Shouldn't Have ⤷ cd [befejezett]

23. rész

- Ezt nem hiszem el! -fogtam a fejemet mérgemben. Ahogy kicsúszott a kezemből, a tányér szét tört a konyhában. Na, így indult a reggelem. Ennyit arról, hogy az alvó fiúkat nem keltem fel.

Már reggel 6 órakor fent voltam, de nem volt kedvem egyből felkelni, ezért egy kicsit lustiztam még. Olyan 7-8 óra körül kimásztam az ágyból és a pizsimben leosontam a konyhába. Gondoltam csinálok magamnak meg a fiúknak is reggelit, ezért kezdtem neki a pirítós sütéséhez. Miközben a kenyér szeletek pirultak, addig felvágtam a zöldségeket hozzá. Ekkor tört el az bizonyos tányér, ami után kb. fél órán keresztül csúnyán szitkozódtam. Hosszú szitkozódás közben a tányér darabjait szedegettem fel a földről.
- Minden rendben van Vanessa? -hallottam meg egy mély, rekedtes hangot. Fejemet a hang irányába emeltem. Taylor volt az illető.
- Ah, mond hogy nem erre keltél fel. -grimaszoltam.
- Már előbb fent voltam, csak nem volt kedvem még felkelni. -nevetett fel.
- Ja, akkor viszont jól van. -mosolyodtam el.
- Üm, Ness. Érzed ezt az égett szagot? -fintorgott. Szemeim kitágultak. Jaj ne!
- Aj, basszus a pirítós! -rohantam a konyhapulthoz remélve, hogy megtudom menteni a piritósokat, de sajnos már menthetetlen volt.
- Ezt nem hiszem el. -csaptam a homlokomra.
- Ness, inkább csináljunk palacsintát. -mondta kedvesen.
- Agh, rendben. -sóhajtottam.

Bekevertem a palacsinta tésztáját, aztán Taylorral együtt neki kezdtünk a palacsinta sütésnek. Összesen 45 darab palacsintát sikerült kisütnünk. Mire mindennel készen lettünk, a többiek is megérkeztek a konyhába.

- Egészségetekre. -tettem boldogan a srácok elé a számukra megszámlálhatatlan palacsinta mennyiséget.
- Uh, köszönjük! -szólaltak meg egyszerre csillogó szemekkel.
- Jó étvágyat. -ültem le én is közéjük, majd reggelizni kezdtünk.

Reggeli közben kibeszéltük, ki hogyan aludt, ha aludt és hogy kinek, mi a mai programja. Johnson volt az első, aki reggeli végezte után már ment is, mert hívták a studióból. Aaron kicsivel később távozott a házból, azzal az indokkal, hogy az unokaöccsével lesz programja. A házban csak én maradtam, Nash, Matt, Taylor és Cameron. Míg a srácok az asztalnál ülve telefonoztak, addig én mosogattam. Az utolsó tányért mostam el, mikor meghallottam, hogy a bejárati ajtó kicsapodik, majd pár perccel később Madison jelenik meg a konyhában levegőért kapkodva.

- Hé! Hé! Nyugi. Madison, nyugodj le. -nyugtattam.
- Elaludtam Ness. Öltözz és rohanjunk, mert nagyon nagy késésben vagyunk. -toporgott a konyha közepén.
- Oké, sietek! -mindent otthagytam és felszaladtam öltözni.
Magamra kapkodtam a ruhákat, a hajamat felkötöttem és rohantam le Madisonhoz.
- Mi ez a sportos öltözet? -nézett végig rajtam Matt.
- Mi az hogy nincs rajtad smink? -kérdezett Taylor.
- Na! Egy az, hogy siettem. -néztem Mattre.
- Kettő, nem volt kedvem sminkelni. -fordultam Taylor felé.
- Szerintem így is szép vagy. -szólalt meg Cameron a háttérből. Felé fordúltam és elmosolyodott, ahogyan azt Én is tettem.
- Biztos így jössz? -nézett rám Madison.
- Miért? Annyira gázos így? -néztem rá kétségbe esve.
- Nem dehogy is! Én is így vagyok. -mutatott magára nevetve.
- Na, akkor összeszedem a cuccaim és mehetünk. -mutattam rá. Madison sóhajtott és leült az asztalhoz.
A házban össze-vissza rohangálva összeszedtem a cuccaimat, majd beledobáltam a táskámba őket és már Madison előtt álltam.
- Meddig maradtok? -néztem a srácokra.
- Szerintem addig, amíg haza nem érsz. -nevetett fel Taylor.
- Oh, oké. Akkor lakáskulcsot nem viszek. Bonnie majd nem sokára jön. -hadartam el miközben ölelésekkel bombáztam a srácokat, majd intettem nekik és már rohantam is Madisonnal.

*****

Egy óra alatt a stúdióhoz értünk. Ahogy beértünk, Madisont "elkapták" és már vitték is  a sminkesek. Míg őt kenték, addig engem leültettek egy elég kényelmes fotelbe, ahonnan tisztán láthattam az egész fotózást. Az ott dolgozó emberek mind nagyon aranyosak és jó fejek voltak. Látszódott rajtuk, hogy már elég régóta együtt dolgoznak. Nagyon sokat hülyéskedtünk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. Fura, de jól éreztem magam a fotózáson. Miután Madison végzett, elmentünk enni, mert megéheztünk. Nem vitáztunk sokat azon hova menjünk. Szó nélkül a McDrive volt a cél. Miért pont McDrive? Madison nem akart most nagy felhajtást a McDonald's-ban, amit meg is értek. Kikértük a menüket, majd fizetés után elhajtottunk. Megálltunk a McDonald's melletti parkolóban és enni kezdtünk.
- Hallod.. -szólalt meg nevetve Madison, mire felkaptam a fejem.
- Így evés közben elgondolkodtam azon, hogy mások mit néznének ki belőlünk.. -kezdte.
- Na és mit? -kérdeztem kíváncsian.
- Hát hogy ezek a tipikus olyan lányok, akik Starbucks meg minden szar, közben meg itt tömjük a szánkat a bigmaccel egy parkoló kellős közepén a kocsiban. -kezdett el nevetni, mire Én is elnevettem magam.
- Bolond vagy. -nevettem.
- Na, de figyi. Menjünk el a plázába vegyünk pár dolgot, aztán végülis zárhatjuk a napot egy Starbuckssal. -sorolta a nap további részét Mads. Sóhajtottam, de beadtam a derekamat.
Nem gondoltam volna, hogy Madisonnal ennyire jóban leszek. Hihetetlen, hogy mennyire másabb a vele egyidős lányokkal ellentétben. Teljesen más a felfogása, a viselkedése és az is, ahogyan hozzá áll dolgokhoz. Teljesen más, mint a húgom. Hisz Bonnieval egyidős. Észrevettem, hogy ők ketten nem is jönnek ki egymással. Viszont én nagyon is jól kijövök vele. Szóval van egy nagyon jó barátnőm, aki 3-4 évvel fiatalabb tőlem. Én nagyon örülök annak, hogy a barátnőm lett.