Dragon Tamer (Drarry)

A Roxfort szexistene

- Igen, maradj. A HPRK óriási köszönettel tartozik neked – értett egyet Dennis.

Harry és barátai mind Dracóhoz fordultak, aki még soha nem kívánta ennyire, hogy lehessen hoppanálni a Roxfortból.

- Öhm... hát... nagyon szívesen, és... ha nem bánjátok, én most lelépek – mondta, immár gyorsabban hátrálva, majd megfordult, hogy futásnak eredjen.

- DRACO MALFOY!

Harry hangjára megdermedt.

- Gyere vissza. Most.

Lassan megfordult, és akaratlanul tett egy pár lépést az asztal felé. Gyerünk Draco, meg tudod csinálni, forszírozta magát. Csak tagadj le mindent. Mindhalálig tagadj.

Gyorsan felöltötte arcára a legangyalibbnak gondolt tekintetét.
- Igen Harry? – kérdezte, és aztán hozzátette: - Drága? – csak a jobb hatás végett.

Harry szemei összeszűkültek.
- Ez a te műved? – kérdezte, és jelentőségteljesen az újságra pillantott, ami a cikknél volt nyitva.

Húzd az időt.
- Micsoda? – kérdezte a lehető legártatlanabbul.

- Te meséltél a fanclubnak a szexuális életemről? – Harry egy pillanatra se dőlt be az ártatlan viselkedésnek.

Tagadj, tagadj, tagadj.
- Mi? Én? Nem, persze hogy nem. Ne légy nevetséges.

Harry kétkedve felvonta a szemöldökét.
- Szóval nem?

- Öhm... igen.
- Igen?
- Nem!
- Draco...
- Talán.

Harry a cikkre nézett, aztán pedig vissza Dracóra.
- Te mondtad azt a fanclubnak, hogy vakmerőbb vagyok az ágyban, mint egy csatában a Sötét Nagyúrral, és sosem félek kipróbálni új dolgokat, nem számít hogy azok milyen perverzek?

- Öhm... hát, talán nem pont így fogalmaztam...

- Mi a helyzet a kviddicspályán edződött tehetséges ujjakkal, melyek jobban tudnak örömet okozni, mint a cikeszt elkapni? Rémlik valami?

- Hm... azt hiszem, ez talán egy kicsit ismerős, de Harry...

- És te mondtad – nézett Harry szúrósan Draco szemébe –, hogy nincs nagyobb élvezet annál a földön, mint alávetni magad egy párszaszájú lenyűgözően tehetséges nyelvének?

- Ó az. Hát... izé... esetleg említhettem valami hasonlót, de ugyan mit számít ez Harry?

- ...

- Harry?

- Malfoy – kezdte Harry szinte már túlságosan is nyugodt hangon. – A helyedben kezdenék rohanni. Most.

Draco méltóságához cseppet sem illő, malfoytalan vinnyogást hallatott, és elviharzott a Nagyteremből. Harry nyugodtan kortyolt egy kis sütőtöklevet, felállt, biccentett a többieknek az asztalnál és utánaeredt...

Harry sejtette, hogy Draco majd mardekáros fennhatóság alá igyekszik menekülni, úgyhogy komótosan a pincék felé vette az irányt, miközben azon agyalt, mit is fog pontosan csinálni aljas barátjával, ha elkapta. Megállt a sima kőfal előtt, ami a Mardekár klubhelység bejáratát rejtette. Gondolkodóba esett. Nem tudta a jelszót, tehát hogyan tovább, hogyan tovább...

Draco valóban a szófán ült a klubhelységben, és próbált újra levegőhöz jutni a hosszú sprint után. Körülötte ott volt az egész mardekáros banda, és az újságcikkről diskuráltak. Még Crack és Monstro is belelkesült a címlapfotó láttán. Blaise és Pansy egymás kezéből kapkodták ki az újságot, és Dracótól próbáltak infókat szerezni a leírtak valóságalapjáról.