Shouldn't Have ⤷ cd [befejezett]

8. rész

- Ezt nem hiszem el! -ült le idegesen Bonnie az ágyamra, mire szemeim hirtelen kinyiltak.
- Már megint mi van? -morogtam.
- Anyuék már megint elmentek egy hónapra! Ez már nem normális. -sóhajtott.
- És most mit csináljak? -ültem fel az ágyon.
- Vanessa, a szüleinket két hétig láttuk. Téged abszolút nem zavar ez az egész? -nézett rám.
- Bonnie, úgy csinálsz, mintha nem így éltünk volna az eltelt 4-5 évben. Eddig miért nem akadtál ki ezen? -csaptam combjaimra mérgesen.
- Nem tudom. -szemeit lesütötte és elcsöndesedett.
- Inkább menj, mert a barátod elvileg jön nem sokára. -fintorogtam. Felállt és az ajtó felé sétált. Megállt az ajtóban és felém fordúlt.
- Azért ennyire ne szeresd.. -hangjából tisztán hallható volt az irónia.
- Menj már! -vágtam hozzá a párnámat. Elnevette magát és elment.

4 hónap telt el az óta, hogy voltunk San Franciscoban a Magcon turnén. Nagyon sok minden történt azóta. Míg a húgom mindegyik sráccal tartotta a kapcsolatot, addig Én csak Colbyval kommunikáltam. Ő volt az egyetlen az összes srác közül, akivel jóba lettem. Nekik folyamatos turnéjuk volt, mi pedig itthon unatkoztunk. Colbyval minden nap beszéltem. Telefonon, iMessage-n, FaceTime-n, Twitteren. Ahol csak tudtunk. Felhívott minden show kezdete előtt és végén. A turnék során voltak szüneteik, amikor hazajöhettek Los Angelesbe pár hétre. Colby és Taylor együtt laknak ezért mindig oda kellett mennem. Taylorral is meg-meg vagyok, de nem tudom.. Nem értem miért nem szimpatikus.
A négy hónap alatt Colby túl jó barátom lett, aminek az lett a végeredménye, hogy kavarni kezdtünk. Igen. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan történt mind ez. Hirtelen jött az egész.
A turné tegnap előtt ért véget. A srácok tegnap szálltak fel a gépre. Már nagyon várom, hogy lássam Colbyt.

Ránéztem az órára és láttam, hogy már a delet mutatja. Kelni kéne. Nagy nehezen kikeltem az ágyból, kicsoszogtam a fürdőbe, ahol elvégeztem a szokásos dolgokat, majd visszavonszoltam magam a szobámba, hogy átöltözzek. Nem volt kedvem semmihez. Legszívesebben visszaaludtam volna, de nem tehettem, mert jön látogatóba a húgom barátja. Ő miatta nem aludhatok. Nem szeretem Én ezt. Nagyon nem.
Magamra kaptam egy melegítő nadrágot és egy rövid ujjú pólót. Hajamat felkontyoltam. Bebújtam a papucsomba és lementem a konyhába. Bonnie az ebédlő asztalnál ült. Zenét hallgatott és laptopozott.
- Bonnie, szar ez a zene. Kapcsold ki vagy had tegyek be én egy zenét. -nyafogtam. Semmi bajom sincs igazából Taylor Swifttel, mert szeretem a számait, de jelenleg sértette füleimet.
- Menj el a laptopomtól. -szótagolta.
- Oké, nem nyúlok hozzá, de akkor vidd innen. -mutattam a képernyőre.
- Mit tegyek be? Mit szeretnél hallgatni? -keresgélt YouTube-n.
- Valami jó kis Drake-t betehetnél. Biztos nem sértené a fülem. -kutakodtam a hűtőben.
- Istenem, ugyan az vagy, mint Cameron. Szörnyűek vagytok. Hogy lehet az olyan számokat szeretni? Ti halljátok is miről énekel azaz ember? -értetlenkedett.
- Ne hasonlíts engem ahhoz a nem tudom mihez. Drake-t pedig ne bántsd! Ő az Én szerelmem. -a kávéfőzővel babráltam, mikor Bonnie sóhajtott egyet, majd nevetve felém fordúlt.
- Le van főzve a kávéd. -mutatott még mindig nevetve a bögrémre. Elvettem a pultról a kávémat és leültem mellé az asztalhoz.

Egy óra múlva csöngettek. Bonnie automatikusan rám nézett. Igen, ilyenkor tudom, hogy kénytelen vagyok felállni és ajtót nyitni. És Én vagyok a nővére. Hangsúlyozom: A NŐVÉRE.
Felálltam a kanapéról, kivonszoltam magam a bejárati ajtóhoz és kinyitottam. Az ajtónál Cameron állt, mögötte pedig a srácok. Az összes fiú. Atyaisten. Álmosan figyeltem őket. Eszembe nem jutott volna beengedni az ott toporgó srácokat. Ennyire fáradt még nem voltam. Istenem..
- Agh, gyertek. -sóhajtottam, majd arrébb álltam, hogy bejöhessenek. Fogalmam sincs miért, de mindegyik a konyhába ment.
- Megérkezett a barátod. -biccentettem a konyha felé. Bonnie szemei felcsillantak, felpattant a kanapéról és kiszaladt a konyhába. Én álmosan megfordúltam és megindultam a konyhába. A konyhába érve megláttam ahogy Bonnie és barátja nyalják egymást.
- Ne most csináljátok már! Nem kíváncsi erre senki. -morogtam rájuk.
- Csak nem féltékeny vagy? -vonta fel szemöldökét Cameron.
- Nincs mire féltékenynek lennem. Szimplán csak zavar, hogy itt faljátok egymást. Hozzáteszem: nem Én vagyok az egyetlen, akit ez zavarja, csak Ők nem szólnak érte. -szóltam vissza Cameronnak.

Jaj, azt nem is mondtam.. Bonnie és Cameron járnak. Hogy jöttek össze? Fogalmam sincs. Nem is érdekel. Miért nem? Nem bírom a srácot. Mikor Bonnie elmondta az volt az első dolgom, hogy beültem a kocsimba, elmentem Cameronhoz és leültem vele beszélgetni. Bonnienak Én vagyok az anyja, az apja, a nővére és a bátyja is. Közöltem Cameronnal, hogyha bármi baja esik a húgomnak, akkor az életét elveszem.

- Ne veszekedjetek már. -sóhajtott Bonnie.
- Mentem! -intettem egyet a társaságnak és megindultam az emelet felé.
- Nem várod meg a drága barátodat? -hallottam meg Colby hangját. Megfordúltam és elöntött a boldogság. Nagyon rég láttam és az eltelt két hétben nem is tudtunk beszélni.
- Uramisten! Colby! -szószerint ráugrottam a srácra, aminek köszönhetően földön kötöttünk ki.
- Neked is szia! -nezétt rám nevetve.
- Hiányoztál. -suttogtam fülébe.
- Te is nekem. -suttogta majd számra hosszú csókot adott.
Felálltunk a kőről és leültünk a többiekhez. Sokkal jobb kedvem lett, amit persze a többiek is észrevettek. Ahhoz képest, hogy a többieket nem szívlelem, ők nagyon is megvannak velem. Örülnek nekem, segítenek, amiben csak tudnak. Nagyon aranyosak, de akkor sem szimpik.
A nap többi részében filmeztünk és játszottunk. Rendeltünk pizzákat is úgy hajnali 2 óra felé. Mindannyian ettünk belőle, aztán srácok megindultak hazafelé.

- Biztos ne maradjak? -kérdezte kedvesen Colby.
- Édes vagy, de köszönöm nem kell. Megleszek Én. -nevettem.
- Rendben. Jó éjszakát! -ölelt magához.
- Neked is jó éjt! -szorosan magamhoz öleltem.
- Gyere már! -türelmetlenkedett Taylor már a kocsiban.
- Na, jó. Nekem mennem kell. Majd beszélünk. -arcon puszilt és rohant a kocsi felé.
Megvártam míg a kocsi kifordúl az utcánkból. Ahogy ez megtörtént visszafordúltam a ház felé és belmentem. A nappaliban épp Cameron feküdt a kanapén.
- Te mit keresel itt? -néztem rá.
- Tudod, a húgod a barátnőm. Itt alszom nála. -mosolygott.
- És erről nekem miért nem szólt senki? -kezeimet mellkasomra tettem.
- Hirtelen felindulásból jött. -sétált elém a srác.
- Akkor most hirtelen felindulásból mehetsz is haza, mert nagyon nincs kedvem a fölösleges emberekhez.. -mutattam az ajtó felé.
- Szerintem nem örülnél neki, ha haza mennék. -felém lépett.
- Jobb, ha ezt befejezed. -léptem egyet hátra.
- Cameroon! -hallottuk meg húgom hangját az emeletről.
- Mond! -kiáltott az előbb említett srác.
- Gyere légyszi! -szaladt le a húgom a lépcsőn. Cameron sóhajtott egyet és megindult az emeletre.

Éjjel senki nem tudott aludni, aminek az lett a vége, hogy a nappaliban ültünk és filmeztünk. Filmeztünk.. Én néztem egyedül, mert Ők mellettem falták egymást. Fogtam magam és úgy ahogy voltam, - pizsamában - beültem a kocsiba és elmentem Taylor házához. Megálltam a feljáron, kiszálltam a kocsiból és becsöngettem. Taylor nyitott altót.
- Hát Te? -ásított egy nagyot.
- Nem bírnak Bonnieékkal. -nevettem el magam.
- Colby a szobájában. -nevetett.
- Köszönöm. -nevettem én is.
Taylor beengedett, Én pedig ismerve a járást egyenest Colby szobája felé vettem az irány. Megálltam az ajtó előtt, majd óvatosan rányitottam. A szobában fél homály volt a pislogó tv fényei miatt. Halk szuszogásokat hallottam. Halkan becsuktam az ajtót és az ágy felé osontam.
- Hát szia Vanessa! -köszönt hangosan.
Ebben a pillanat a szívem kihagyott, Én pedig hátra estem. Colby jót nevetett rajta, míg Én grimaszolva figyeltem fel rá.
- Ez nem volt szép James! -tápászkodtam fel.
- Mit keresel te itt ilyen korán? -húzott be az ágyba.
- Tudod Cameron ott alszik ma nálunk és már kiidegeltek. -nevettem.
- Jaj, a szerelmesek, mi? -nevetett.
- Nem tudom, hogy melyikük szerelmes a másikba, de szerintem egyik sem. -néztem Colbyra.
- Ezt miből gondolod? -nézett rám kíváncsian.
- Colby egy 16 éves lány és 21 éves fiú kapcsolatáról van szó. -néztem mélyen a szemébe.
- De hát a kor nem számít.. -rázta a fejét.
- De ő még csak 16 Colby. -sóhajtottam.
- Nem tudom mi a problémád ezzel.. -nevetett fel.
- Én sem tudom. -arcomat nyakába fúrtam.
- Tudod mit? Aludjunk. Holnap el kell kísérned az állat orvoshoz. -mondta.
- Állat orvoshoz? Minek? -arcomról sugárzott az értetlenség.
- Hoosier. Tudod, Taylor kutyája. El kell vinnünk ilyen rutin vizsgálatra, aztán ennyi. -magyarázta.
- És miért nem Taylor viszi? -faggattam tovább.
- Mert Taylor holnap nem ér rá. -sóhajtott Colby.
- Oh, oké. Felőlem mehetünk. -mosolyogtam.
- Na, akkor viszont aludjunk. Jó éjt Vanessa! -nyomott a homlokomra egy puszit.
- Neked is James. -kuncogtam.
Szorosan magamhoz öleltem, lehunytam szemeimet és egyből elnyomott az állom..

Ha tetszett a rész nyomjatok egy csillagot! Várom kommentben a véleményeket is! ☺️❤️ -Nashike.