Shouldn't Have ⤷ cd [befejezett]

17. rész

Amíg Cameron mellettem békésen aludt, Én mozdulatlanul bámultam a mennyezetet. Semmit nem aludtam. Oldalra fordítottam a fejem, hogy ránézek az éjjeliszekrényemen világító kis órára. Reggel 7 óra. Remek. Talán egy órát tudtam aludni. Óvatosan kikeltem az ágyból, majd halkan kiosontam a szobámból. Behúztam szobám ajtaját és lementem a konyhába.
Az egész házat az ébredő nap világította meg. Gyönyörű volt. Csináltam magamnak kakaót, Cameronnak pedig kávét főztem. Kakaóval a kezembe kimentem a teraszra, ahonnan látni lehet Hollywood kisebb részét. Hűvös volt és fújt a szél, ezért magamra tekertem az Én puha pokrócomat és lekuporodtam az egyik kertikanapéra. Nem tudom meddig ülhettem itt és gyönyörködtem a tájban. Arra eszméltem fel, hogy Cameron becsukja a terasz ajtaját. Elég hangosan.
- Jó reggelt. -mosolygott. Hangja mély volt és kicsit rekedtes. Az a tipikus reggeli hang. Arcán és szemein látszódni lehetett, hogy nemrég kelt fel és álmos. Úgy nézett ki, mint egy aranyos kis fiú. Elmosolyodtam.
- Neked is jó reggelt. -mosolyogtam.
- Felkeltem, de nem voltál mellettem. -ült le mellém.
- Egész éjjel nem aludtam, aztán 7 órakor kimásztam az ágyból.
- Értem. -aprót bólintott, majd ásított egyet.
- Csináltam neked kávét. Ha gondolod csinálok reggelit is. -néztem rá.
- Még nem hallottalak a reggeli hangodon beszélni. Nagyon aranyos. Mintha egy kis lány beszélne, aki meg van fázva és be van dugúlva az orra. -magyarázta.
- Őm, köszi. -nevettem fel.
- Kérdésedre válaszolva: Nem kell köszönöm. Nekem a kávé is pont elég. -mosolyodott el.
- Rendben. -bólintottam.
Cameron bement, majd percekkel később egy bögrével a kezében tért vissza. Visszaült mellém és csöndben figyelte, ahogy a nap ébredezik. Hosszas csönd után megszólaltam.
- Annyira szép. -sóhajtottam.
- Olyan, mint Te. -szólalt meg Cameron. Ujjait összefűzte maga előtt, majd lehajtotta a fejét.
- Mi történt velünk? -néztem rá. Nem válaszolt. Mély levegőt vett, amit később lassan kifújt. Kiegyenesedett és rám nézett. Kérdően néztem rá, de nem válaszolt. Rám mosolygott, majd újra a tájat nézte. Ezt nem értem. Nem reagáltam rá. Behunytam szemeim és sóhajtottam.
- Nem tudom. -szólalt meg.
- Muszáj ezt megbeszélnünk. -közöltem.
- Most? Vagy összeszedhetjük magunkat? -fordúlt felém. Felnevettem.
- Szedjük össze magunkat és majd utána. -nevettem.
Még egy ideig kint üldögéltünk, aztán bementünk a házba. Bonnie ebédre jön haza. Azaz van fél órám, hogy megfőzzek. Cameron felment átöltözni, Én pedig neki fogtam a főzésnek. Milánóit csináltam, mert az hamar meg van. A tűzhely fölött ügyeskedtem, amikor Cameron mellém lépett.
- Hm.. Mi jót csinálsz? -kukucskált.
- Milánóit csinálok. Mondanám, hogy maradj, de Bonniet várom, mert jön ebédre. -magyaráztam. Nem akartam, hogy probléma legyen.
- És akkor mi van? Engem nem zavar. -vont vállat.
- Hát, rendben. Állj! Cameron! Mit csináltál a hajaddal? -fordúltam felé.
- Bevizeztem és találtam zselét, szóval felzseléztem. -nevetett.
- Miért? Szar? -esett kétségbe.
- Nem. Csak nekem úgy jobban tetszett. -vágtam szomorú arcot.
- Sokszor fogsz Te még úgy látni engem Ness. -súgta, majd meg sem várva reagálásom, kiment a nappaliba.

Pont délre kész lettem és még Bonnie is pontos volt. Megterítettem és kitettem az ételt az asztalra. Leültünk, majd ebédelni kezdtünk.
- Hogy-hogy itt? -nézett kérdően Bonnie Cameronra.
- Itt aludtam. -válaszolt lazán.
- Oh.. -aprót bólintott, majd evett tovább.
- Van valami programod mára? -néztem húgomra.
- Állatkertbe megyek Chrissel. -mosolyodott el.
- Na, ez tök jó. -mosolyogtam Én is.
- Neked? -kérdezett.
- Semmi. -nevettem.
- Majd gondoskodunk róla, hogy legyen. -nevetett Cameron.
- Fel kell hívnom Nasht! -kiáltottam fel.
- Evés után is feltudod hívni. -mondta Bonnie, Cameron pedig helyeslően bólogatott.
- Nem, mert tuti elfelejtette, hogy ma van meetingje, amihez a project kell. -kaptam fejemhez.
- Most ez olyan volt, mintha Nash asszisztensnője lennél. -nevetett Cameron.
Magamhoz kaptam a telefont és egyből hívtam Nasht.
- Vanessa. Szia! -üdvözölt.
- Szia! Nagyon gyorsan készülődj el, mert el kell jönnöd a projectedért, utána meg a meetingre. IGYEKEZZ! -hadartam.
- Baszki Vanessa! Köszönöm, hogy szóltál sietek. -hadart Ő is, majd letette.
- A haverod azt sem tudja merre van arccal előre. -nevetve néztem Cameronra, aki csak vállat vont rá.
- Köszönöm a kaját, nagyon finom volt. Én most megyek készülődni, mert nemsokára itt van Chris. -felállt, a tányérját a mosogatóba helyezte, majd felment a szobájába.
- Kérsz még? -mutattam a milánóira, miközben kérdőn Camre néztem.
- Nem, köszi. -rázta a fejét.
Leszedtem az asztalsz és gyorsan elmosogattam. Cameronnal kiültünk a nappaliba.
- Mennyi az idő? -rohant le Bonnie a lépcsőn.
- Ne rohanj a lépcsőn, mert akkor el fogsz esni, amit sem a nővéred, sem pedig a szüleid nem szeretnének. Amúgy 1 óra lesz. -magyaráztam.
Ebben a pillanatban csöngettek. Bonnie az előbb szaladt fel, úgyhogy nekem kellett ajtót nyitni. Egy magas (talán 175-176 centiméter), dús, barna hajú, barna szemű srác állt előttem, akinek igazi gyermek arca volt. Chris megérkezett.
- Szia, gyere beljebb! -arrébb álltam, majd beinvitáltam a házba. Aprót bólintott, majd mosolyogva beljebb jött. Megindult a nappali felé, Én pedig követtem. Ám, amikor meglátta Cameront megdermett, amit Cameron is észrevett. Felnevetett.
- Ne félj már tőlem. Nem foglak bántani. -intett a kis srácnak nevetve.
Ahogy srác helyet foglalt a kanapén, Bonnie már rohant is lefele. Elköszöntek tőlünk és mentek is. Miután Bonnieék elmentek, rá 10 percre szószerint kicsapta valaki a bejárati ajtót. Nash szaladt be a nappaliba zihálva.
- Vanessa! A pendriveot! -mutogatott. Felpattantam, felszaladtam a szobámba. Szerencse, hogy nem tettem el sehová. Az asztalon heverő pendriveot kezembe kaptam és szélsebességgel szaladtam vissza a srácokhoz.
- Tessék! -nyomtam Nash kezébe.
- Köszönöm. -megölelt, Cammel lepacsizott, majd rohant tovább.
- Van egy olyan érzésem, hogy elbassza az egészet. -szólalt meg Cam.
- Mert? -fordúltam felé.
- Ő egy olyan srác, aki csak akkor beszél sokat, ha neki kedve tartja. Amíg te felmentél, közölte, hogy semmi kedve ehhez, szóval.. -mesélte. Mérges lettem.
- Ezért szarakodtam tegnap este azzal a szarral? -csapkodtam.
- Nyugi. Úgy sem lesz baj. -mosolygott.
- Cameron. Egyik szavaddal ütöd a másikat. -nevettem.
- Azzal ne foglalkozz. -legyintett nevetve.
- Mit csinálsz ma? -kérdeztem.
- A srácokkal megyünk Malibuba. Nem jössz el velünk? -kérdezte.
- Áh, nem tudom. Egyedül lennék lány. Nem szeretném a fiús strandolást zavarni. -mondtam.
- Nem fogod zavarni. A srácok is nagyon szeretnék téged. Tudod jól! Örülnének neked. -próbált rávenni.
- De nincs fürdőruhám. -vágtam rá.
- Tudom, hogy van. Múlthéten vettél egyet. -nevetett.
- Ah, Istenem.. -dőltem hátra.
- Miért nem szeretnél jönni? Megjött? -kezdett el röhögni, mire Én hozzá vágtam egy párnát.
- De vicces vagy. -kezdtem el nevetni.
- Az irónia csak úgy sugárzik belőled. -nevetett.
- Tudom. -bólintottam, majd elnevettem magam Én is.
- Na, akkor jössz vagy sem? -tért a lényegre.
- Megyek. -sóhajtottam.
- Rendben. Akkor Én most haza megyek, Te pedig készülődj. A srácokkal jövök majd. -magyarázott.
- Mikor jöttök? -érdeklődtem.
- Délután 3 órára itt leszünk. -felelt. Bólintottam. Kaptam egy ölelést, aztán ment is.
Miután Cameron elment, Én elmentem fürdeni. Fürdés után pedig magamra vettem a fürdőruhámat. A szekrényemből elővettem egy kisebb táskát, amibe beledobtam a cuccaimat. Délután 3-ig pedig kint ültem a teraszon.

Sziasztook! Megérkeztem az új résszel! Remélem elnyerte a tetszéseteket! Ne felejtsetek el vote-olni. A kommenteket pedig várom! ❤️ További szép estét 🌷
- Nashike💋