Shouldn't Have ⤷ cd [befejezett]

19. rész

Reggel nyolc órakor már a kocsimban ültem és mentem vásárolni. Túl sokan voltak a boltban. Két-három óra alatt végeztem a vásárlással, aztán hazamentem. Ahogy hazaértem, Bonniet már keltettem is. Segített kipakolni aztán eltűnt az emeleten. Nem volt kedvem főzni, de tudtam, hogy később éhesek leszünk, ezért összedobtam egy salátát. Egészséges életmód bekapcs.
Mivel más dolgom már nem volt, unatkoztam. Elkezdtem takarítani. Épp a nappalit takarítottam, amikor a drága húgom szaladt le az emeletről sipákolva.
- Mit csináltál megint? -néztem rá unottan.
- Felhívtam Cameront, hogy beszéljünk. -mesélte.
- Rendben. Utána merre mész? -érdeklődtem.
- Emilynél alszom ma. Ha nem baj.. -nézett rám.
- Nem gond. -ráztam a fejem mosolyogva.
- Rendben. Akkor Én megyek is készülődni. -intett majd felszaladt az emeletre.
Míg Bonnie a házban szaladgált, addig Én szépen kitakarítottam a házat. Egyedül a konyha maradt ki, mert úgy gondoltam sütni kéne. Bonnie elköszönt Én pedig sütni kezdtem a piskotát a csoki tortához. A tortával hamar kész lettem. Kicsit pihiztem, ezért felhívtam Cameront.
- Szia Ness! Mizu? -szólt a telefonba vidáman.
- Bonnie mondta, hogy beszélni szeretne veled. Gondolom most épp oda mész. -nevetettem.
- Ahogy mondod. -sóhajtott.
- Van valami programod Bonnien kívül? -érdeklődtem.
- Hát, nem terveztem semmit. Miért? -kíváncsiskodott.
- Semmi, csak kérdeztem. Megyek, mert takarítanom kell. -morogtam, mire elnevette magát.
- Ne nevess! Szemét vagy. -durciztam.
- A Te szemeted vagyok. -hangján éreztem, ahogy elmosolyodik.
- Amit már ki kéne dobni, mert rohad. -röhögtem.
- Úh, ez nem volt szép Jackson. Ezt még visszakapod. -fenyegetett.
- Na, ne fenyegess Dallas! Na, sziaaa! -gyorsan elköszöntem és letettem.

Hihetetlen mennyire jó kapcsolatom lett Cameronnal. Nagyon megszerettem. Talán túlságosan is. Mindegyik srácot imádom egytől-egyig, de Ő más. Hozzá teljesen másképp állok. Folyton elpirulok, amikor megjegyzéseket tesz vagy csipkelődik. Ha hozzám szól, hangjátol ráz a hideg. Persze jó értelemben. Ha hozzám ér, az egész testemet elönti a forróság. Ritka alkalom mikor megölel, de annál jobb érzést még életemben nem éreztem. Elképesztő.

A napom többi részét fekvéssel töltöttem. Nash hívott csak, hogy segítsek neki valami papírral kapcsolatban aztán ennyi. Este kilenckor úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni. Mivel nem vittem be magammal ruhát, ezért a törölközőt magamra tekertem és kilépkedtem a fürdőszobából. A szobám felé sétáltam, amikor csöngettek. Valaki nagyon nem bírt lent várni, mert a csengő megállás nélkül szólt. Nem érdekelt, hogy törölközőben látnak meg. Fogtam magam és lementem ajtót nyitni. Ahogy kinyitottam a bejárati ajtót meglepődtem. Cameron állt előttem. Arrébb léptem, majd beinvitáltam a házba.
- Hát Te? -követtem a nappali felé. Hirtelen megállt és felém fordult.
- Beszélnünk kell. -nézett rám.
- Miről? -kerekedtek ki a szemeim.
- Rólunk Vanessa. Rólunk. -hangja halk volt és nyugodtabb, mint az előbb.
- Felmegyek felöltözök és utána megbeszélünk mindent. Rendben? -néztem rá.
- Nekem így is tökéletesen megfelel. -lépett elém. Vészesen közel állt. Ez így nem lesz jó Dallas!
- Cameron.. -alig bírtam megszólalni.
- Shh.. -csitított. - Üljünk le és beszéljük meg. Most. -folytatta.
- Rendben. -sóhajtottam.
Bementünk a nappaliba és leültünk a barna kanapéra. Egymás mellett ültünk. Szótlanul.
- Vanessa. -szólalt meg végül Cameron. Fejem hirtelen felé kaptam.
- Emlékszel, múltkor megbeszéltük, hogy összeszedjük magunkat és leülünk megbeszélni ezt az egészet. Mármint, hogy mi is van velünk. -zavartan hajába túrt.
- Igen, emlékszem rá. -bólintottam.
- Beszélhetünk róla vagy várjuk vele? -nézett rám kérdően.
- Cameron.. Ha nem akarnék róla beszélni megmondtam volna neked. -kuncogtam.
- Ness, én már az első perctől kezdve odáig voltam érted. -sóhajtott.
- És miért húztad ezt eddig? -kíváncsiskodtam.
- Egyszerű. Mert nem kedveltél, nem bírtál. Nem tudtam volna közeledni feléd sehogy sem. Colbyval voltál egyedül jó viszonyban, amiből később az lett, hogy együtt voltatok. Az volt életem egyik legnehezebb időszaka. Esküszöm. -mesélt, miközben Én szótlanul hallgattam.
- Te egy kedves, aranyos, okos, természetes és gyönyörű lány vagy. Gyönyörű barna szemeid vannak, amikbe ha belenézek elveszek. A közelséged nyugtató és imádom a társaságod. Ha velem vagy mindig jobb kedvem van, elfelejtek mindent. Mindent. Ha tehetném megvédenélek még a széltől is. Mindig rajtad jár az agyam, hogy mit csinálhatsz most, hol lehetsz, jól vagy-e, nincs semmi bajod. Ha szomorú vagy, Én is az vagyok. Ha sírni látlak, Én is elsírom magam. Azért mert nem szeretem nézni azt, hogy szomorú az a bizonyos személy, aki számomra a világot jelenti. -szorosan mellém ült. Egyik kezét összekulcsolta az enyémmel, a másik kezével pedig állam alá nyúlt, majd fejemet felemelte és méllyen a szemeimbe nézett.
- Szeretnélek magam mellett tudni. -súgta.
- Cameron... -kezdtem volna, de közbeszólt.
- Ugye nem fölöslegesen mondtam el mind ezt? -nézett rám kétségbeesetten. Elmosolyodtam.
- Nem Cameron. -ráztam a fejem mosolyogva.
- Akkor jó. -széles mosoly ült ki arcára.
- Kezd zavarni, hogy Én nem tudom elmondani a monológomat. -nevettem.
- Nem kell monológ. -rázta a fejét mosolyogva.
Nem tudom miért, de hirtelen megöleltem. Nézzetek hülyének, de fogalmam sincs, hogy jött ez nekem. Éreztem, hogy visszaölel és annyira jó érzés volt, de tényleg.
- Ha nem kell monológ, akkor annyit mondok, hogy "Én is." -néztem fel rá mosolyogva, széles mosolyra húzta száját, aztán megpuszilta a homlokomat.
- Na, had menjek öltözni. -álltam fel nevetve a kanapéról, de Cameron megragadta a kezemet és visszarántott, aminek az lett a vége, hogy ráestem, Ő pedig magához húzott.
- Nekem így is jó vagy. -súgta a fülembe.
- Na, engedj! -nevettem.
- És ha nem? -makacskodott.
- Tudom hol van a laptopod. -néztem rá sunyin.
- Azt a sunyi mindenedet Jackson. -nevetett.
- Na, engedj, mert megfagyok. -nevettem.
- Menj, öltözz! -engedett el nevetve.
A szobámba sétáltam, ahol magamra kaptam pizsamámat, ami egy fekete cicanadrágból és egy bő pólóból állt. Gyorsan magamra kaptam a ruha darabokat, majd siettem is vissza a nappaliba. Cam a kanapén elfeküdve a tv-t kapcsolgatta, miközben az orra alatt morgott.
- Mit morogsz kiskutya? -álltam meg a kanapé mögött nevetve.
- Semmi jó sincs ebben a tv-ben. -sóhajtott.
- Kérsz sütit? -néztem rá. Szemei a "süti" szó hallatán felcsillantak.
- Mit sütöttél Jackson? -ült fel a kanapén.
- Csoki tortát csináltam. -mosolyogtam.
- Akkor igen, kérek. -bólogatott.
- Mindjárt hozom. -mondtam majd kimentem a konyhába és vágtam két szeletet. Egyet magamnak, egyet pedig Cameronnak.
- Tessék. -nyújtottam a tányért Cameron felé, aki megköszönve elvette majd enni kezdte.
- Húg merre jár? -érdeklődött Cameron.
- Emilynél alszik ma. -válaszoltam.
- Akkor ezek szerint egyedül leszel.. -nézett maga elé.
- Igen. -felnevettem.

Az est többi részében sok mindent nem csináltunk. Cameron segített összepakolni a konyhában, vacsoráztunk és a kertben is voltunk. Nagyon sokat beszélgettünk. A főbb téma Mi voltunk. Mit, hogyan kéne csinálni. Mi lenne a jó nekünk és társai. Egyikünk sem szeretné elsietni a dolgokat. Hihetetlen, de Ő is nagyon tartózkodó személyiség. Ő is volt az első, aki kijelentette, hogy nem szeretné elsietni a dolgokat és hogy haladjunk lépésről-lépésre. Amiben nyilván egyetértettem. Kint a kertben már este elég hideg volt, ezért a hosszas beszélgetés után bementünk a nappaliba. Cameron még nem akart hazamenni, ezért úgy döntöttünk, hogy filmezünk egyet. Cameronnal valami vígjátékot választottunk, de nem volt valami szórakoztató film, mert mind a ketten bealudtunk rajta.

Sziasztok! Amint azt Ti is látjátok, megérkeztem az új résszel! Sok kihagyás és várakoztatás után meghoztam az új részt! El sem hiszem, de tényleg. Remélem elnyerte a tetszéseteket! Ha igen, vote-oljatok, de ne kíméljen senki a kommentektől, mert azokat is nagyon várom.😇 Utolsó sorban, köszönöm az 52 ezer megtekintést a könyvre. Nagyon csodásak vagytok. 💕 A következő résszel kapcsolatba információim még nincsennek.
- Nashike ☮