelhető, hogy félreértettél – súgta válaszul, a világ legártatlanabb hangján.

Harry hitetlenkedve nézett rá, aztán motyogott valamit, ami gyanúsan hasonlított holmi sértegetésekhez.

Draco azonnal feltette a kezét.

- Piton professzor, Harry csúúfol. Szerintem meg kéne büntetnie.

Harry megdermedt. Piton ránézett Dracóra, tekintetük egybekapcsolódott, és Harry szinte látta a néma egyetértést az arcukon: Potter ki lesz csinálva.