Shouldn't Have ⤷ cd [befejezett]

24. rész

A madarak csiripelnek, a nap hét ágra süt, az utcán sok-sok ember, kik élvezik a jó időt.
Na, igen. Ez most mind az, amit most nem tudnék elmondani az általában mindig nap sütötte Los Angelesről.

Délelőtt keltem ki az ágyból és azóta folyamatosan szitkozódom a rossz idő miatt. Annyi mindent terveztem mára. Ráadásul Cameron is jön értem 7 órára. Remélem addigra nem lesz ilyen rossz az idő.
Mivel a terveim mára elmaradtak az eső miatt, nem tudom mihez kezdjek. A kanapén ülve merengtem el a semmibe, mikor felriadtam a bejárati ajtóra csapására. Ez bizony Bonnie lesz.
- Helló! -dobta le a táskáját a földre, majd ment tovább a konyhába.
- Te merre voltál? -kiabáltam ki.
- Ja, csak elkísértem Christ a repülőtérre. -sétált be a nappaliba.
- Repülőtérre? -csodálkoztam.
- Ühüm, New Yorkba utazott a szüleivel. -mesélte.
- Oh, értem. -aprót bólintottam.

Az ezt követő 10 percben csöndben figyeltem, ahogy Bonnie rohangál a házban, majd később már el is tűnt a szobájában. Fogalmam sincs mit csináljak. Unatkoztam.
Megszólalt egy ismerős csengés. A telefonom.
Az asztalhoz nyúltam és felvettem a telefont.
- Igen, tessék? -szóltam a vonalba.
- Szia, itt Nash. Zavarhatlak? -kérdezte.
- Szia Nash! Mond. -nevettem.
- Papír munka lenne. -nevetett kínosan.
- Már megint mit nem tudsz? -sóhajtottam.
- Hát, ezt azt.. -magam előtt volt az egész srác, ahogy a tarkóját vakargatja kínjában.
- Ha eltudod hozni vagy e-mailben küldeni, akkor siess. -mondtam.
- Te mindig megmentesz. -sóhajtott.
- Csak mi lesz veled, ha majd én nem leszek ott, hogy megcsináljam. -nevettem.
- Ott leszel Te. -mondta nevetve.
- És ezt Te honnan tudod Grier? -kérdeztem kíváncsian.
- Az most lényegtelen. Elküldöm e-mailben. -hadart.
- Mikorra kéne megcsinálnom? -érdeklődtem.
- Az időpont nincs megadva. Szóval, amikor van időd. -nevetett.
- Rendben. -nevettem fel.
- Na, de nem is zavarok tovább. Csáó! -köszönt és meg sem várva reagálásom, letette.

A telefonon megpillantottam az időt. Délután három óra. Épp lezártam volna a telefonom, mikor egy értesítő ablak ugrott fel, mi szerint üzenetem érkezett. Cameron. Kíváncsian nyitottam meg az üzenetet.

" Seggfej egy óra múlva ott lesz érted! Az üzeni öltözz kényelmesen. Xoxo "

Az üzeneten először elmosolyodtam, aztán leesett a szöveg tartalma is. Egy óra múlva? Fogalmam sincs mit vegyek fel. Főleg, hogy rossz idő van. Kinéztem az ablakon és meg kell hogy mondjam kellemeset csalódtam. Az időjárás teljesen az ellentétjét mutatta annak, amilyen pár órával ezelőtt volt. A nap sütött, a madarak vidáman csiripeltek. Visszatért a megszokott Los Angeles. Megnyugodva sóhajtottam egyet, majd az ablaknak hátat fordítva indultam fel a szobámba. Megálltam a szekrényem előtt és csak bámultam a tömérdek ruhát, aminek a felét szerintem még fel sem vettem. Tipikus.
Elgondolkodtam az üzeneteten. Öltözz kényelmesen. Szóval valami kényelmeset kéne felvennem. Rendben. Belevetettem magam a szekrényembe és kutakodni kezdtem. Kutakodás közben eszembe jutott a kedvenc rövid nadrágom. Meg volt a cél. A szekrény aljában megtaláltam a koptatott, világos, néhol szaggatott, rövid, farmer nadrágomat. Ez így mind jó, de felsőnek mit ráncigáljak magamra?! Azért annyira nagyon nem akarok kényelmesbe lenni. Istenem, ennyit szarakodni. Tudni illik rólam, hogy Én szeretek pólókat vásárolni. Megszámlálhatatlan pólóm van, még sem találok olyat, ami pont az adott alkalomhoz illene. Általában ilyenkor felidegesítem magam és akkor már nem érdekel milyen póló van rajtam. Hát most is ez történt. Megragadtam egy fekete crop-topot és kész.
Gyorsan elmentem zuhanyozni és hajat mosni. El sem hittem, hogy milyen gyorsan végeztem. Magamra kaptam a nadrágot és felsőt, majd szaladtam vissza a fürdőbe. Hajamat kivasaltam és egy visszafogott sminket varázsoltam magamnak. Fürdőből visszaszaladtam a szobámba ahol a dzsekimet kerestem, de sehol nem volt. Miközben azt kerestem, rátaláltam a fehér cipőmre is, amit lábaimra húztam.