Shouldn't Have ⤷ cd [befejezett]

3. rész

A show 8-kor kezdődik, de Bonie kitalálta, hogy menjünk oda 6 órára, mert minél hamarabb beszeretne jutni és a színpad közelében szeretne bulizni. Sokáig győzködött, de belementem. Had örüljön neki. Bonie felhívta Emilyt, hogy 6-kor találkozunk a helyszínen, ahol a show lesz. Mivel már 5 óra múlt, heves készülődésbe kezdtünk. Magamra kaptam egy rövid nadrágot és egy egyszínű fehér trikót. Hajam alapból olyan, mintha ki lenne vasalva, ezért nem nyúltam hozzá. Magamra kentem egy visszafogottabb sminket, felvettem a tornacipőmet és leültem az ágyra. A húgomból csak annyit lehetett látni, hogy szaladgál össze-vissza és szitkozódik, mert nem találja azt a pulcsiját, amit felszeretett volna venni. Pont a bőrönd legalján volt. Nagy nehezen elkészült és mikor már indultunk volna, megragadta a kezem. Értetlenül néztem cselekedetére.
- Te, így, ebben a pólóban nem fogsz eljönni velem. -nézett a szemembe, miközben szótagolva mondta mondatát. Továbbra is értetlenül néztem. Reagálása csak egy sóhaj volt és egy szem forgatás. Visszahúzott a szobába és rám húzott egy fekete pulóvert, valamelyik srác nevével. Aztán indulhattunk.
- Most ez a pulcsi minek kellett? Azt sem tudom kinek a neve virít ezen a pólón. -akadtam ki út közben.
- Azért kellett, mert egy olyan helyre megyünk, ahol ha meglátnának téged egy sima pólóban, kitagadnának. Még a gyerekek szülein is vannak ilyen pólók, meg pulcsik. -magyarázott. Szerintem ez hülyeség..
- Mindegy. Inkább hívd fel Emilyt, hogy mi mindjárt ott vagyunk. Merre vannak. -utasítottam Boniet.
Bonie felhívta barátnőjét, aki közölte, hogy Ők már ott vannak. A kocsimmal nagyon nehéz volt a helyszín közelébe jutni, ezért a nagyon-nagy színháztól egy-két utcányira álltam meg az autóval. Bonie előre szaladt, hogy megkeresse Emilyéket, Én pedig a nyugott lelkemmel sétáltam utána. Befordúltam abba az utcába, ahol a színház van és hirtelen megtorpantam. Annyian voltak, hogy az megszámolhatatlan. Ennyien oda vannak ezekért a srácokért? Hihetetlen.
Felhívtam Bonie-t merre vannak, nagy nehezen megtaláltam Őket és volt lehetőségem találkozni Emily nővérével is, Amandával. A sok rajongói cuccaival úgy nézett ki, mint egy 15 éves kis csaj. De ennek ellenére nagyon kedves és jó fej volt. Sokat beszélgettem vele. Hamar jóban lettünk. Örültem neki, hogy nem voltam számára már első látásra unszimpatikus. Mert általában mindenkinek az vagyok először.
A mögöttünk lévő sor egyre hosszabb és hosszabb lett. Már 7 óra múlt. A kapukat nyitották, a rajongók pedig úgy szaladtak, mintha az életük múlt volna rajta. Jó, hát ha rajongó lennék, nyilván Én is szaladnék azért, hogy a kedvencemet láthassam test közelből. Bonie volt olyan ügyes, hogy legelőre tolakodta magát, így mi is oda tudtunk menni.
Eljött a 8 óra. Mindenki nagy sikításokba kezdett. Hivatalosan is elkezdődött a show. Bejöttek ezek a nem is tudom milyen fiúcskák ugrándozva és nevetve. "Mintha a dedóban lennék." -gondoltam magamban. Elkezdtek énekelni, beszélgettek a rajongókkal, táncoltak, hülyéskedtek. Próbáltam Én is élvezni, hogy azért ne legyek hangulatrombolója senkinek sem. Pontban 11-kor vége lett az egésznek. Sóhajtva indultam a kijárat felé, amikor Bonie ismét megragadta a kezem, majd közölte, hogy hát nekünk VIP jegyünk van, ami azt jelenti, hogy mehetünk M&G-re. Isten áldja meg az Én drága édesanyámat! Itt is sorban kellett állnunk. Szenvedtem. Minden bajom volt. Éhes és szomjas voltam. Pisilnem is kellett. Sőt, ebben a pulcsiban még a víz is verdes, viszont ha Én most ezt a pulcsit leveszem, akkor az életemet is elveszik. Szóval, jó nővérként viselkedve szenvedtem tovább. Nem tudom pontosan, mikor is kerültünk sorra, de nekem 1000 évnek tűnt. Bonie a kezemet szorította, ami már a szorításától lezsibbadt. Abszolút nem éreztem a kezemet. És igen. Mi jöttünk. Szólítottak minket, hogy mehetünk, de az előttem álló kis Mumus megtorpant és nem mozdult. Már a fiúk intettek nekünk, hogy nyugodtan mehetünk. Mosolyt ejtve feléjük bólintottam, majd meglöktem a meredt testvéremet, hogy induljon már. Lassan sétált a srácok felé. Alig mert lépni feléjük. Az egyik srác oda sétált hozzá mosolyogva, megölelte és próbálta szóra bírni. Szerintem Ő lehetett Aaron, mert vele csinált képet Bonie. Az említett fiú a többiekhez vitte, Én pedig mentem a húgom mögött. A húgom leült a fiúk sokasága közé, Én pedig csak álltam.
Bonie csinált a srácokkal egy csoport képet, majd sor került arra is, hogy egyenként fotózkodjon le minden sráccal. Mi voltunk az utolsók a M&G-n, ezért volt időnk bőven. Amíg az Én hugicám boldogan gyártotta a selfieket a szerelmeivel, addig Én magam elé bámulva álltam és látszólag türelmesen vártam. Gondolat menetemet egy srác hangja szakította félbe.
- Jó a pulcsid. -állt meg előttem a srác mosolyogva.
- Oh, izé.. Ja. -pislogtam.
- Igazából fogalmam sincs kinek a pulcsija van rajtam. A húgom rám húzta, mert anélkül nem léphettem ki az utcára. -magyaráztam majd a végén kínosan felnevettem.
- Cameron vagyok. Szia. -nyújtotta kezét felém nevetve. Várjunk! Cameron. Baszki! Ne már! Ez most nagyon kínos..
- Basszus, ez nagyon kellemetlen. Ne haragudj. Nem tudtam. -elvörösödtem szégyenemben. Jesszus. Ha most ezt Bonie megtudja, saját magát fogja elásni.
- Hát nem mondom, hogy nem esett rosszul, de megpróbálom elnézni. -nevetett tovább.
- Jaj, és amúgy.. Vanessa vagyok, Szia. -ráztam vele kezett.
- Hát, akkor üdv a San Franciscoi Magcon turnén. -mosolygott.
- Várj! A húgommal csináltál már képet? -néztem rá szigorúan.
- Öhm, nem még nem. -rázta fejét.
- Akkor menj oda és csinálj. DE, az előtt kérlek írd alá a húgom pulcsiját. -mutattam a pulcsira, ami miatt az előbb beégtem.
A srác eleget tett kérésemnek és aláírta a pulóvert, majd elköszönt és a húgom felé vette az irányt. Bonie minden srácnál olvadt, mint a fagyi a napon. Sokat nevetgéltem rajta. Bonie ijedten felém fordúlt, Én pedig oda rohantam.
- Mi történt? -néztem a még mindig ijedt arcú húgomra.
- A hotelben hagytuk a plakátot és posztert, amit készítettem. -nézett rám.
- Basszus, pedig direkt kérdeztem, hogy meg van-e minden. -túrtam a hajamba mérgesen.
- Izgultam. Nem tudtam figyelni. Neked kellett volna észben tartani. -szúrt le.
- Jó, ne itt veszekedjünk Bonie. -szóltam rá.
- Figyeljetek, mi még 2 napig San Fran.-ban leszünk. Holnap találkozhatnánk és oda tudnátok adni a plakátot, meg a posztert. -adta az ötletet a Lakers mezes.
- Hogy hívnak? -mutattam az előbb ötletet adó fiúra.
- Taylor Caniff a becsületes nevem. -nevetett.
- Meg kell jegyeznem. -mondtam ki halkan.
- Akkor majd írhatok neked, hogy egyeztessünk? -nézett Bonie.. öhm.. Taylorra.
- Persze. -mosolygott.
Bonie elköszönt a srácoktól, megköszöntük, hogy ennyi időt szántak ránk, aztán visszaindultunk a hotelba. A hotelba vezető út elég hosszúra sikeredett, ugyanis a városban akkora dugó volt, hogy az elmondhatatlan. A kocsiban ülve eszembe jutottak Amandáék.
- Hallod, a barátnődék hova tűntek? -fordúltam kérdően Bonie felé.
- Emily rosszul lett és eljöttek. -mondta szomorúan.
- Oh, istenem. -sóhajtottam.
- De kértem neki a srácoktól aláírást és videót. -nézett rám mosolyogva.
- Rendben. -bólintottam.
Az utunk további része csöndben telt. Éjjel 1 órára értünk vissza a hotelbe. Mindketten fáradtak voltunk, ezért ahogy beértünk a szobába, egyből az ágyba dőltünk. Nem kellett sokat várnunk. Pillanat alatt bealudtunk.