Shouldn't Have ⤷ cd [befejezett]

9. rész

A mai napom annyiból állt, hogy Colbyval elvittük Taylor kutyáját az orvoshoz, elmentünk egyet sétálni a parkba, aztán hazajöttem. Azóta itthon vagyok. Délután 5 óra van. Fekszem a kanapén és Netflixezek. Senki sincs itthon. Tökéletes.
- Na, mizu? -nyitott be a házba Cameron.
- Te, hallod?! Mi jogon nyitsz be a házba? -kérdeztem fel.
- Bonnie mondta, hogy nyissak be nyugodtan. Fent vár. -mutatott az emeletre.
- Még egyszer ilyet csinálsz, a kezed letöröm. -mutattam rá fenyegetően.
- Olyan kedves vagy.. -rázta a fejét.
- Inkább menj innen felfele. -hesegettem.
Cameron felment, Én pedig tovább filmeztem és néztem a sorozataimat Netflixen.
Már este 8 óra van. Én még mindig - a most már sötét - nappaliban fekszem és a Netflixet bámulom. Nem keresett senki. Csak Taylor hívott Hoosier miatt, hogy mi volt az orvosnál, mert Colby nem tudta elmondani.
- Istenem, te még mindig Netflixezel? -jöttek le a lépcsőn Bonnieék.
- Ennél jobb nincs. Mit akarsz?! -nevettem a tv-t bámulva.
- Kimegyek szendvicset csinálni. Ti kértek? -állt meg az ajtóban Bonnie.
- Aha. -bólintottam Cameronnal együtt. Bonnie is bólintott, majd eltűnt a konyhában.
- Csak nem a jó öreg Netflix? -huppant le mellém Cameron.
- Mit szeretnél? -néztem rá a szemem sarkából.
- Hát figyelj.. Netflix mellé egy kis chill nem árt. -mosolygott ravaszul.
- Szerintem inkább menj ki a konyhába és chillelgessél a húgommal. -sziszegtem.
- Hm.. -mosolygott tovább.
- Na? Nem mész? -fordúltam felé.
- Nem. Most nincs kedvem. -vont vállat.
- Nagy hangod lett Dallas.. Mi lelt téged? -nevettem fel.
- Sok minden. -felelt. Felállt a kanapéról, kiment konyhába majd párc múlva ment is.
Bonnie jött ki két tányérral a kezében. Kezembe adta a szendvicset, majd leült mellém.
- Hogy-hogy elment? -néztem húgomra kérdően.
- Fogalmam sincs. -vont vállat.
- Na, nem baj. Legalább már nincs itt. -nevettem.
A szendvicseket megettuk, Én elmentem zuhanyozni, Bonnie pedig kiment a kertbe. Pont zuhanyoztam, amikor a telefonom csörögni kezdett. A vizet elzártam, magamra kaptam egy törölközőt és a telefonhoz szaladtam. Taylor hívott. Már megint mi van?
- Mond Taylor, mit szeretnél? -szóltam a telefonba.
- Colby vagyok! Csáó! -nevetett a telefonba.
- Miért nem hívtál a saját telefonodon? -kérdeztem.
- Csontra merűlt a telefonom. -nevetett tovább.
- Nyomorék vagy! -nevettem el magam.
- Na, de miért hívtál? -érdeklődtem.
- Arra gondoltam elmehetnénk bulizni vagy valami.. Persze, csak ha van kedved.. -mondta.
- Most biztos nem. Most zuhanyoztam le, átöltözöm és lefekszem aludni. -nevettem.
- Olyan unalmas vagy.. -sóhajtott.
- Még is szeretsz. -nevettem.
- Hát, igazából ki nem álhatlak. -hangja komoly volt.
- Ha már őszintén beszélgetünk: nem nagyon bírlak. -váltottam én is komolyra.
- Holnap is ezt fogod mondani? -kérdezte sejtelmesen.
- Miért mi lesz holnap? -kíváncsiskodtam.
- Igazából semmi. -nevette el magát.
- Kapd be Colby James! -nevettem.
- Na, jó. Hagylak. Majd beszélünk. Jó éjt. -belepuszilt a telefonba és letette.
A telefont az asztalra tettem és felöltöztem. Leszaladtam Bonniehoz a kertbe, hogy ne legyen egyedül.
- Na, mizu csajszi? -dobtam le magam a hintaágyra.
- Semmi. -nézett maga elé.
- Baj van? - néztem rá ijedten.
- Nem tudom.. -nézett rám.
- Jaj, drágám. Mesélj. -sóhajtottam.
- Cameron.. Meg Én is.. Nem tudom.. Furán viselkedik velem és érzem, hogy Én vele. Vanessa fogalmam sincs mi van. -magyarázott össze-vissza. Hirtelen nem tudtam mit mondjak. Sosem beszélt értelmesen. Ez most sem változott.
- Holnap szépen felhívod és megbeszélitek. -mondtak ki végül.
- Köszönöm. -szorosan magához ölelt.
Nagyon nem lesz ez így jó. Sem Bonnienak, sem Cameronnak. Egyiküknek sem lesz ez így jó. Istenem..
- Menj, zuhanyozz le és feküdj le aludni. Én is elteszem magam. -simítottam végig karján. Aprót bólintott, felállt és bement a házba. Én még egy kicsit kint maradtam a friss levegőn. Kicsivel később kezdtem fázni, ezért bementem a házba és a szobám felé vettem az irányt. Bebújtam az ágyba, elhelyezkedtem, lehunytam a szemeimet és elnyomott az állom..

Elnézést a rövid részért, de nem tudtam ennél többet kihozni magamból. A következő részt megpróbálom az elvártaknak megfelelően hosszúra írni. Remélem a rövid szöveg terjedelem ellenére is tetszeni fog nektek a rész!
- Nashike 👼🏻