Shouldn't Have ⤷ cd [befejezett]

7. rész

A barátom hívott. Mármint a VOLT barátom. A nevét meg látva ideges és feszült lettem. Felvettem. Nem akartam, de felvettem. Fülemhez emeltem a telefont, de nem szóltam a telefonba. Megvártam, hogy szóljon valamit.
- Vanessa? -kérdezett a telefonba félve.
- Mond, miért hívtál? -hangomon lehetett hallani, hogy feszült vagyok.
- Bocsánatot szeretnék kérni az üzenet miatt, amit küldtem neked. Ideges és dühös voltam és.. -kezdett magyarázkodni. Na, nekem pont ebből lett elegem. A folytonos magyarázkodásaiból. Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. Bonieék észrevették, hogy gáz van. Mindneki csöndben maradt.
- Figyelj már ide! Mi ez már, hogy dühös vagy és ideges, erre írsz nekem egy olyan üzenetet, hogy Te szakítasz? Így vezeted le a feszültséget? Amúgy is. Rajtam Te ne vezesd le a feszültségedet semmilyen formában. -kezdtem el kiabálni a telefonba. A körülöttem ülök kikerekedett szemekkel néztek. Őszintén szólva.. Leszartam.
- Vanessa.. Én nem szeretnék veled szakítani. -közölte. Legszívesebben telefonon keresztül csaptam volna arcon.
- Nem szeretnél velem szakítani.. Aha.. Értem.. Sajnállak.. Én viszont szeretnék.. -nevettem a telefonba.
- Undorító vagy! -kiabált a telefonba.
- Tudom, hogy az vagyok. Legszívesebben felpofoználak, de sajnos 5 és fél órára vagy tőlem. Nem baj! Majd ha hazaértem még úgy is beszélgetek veled. Na, további szép estét élet! -meg sem várva volt barátom válaszát, letettem a telefont.
A többiek még mindig csöndben ültek és engem néztek. Értetlenül néztem körbe.
- Ez most mi volt? -akadt ki Bonie.
- Az, amit hallottál. -sóhajtottam.
- De.. De.. Még is hogy? -a barátom nagyon szerette a húgomat és az érzés kölcsönös volt a húgom felől is. Látszott rajta, hogy szomorú.
- Sajnálom Bonie, ezt köszönd meg neki. Ő cseszte el. -vontam vállat.
- Beszélek vele. Add oda a telefont! -állt fel és jött felém. Hirtelen felpattantam.
- Nem Bonie! Nem! Nem fogsz vele beszélni semmit! -emeltem fel a hangom, mire meghátrált. Jesszus, ilyet sosem tett még. A francba!
- Ne haragudj.. -hangom sokkal halkabb lett, viszont a húgom meg mindig ijedten állt előttem.
- Én most inkább megyek. -túrtam a hajamba, majd el sem köszönve, kirohantam a hotel szobából.
A mi szobánk nem volt messze, így hamar bejutottam. Holnap már megyünk vissza Los Angelesbe, míg a Magconos srácok tovább utaznak. Mennek tovább Amerikában, aztán Európába utaznak. Ahogyan azt említettem, holnap utazunk haza. Ahogy beértem a szobába, szélsebesen neki kezdtem pakolni. Minden cuccomat bepakoltam Bonieéval együtt. Fogalmam sincs mennyi lehetett az idő, de Én befeküdtem az ágyba és elnyomott az álom. Remélem nem kelt fel senki és semmi reggel 6 óráig.

              — BONIE SZEMSZÖG —

Én nem hiszem el, hogy szakítottak. Annyira szerettem azt a fiút. Ő volt az egyetlen normális barátja Vanessának. Szerettem volna neki segíteni, erre hangot emelt, amit velem szemben sosem csinált. Hirtelen jött, megijedten és hátrább léptem. Szokatlan volt. Kirohant a szobából. Én ott álltam a szoba közepén szótlanul. Ideges voltam. Nem a nővéremre, hanem a helyzetre. Pár másodperc alatt végig gondoltam az egészet. Ideges lettem a nővérem volt barátjára meg maradt maga a helyzet. Tudom, hogy most a nővérem e miatt a srác miatt lesz padlón több mint 3 hétig és nem lesz könnyű összekaparni. Utálom a fiúkat!
- Utána megyek.. -szólalt meg Colby, aki a hátam mögött ült.
- Nem megy senki utána! -fordúltam hátra a srácok felé. Nem gondoltam volna saját magamról, hogy egyszer ekkora hangom lesz velük szemben. De ezt is megéltük.
- Rendben. -emelte fel védekezően kezeit Colby.
- Te miért lettel ideges? -kérdezte Taylor.
- Vanessa volt barátjára, hogy ekkora balfasz. Régóta együtt voltak, erre szakít vele, mert allítólag ideges volt. Szakít vele. Sms-ben. Normális az ilyen? -néztem végig a fiúkon, akik válaszként a fejüket rázták.
- Plusz tudom jól, hogy most drága nővérem több mint 3 hétig a padlón lesz és nem lesz könnyű összeszedni. -sóhajtottam.
- Aranyos, hogy így aggódsz a nővéredért. -mosolygott rám Cameron.
- Persze, hogy aggódom érte. -bólogattam hevesen.
- Szóval, akkor holnap mentek vissza.. -szólalt meg Aaron.
- Hát, igen. Szívesen visszamennék tegnapra. Úgy imádtam a showt. -mondtam csillogó szemekkel.
- És mikor indultok? -kérdezte Cameron.
- Reggel 6 órakor keltünk és utána egyből indulunk. -feleltem.
- Szerintem menned kéne aludni. Nem azért.. Csak tényleg korán keltek és már elég késő van. -vakarta a fejét Taylor.
- Igaz.. Hát akkor.. Sziasztok. -csaptam össze tenyereimet.
- Szia Bonie! -közös ölelésbe vontak engem, aztán megindultam az ajtó felé.
- A nővérednek kitartást és sok puszit küldünk. Még ha nem is bír minket. -röhögött Aaron.
- Átadom. Na, sziasztok! -intettem nevetve, majd becsuktam az ajtót.
A szobánkba érve, hirtelen megvakultam a sötétségben. Felkapcsoltam a kis lámpát, hogy lássak valamit. Vanessa már méllyen aludt. Most látom, össze van pakolva az összes holmi, amit hoztunk. Jaj, istenem. Nem szeretnék haza menni. Annyira jó volt itt. Főleg, hogy a srácokkal lóghattam.

            — VANESSA SZEMSZÖG —

Reggel 6 órakor az ébresztőre keltem. Úgy kipattant a szememből az álom, mint még soha. Ahogy megszólalt a telefonon az ébresztő, már ki is nyomtam és már a fürdőszobában készülődtem. Lezuhanyoztam, magamra kaptam egy rövid nadrágot, egy trikót, hajamat felkötöttem. Nem festettem ki magam. Nem volt kedvem hozzá. Pedig igazán kezdthettem volna valamit vele, mert a szemeim ki voltak sírva és tényleg megviselt arcom volt. Mindegy. Úgy sem megyek sehova az édes otthonon kívül. Ahogy kiléptem a fürdőszobából, megláttam ahogy Bonie magára kapkodja a ruhákat. Elaludt. Amint meglátta, hogy kijöttem a fürdőből, engem félrelökve szaladt be a fürdőszobába. 10 perc alatt elkészült. Összeszedtük még azokat a cuccainkat, amik ki voltak téve, aztán leindultunk a halba. A lift megállt a földszinten majd kinyitódott. Mindegyik fiú ott állt. Minket vártak? Nem szívlelem őket, de ez akkor is kedves volt tőlük. Na, ennyi bókot kapnak tőlem, de nem fogom hangoztatni..
- Szép jó reggelt! -mosolyogtak.
- Jobbat. -erőltetett vigyor pipa.
- Nem akartok reggelizni? Hosszú utat fogtok megtenni és nem valami jó érzés éhesen neki vágni annak az útnak.. -kérdezte kedvesen Aaron.
- Lehet kéne ennünk. -vakartam a fejem.
- De ha később mennek, később érnek haza. És sötétben ne vezessenek már. -nézett Taylor Aaronra.
- Igaz, akkor viszont az út közben egyeteket. -nézett rám.
- Rendben. -nevettem el magam.
- Leadom a kulcsot, addig köszönj el mindenkitől. -néztem Boniera, aki bólintott egyet és már ment is búcsúzkodni. Gyorsan visszavittem a kulcsot, aláírtam a papírokat és kifizettem az itt töltött napokat, majd visszamentem a többiekhez. Egy embert viszont nem láttam. Pont azt, akit megkedveltem. Épp kérdezni akartam a srácoktól, hogy merre van, amikor Ő jelent meg.
- Fuh, elaludtam. Sziasztok! -liheget.
- Szia! -odamentem hozzá és megöleltem.
- Szia! Elköszöntél a többiektől is? -nézett rám.
- Nem, még nem. -ráztam a fejem és többiek felé fordúltam.
Mindegyik sráchoz odamentem és elköszöntem tőlük. Egyik sem szimpatikus nekem, de nem vagyok az a szemet típus. Minden ember fontos az életben. Bárkiről legyen is szó.
Elköszöntünk mindenkitől, megindultunk a parkoló felé. Valaki utánam kiabált. Futást hallottam magam mögött. Hirtelen megálltam és hátra fordúltam. Colby volt az. Értetlenül néztem fel a magas srácra.
- Vészhelyzetben. -nevetve a kezembe nyomott egy cetlit, homlokon puszilt és vissza sétált. Miután elment megnéztem a cetlit. A cetlin az Ő telefonszáma virított. Tovább akartam sétálni, amikor is Bonie rám kiabált, hogy már a kocsi előtt állunk még is merre szeretnék menni.
Kinyitottam a kocsit, vetettük a bőröndöket, beültünk az autóba és megindultunk az édes otthonunk felé.
Viszlát San Francisco! Vigyázz Los Angeles, nem sokára hazatérünk!

Íme az új rész! Nem szeretnék regényt írni, mert vagyok híve az ilyennek. Csak ha szükséges. És most az! A könyv elérte a több mint 1000 megtekintést! Nagyon köszönöm nektek! Azoknak, akik olvassák és követik a könyvemet!
Következő résszel kapcsolatban nem tudok információval szolgálni, csak annyival, hogy csavar lesz benne.☺️
- Nashike.