Shouldn't Have ⤷ cd [befejezett]

5. rész

— CAMERON SZEMSZÖG —
Mit ne mondjak?! San Francisco remek hely. Remek rajongókkal. Nagyon jól éreztem magam a shown. Jót szórakoztam. A M&G-t a legjobb az egészben. Testközelből találkozhatunk a rajongóinkkal. Azokkal, akiknek köszönhetünk mindent. Annyira aranyosak. Viccesebbnél viccesebb és aranyosabbnál aranyosabb pólóban jelennek meg és hozzák posztereiket.
A M&G-t vége felé már elég fáradt voltam. Semmit nem aludtam az éjjel. Izgultam a show miatt. Mikor Aaron odajött hozzám, hogy már csak egy rajongó van hátra, megörültem. Ez az! Nem sokára mehetek aludni. Végre. Visszamentem a helyemre és megnéztem ki is az utolsó szerencsés, aki órákat várt azért, hogy velünk találkozhasson. Két lányt véltem felfedezni. Az egyik egy Aaron nevével ellátott pólót viselt, míg a másik lányon egy fekete pulóver volt, amin az Én nevem
virított. Mosolyogva reagáltam a látottakra. Ismerősök voltak valahonnan. Aztán beugrott. Tegnap este Ők küldtek képet Twitteren, miszerint már nagyon várják a show-t. Sok ilyen képet, üzenetet kapok, de azt a képet nem tudtam kiverni a fejemből. Mindkét lány nagyon szép volt és különleges. Nem valami jó az arcmemóriám, de őket bármikor felismerném. Azt megjegyeztem, hogy az egyiket Bonienak hívják.
A gondolat menetemet Aaron hangja szakította félbe. Hangosan köszönt a két lánynak. A kisebbik elől állt, míg hátul a nagyobbik. Az elől álló 17 éveiben lehető lány megdermedve állt. Mindannyian biztattuk, hogy ne féljen. Jöjjön nyugodtan. Nagyon kevés rajongó reagált ma ránk így, mint most Ő. Odajött hozzánk, Mi pedig beszélgettünk vele, hogy oldjuk a hangulatot. Mindannyian láttuk rajta, hogy mennyire izgul.
- Hogy hívnak? -néztem rá kedvesen.
- Bonie a becses nevem. -nézett rám széles mosollyal az arcán.
- Tegnap az Én tweettemet retweettelted. -mondta csillogó szemekkel.
- Igen, emlékszem rá. -nevettem el magam.
- Kivel jöttél Bonie? -kérdezte Taylor és ránézett a másik lányra, aki csak ott állt maga elé bámulva.
- A nővéremmel jöttem, aki láthatóan szenved, de most nem érdekel. -húzta el a száját, majd a végén elnevette magát.
A boldogsággal teli lány külön kért mindenkivel egy-egy selfiet, aláírást, videót. Én voltam az utolsó, szóval sok ideig fognak ők babrálni a dolgokkal. Főleg, ha Taylorra kerül a sor. Szeret beszélgetni a fanokkal. Néha túl sokáig. Amint azt mondtam, Én voltam utolsó. Nem tudtam mit csináljak addig, ezért magabiztosan, jo kedvel oda sétáltam a "szenvedő" lányhoz és megálltam előtte.
- Jó a pulcsid. -néztem rá mosolyogva.
- Őh, izé.. Ja. -kapta fel a fejét és nagyokat pislogott.
- Igazából fogalmam sincs kinek a pulcsija van rajtam. A húgom rám húzta, mert anélkül nem léphettem ki az utcára. -magyarázta, majd a végén kínosan felnevetett. Oké, most akkor ezt vegyem annak, hogy semmit nem tud rólam, nem ismer, nem tudja a nevem. Oké. Hozzuk kínos helyzetbe.
- Cameron vagyok. Szia. -nyújtottam kezemet felé nevetve.
- Basszus, ez nagyon kellemetlen. Ne haragudj. Nem tudtam. -elpirult.
- Hát, nem mondom, hogy nem esett rosszul, de megpróbálom elnézni. -nevettem tovább.
- Jaj, és amúgy.. Vanessa vagyok, Szia. -rázott velem kezett.
- Hát, akkor üdv a San Franciscoi Magcon turnén. -mosolyodtam el.
- Várj! A húgommal csináltál már képet? -nézett rám szigorúan.
- Őhm, nem még nem. -ráztam a fejem.
- Akkor menj oda és csinálj. DE, az előtt kérlek írd alá a húgom pulcsiját. -mutatott a pulóverre, amit viselt.
Aláírtam a pulóvert, majd megindultam az említett hugica felé. Csináltam vele képet és társai. Aztán kiderült, hogy a posztereket és a plakátot otthon hagyták. Kisebb tesós vita után Taylorral megegyeztek, hogy holnap találkozunk velük és átadják.

11 órakor keltem. A többiek össze-vissza flangáltak a hotelben. Elmentem zuhanyozni, hogy felébredjek. Magamra kaptam egy rövid nadrágot és egy trikót. Hajammal nem volt kedvem csinálni semmit. Beletúrtam és úgy hagytam. Lábamra húztam a cipőmet, aztán leültem az ágyra és telefonoztam.
- Csá! -nyitott be Taylor a szobába.
- Helló! -motyogtam az orrom alatt. Szememet le sem vettem a telefonról.
- Nem sokára megyünk. -ugrott az ágyába.
- Nekem mindegy mikor indulunk. -vontam vállat.
- Olyan unalmas vagy. -sóhajtott egyet barátom, majd bekapcsolta a TV-t.
Pont délben nyitódott az ajtó. Mindegyik srác beözönlött a szobába, aztán elindultunk a "rajongói szállásra". A srácok éhesek lettek, ezért kénytelenek voltunk lemenni a hotel éttermébe, ahol összetalálkoztunk Bonieval. Semmi kedvem nem volt itt toporogni. Egy véleményen volt velem Taylor és Aaron is. Bonie azt mondta, hogy nyugodtan felmehetünk a szobájukba, mert a nővére már biztos, hogy felkelt. Felmentünk az emeletre, megkerestük a szobát és halkan kopogva benyitottunk. Beljebb léptünk és személy szerint engem olyan látvány fogadott, amitől köpni-nyelni nem tudtam. Meg kell, hogy mondjam, szép feneke van ennek a lánynak.
A srácokkal hirtelen megtorpantunk és szótlanul, képzeletbeli tátott szájjal álltunk a látvány előtt.
Az említett lány, mit sem tudva arról, hogy mi mögötte állunk, magabiztosan fordúlt meg tengelye körül. Aztán meglátott minket. Megijedt. Megtorpant Ő is. Az összegyűrt ruhákkal próbálta magát takarni, sikertelenül. Végig néztem rakta. Minden egyes testrészét megnéztem. Lábai nem voltak nagyon vékonyak, de nem is voltak vastagok. Pont jók voltak. Hasán apró, kis kockákat véltem felfedezni, ami arra utalt, hogy sportol vagy legalább is eljár edzeni. Kreol színű bőre fénylett a nap sütésétől. Hosszú barna haja kiengedve, hajtincsei a vállára omolva. Egy szép, csipkés, fehér színű fehérnemű volt rajta, ami szinte rikított rajta. Arcát nézve látni lehetett, hogy nemrég kelt fel. Arcán semmilyen smink nem volt látható. Gyönyörű volt.
Észhez kaptam és rájöttem, hogy a helyzet
kezd egyre kellemetlenebb lenni.
- Őhm, izé.. Bocsi. -elnéztem a fal felé és beletúrtam a hajamba. Igen, irtó kellemetlenül éreztem magam már Én is.
- Már mindegy. -vont vállat a lány.
Ruháival még mindig magát próbálta takargatni.
- Mostha megbocsiztok, Én mennek öltözni. -nevetett fel kínosan.
- Igen.. Izé.. Menj csak. -akadozott Aaron, mire a lány gyorsan berohant a fürdőszobába. Gondolom felöltözni.
- Na, itt is vagyok. -lépett ki a fürdőből. A srácokkal még mindig egymás mellett álltunk.
- Nem tudok rendes székekkel szolgálni, szóval.. Nyugodtan üljetek le az ágyra. -mutatott az említett tárgyra. Mind a hárman az ágyra néztünk. Megindultunk az ágy felé és leültünk.
- Nem tudjátok hol van a húgom? -nézett végig rajtunk..
- Lent van az étteremben a többi sráccal. -válaszolt Taylor.
Taylor barátom válasza után, egyből a kezébe vette telefonját és felhívta húgát. Ahogy a telefont a füléhez emelte, a hívott személy belépett a szobába, a srácokkal együtt.
- Szép napot... -mutatott Colby a még álmosnak látszó lányra mosolyogva.
- Vanessa. -fejezte be mondatát a lány mosolyogva. Miért mosolyog rá? Rám miért nem mosolyog?
- Szép név. Én Colby vagyok. -nyújtott kezett neki, amit Ő el is fogadott és kezet ráztak.
- Bonie, hozd a plakátot. -nézett húgára, mire Ő engedelmesen keresni kezdte az említett ajándékot. Sikerült megtalálnia mindegyiket és kezünkbe nyomta. Mosolyogva néztem a plakátot és posztereket, amiket saját maga csinált.
Délután 4 óra volt, mikor Aaron kapcsolt, hogy nekünk menni kéne az egyik rádióhoz. Mindannyian felpattantunk, elköszöntünk a két lánytól és elmentünk. A hotel hátsó bejáratánál már várt minket a nagy busz. Beültünk a buszba és egyenesen a rádióhoz mentünk. Egy órát voltunk ott. Szokásos kérdésekkel bombáztak. Gyorsan lezavartuk az egészet és úgy döntöttünk, hogy mivel
most van szabad időnk elmegyünk körbe nézni San Franciscoban. Hamar vissza kellett érnünk a hotelbe. Nem akarták, hogy sokáig legyünk kint testőrök nélkül a városban. 6 órakor már a hotelben voltunk. Mindenki a szobájában helyezkedett el. Unatkoztam. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Snapchateljek? Twitterre menjek "csiripelni"? Instagramon ajándékozzak likeokat? Vagy inkább feküdjek? Az utóbbinál maradtam. Előkerestem a fülesemet, bedugtam a telefonomba. A hangot 100-ra tettem és csak bömbőlt a fülemben a zene. Szemeimet lecsuktam és próbáltam pihenni egy kicsit. Egy valami volt, ami nem hagyott pihenni. Akárhányszor lehunytam a szemem, Őt láttam azzal a tökéletes alakjával. Egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből azt a látványt.
- Haver, minden oké? -hadonásztak előttem a többiek.
- Izé.. Igen, persze. -pislogtam.
- Megyünk vacsizni. Jössz? -kérdezte nevetve Colby.
- Éhes vagyok Én is. Na, menjünk. -felpattantam az ágyból és megindultam az ajtó felé.
Lementünk a hotel éttermi részére és a legfoglalt asztalunkhoz mentünk. Leültünk és neki fogtunk a vacsorához.

Már egy jó ideje itt ülünk az asztalnál és vacsorázunk, ami nehány vendégnek nem nagyon tetszik. Miért is? Mindegyikünk hozta a szokásos formáját. Hülyültünk, nevetgéltünk, volt egy kisebb kaja-csata is.
Másodjára szóltak ránk, mikor már mi is megembereltük magunkat és normális emberek módjára ültünk az asztalnál. De a jó hangulatunk megmaradt. Épp Aaron egyik nagy sztoriján nevettünk, mikor Taylor felkiáltott, hogy "Ott vannak a csajok!" és integetni kezdett. Mindenki oda fordította a fejét, ahol az említett csajok vannak. A csajok név szerint Bonie és Vanessa. Most komolyan. Gyerekek. Csak Én látom Vanessát fehérneműben? Még így is.. Oh, Istenem. Mind a ketten megindultak az asztalunk felé.
- Sziasztok! -köszönt széles mosollyal Bonie.
- Sziasztok! Nem lenne kedvetek csatlakozni hozzánk? -kérdezte mosolyogva Taylor.
- De, persze. Köszönjük. -bólintott a még most is mosolygó lány és mind ketten leültek az asztalhoz.
Vanessa velem szemben foglalt helyett Bonie és Taylor között. Mellettem helyet foglaló Colbyt hallottam, ahogy azt suttogta "Szia". Nem néztem rá. A szemem sarkából láttam. Colby köszönésére a velem szemben ülő lány az aranyos mosolyával biccentett neki.
Most ez komoly? Én még egy köszönést sem kaptam, Colbynak meg már biccent és külön köszön. Őszintén szólva, nekem ez nagyon-nagyon nem tetszik. De miért foglalkozok Én ezzel?! Lehet egy kicsit bejön. Kicsit. Jó, nagyon..
Az est további részében ugyanúgy beszélgettünk és hülyéskedtünk, mint eddig. Mindannyian Bonieval beszélgettünk. Néha Vanessára néztem, akin láttam, hogy semmi kedve ehhez az egészhez. Csak a kaját piszkálta és bamult maga elé. Nem akartam most társalogni vele. Hisz Én is tudom milyen az, amikor senkire és semmire nem kíváncsi az ember.
Az ételt piszkálgató lány telefonja pittyeget, mire mindenki felfigyelt. Bocsánatot kért, majd elővette a telefonját. Eddig sem volt valami jó kedve, de az eddigi kedvénél sokkal rosszabb lett az arckifejezése. Mindenki aggódóan nézett rá. Megijedtem.
- Izé, ne haragudjatok, de Én most megyek. Álmos vagyok. Keveset aludtam. -szeméből apró könnycsepp hullott le, amit villamgyorsasággal letörölt arcáról. Én észrevettem.
- Vanessa.. -nézett rá Bonie, mire az említett lány hirtelen megállt neve hallatán.
- Baj van? -kérdezett rá az aggódó hugica.
- Nincs semmi baj. Tényleg. Sziasztok! -intett nekünk és gyors léptekkel elhagyta a helyszínt.
Őszintén szólva gondolkodtam azon, hogy felmenjek-e vagy maradjak a seggemen. Nem mertem felmenni hozzá. Nem ismerem és nem tudom, hogy ilyenkor hogyan kell kezelni. Igaz, van nővérem. Tudnom kéne. Vagyis, nála tudom, miként kell kezelni az ilyen helyzeteket, de hát na. Nőkről beszélgetünk. Egyik sem olyan könnyű eset.