Damn Badbabe [Magyar fordítás]

46.rész

Ezt tök nyugodtan mondta és nyugodtan is nézett rám közben. Ténlyeg el akart tölteni velem még pár órát? Vagy csak játszadozott velem? Észrevette már, hogy mindig eltűnik az önuralmam, ha ilyen közel volt hozzám? Szándékosan csinálta? Élvezte a jelenlétem? Vagy azt a hatást élvezte, amit kiváltott belőlem?

Annyi gondolat járta át a fejem és annyi érzelem volt a hasamban. De a szám mintha magától mozgott volna, szélesen elvigyorodott, majd halkan ennyit mondott:

- Nekem is. 

Ash elvigyorodott, majd elvette a sisakom és felakasztotta a fogasra. Ezután felvette a kabátját és kinyitotta nekem az ajtót.

- Ma motor nélkül? - kérdeztem megdöbbenve.

- Hát ha te megelégszel egy kis pohár sörrel, akkor mehetünk a motoroddal.

- Vagy úgy. Szóval azt mondod, hogy nem fogunk megállni egy kis pohár sörnél? - egy rövid időre elképzeltem, milyen lenne Ashel egy motoron.

- Jóhogy. - vigyorgott, miközben felkapta a sapkáját. Imádtam a sapkáit. 

- Akkor gyerünk! - mentem ki az ajtón.

***

Nemrég nyílt a közelben egy bár és úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk. Úgy értem ki tudna nemet mondta egy Guinnessnek? 

Mikor beléptünk, máris meghallottuk a hangos zenét. Minden asztal foglalt volt már, ezért néhányan a helység közepén álldogáltak a söreikkel. Végülis péntek este volt.

Elindultunk a pult felé, ahol Ash mindkettőnknek rendelt. Odaadta a kezembe az üveget, majd ivott egy kortyot a sajátjából és elégedetten vigyorgott. 

- Pontosan erre volt most szükségem!

Nekem még mindig a fejembe volt a Brookeal kapcsolatos téma, így még nem tudtam teljesen ellazulni. De Ash már megint úgy tűnt, hogy elfelejtette az egészet.

- Brooke mindegy neked, nem? - kérdeztem, miközben minden mozdulatát figyeltem, hogy nehogy elszalasszam a reakcióját. Az arckifejezése gondolkodóvá vált. 

- Brooke... speciális. Mindig is az volt. Szereti a drámát és szerintem figyelemre vágyik. Mindenek előtt pedig jól akar mutatni, amit most pont nem tesz. Szerintem nem utánam, hanem az imidzse után siránkodik. - mondta ki véleményét. 

Nem tudtam megszólalni. Ezzel szöget ütött a fejembe. Aztán rátett még egyel. 

- És be kell vallani, hogy az eléggé jót tett az imidzsének, hogy együtt volt velem. 

Ezt bizonyára félrehallottam.

Anélkül, hogy válaszoltam volna neki, megfordultam és eljöttem a pulttól. Abban a pillanatban üres lett egy álló asztal, így odamentem ahhoz. Ash követett engem, majd gondolkozva figyelt.

- Már megint valami rosszat mondtam. - szólalt meg sóhajtva, amitől kellemesen csalódtam, mert most legalább feltűnt neki. Márcsak a silány magatartásán kell dolgoznunk. 

Vagyis neki, nem nekünk. 

- Nem kell mindent olyan komolyan venned, amit mondok. Ezt te is tudod. - próbált kiengesztelni. 

- Igen? És akkor mikor tudjam, hogy mit gondolsz komolyan és mit nem? - szép lassan kezdtem ideges lenni. Mit képzelt? - Ha csak hülyeségeket habogsz, akkor inkább fogd be.

- Azt hittem elég jól ismersz ahhoz, hogy tudd, mikor hülyéskedek. 

- Elég jól ismerlek?? Ash, csak úgy elmentél három évre! Csak négy hete beszélünk újra. És őszintén, eléggé megváltoztál. - kibaszottul frusztrált voltam. 

- És ezzel most mit akarsz mondani? - kérdezte, amivel kissé megfogott.

Haboztam a válaszommal.

- Azt, hogy nem ismersz engem?

Francba. Pont ezt nem akartam neki mondani. Ez hihetetlenül keményen hangzott. Ash észrevette a hezitálásom, ezért egy vigyor került az arcára. 

- Nem tudtam, hogy te olyan vagy, aki idegenekkel smárolgat. 

Basszus. 

Ráharaptam az ajkamra. Miért kellett Ashnek ilyen hülye megjegyzésekkel jönnie, amik teljesen kizökkentettek engem?

- Én meg nem tudtam, hogy ilyen könnyen elcsábítható vagy. - jött ki hirtelen magától a számon.

- Könnyen elcsábítható? - kérdezte szórakozottan, miközben közelebb hajolt hozzám. 

- Csak egy kis táncot kellett mutatnom és máris az ujjaim köré csavartalak. - idegesítettem . Ez az érzés leírhatatlan volt. 

- Éreztem, hogy nem tudtál volna még egy elutasítást elfogadni. - vigyorgott gonoszul. 

Ekkora egy szemetet! Azt hitte, hogy Chase elutasított! Ahhh, sikítani akartam! 

- Igaz, két srácot egy estén elutasítani tényleg túl sok lett volna a jóból. - fordítottam meg az állást. Olyan közel álltunk egymáshoz, hogy a vállaink surolták egymást. 

- Milyen egy szerencse, hogy ott voltam másodiknak. - suttogta olyan halkan, hogy alig értettem. Még közelebb hajolt hozzám és a tekintete miatt mindent elfelejtettem magam körül.