*****

A plázában nagyon elidőztünk. Minden boltba bementünk. Igaz, nem minden boltból jöttünk ki szatyrokkal, de akkor is végig néztünk mindent. Míg Madison ruhákat vett, addig én maradtam a melegítő alsóknál, pulcsiknál és cipőknél. Na jó, azért vettem magamnak egy nyári ruhát is.
A starbucksba este 6 órára estünk be. Már kezdtünk álmosodni.
- Szia! -köszöntünk a pultban álló lánynak.
- Sziasztok! Mit kértek? -mosolygott ránk.
- Valami erős kéne. -gondolkodott el Mads.
- Erős? -néztem nevetve Madisonra.
- Hát, az a helyzet, hogy vodkával nem tudok szolgálni. -nevette el magát a lány.
- Jaj, úristen! Nem arra gondoltam. -nevette el magát Madison. Úgy látszik most esett le neki mit kért.
- Mondjuk egy erős kávé? -nevetett a lány, mire helyeslően bólogattunk, hogy az nekünk tökéletes lesz.
A kávé fizetése után leültünk az egyik asztalhoz beszélgetni. Egyszercsak a telefonom csörrent. Cameron neve villogott.
- Ugye nem csináltatok semmit.. -szóltam bele a telefonba.
- Őm, ami azt illeti.. -szólalt meg Cam.
- Istenem.. -sóhajtottam.
- Szóval..van egy kis gáz. -kezdett bele.
- Csak mond. -kezdtem ideges lenni.
- Az a helyzet, hogy füstöl a sütő. Ilyenkor mit kell tenni? -kérdezte.
- Szellőztessetek. Sütőt nyitva hagyni. Nem sokára otthon vagyok. -mondtam.
- Rendben. Puszikállak. -puszilt a telefonba majd egyből letette. Madison kérdőn nézett rám.
- Cameron volt. Azért hívott, mert füstöl a sütő. -meséltem.
- Szerintem menjünk. -nevetett Madison.
Beültünk a kocsiba és egyenesen haza mentünk. Beléptem a házba és fuldokoltam a füstben.
- Ti még is mi a francot csináltatok? -kiabáltam. Úgy jöttek elő, mint a kis gyerekek, akik rosszat csináltak.
- Pizzát szerettünk volna csinálni, de elfelejtettük, hogy a pizza a sütőben van. Aztán.. Ja.. -vakarta meg a tarkóját Taylor.
- Aj, srácok. -fogtam a fejem.
- De hé! Már nincs gáz. A pizza a kukában, füst sincs már. Össze is takarítottunk. -ölelt meg Cameron.
- Az túlzás, hogy nincs már füst. -nevettem el magam.
- Na, jól van skacok! Én megyek, mert Jack vár. Sziasztook! -Madison gyorsan elköszönt mindekitől, majd szaladt is.
- Gyerekek én nagyon éhes vagyok. -sóhajtott Taylor.
- Rendeljünk vagy főzzünk? -néztem a srácokra.
- Főzzünk! -kiáltottak. Ennek rossz vége lesz.

Így főzés közben kiderült, hogy mindannyian tudnak valamennyit és nem is olyan rosszak. Szóval a pizza is tuti jó lett volna, ha nem feledkeznek meg róla. Jaj, pedig tuti ettem volna. Miután végeztünk a főzéssel leültünk enni. Evés után a srácok segítettek a mosogatásban, majd mindannyian elmentek. Távozásuk után kaptam egy SMS-t Camtől, hogy majd később hív.
A nappaliban ülve eszméltem fel, hogy egyedül vagyok és Bonnie sehol. Felmentem az emeletre, hogy megnézzem ott van-e. Benéztem a szobájába és épp aludt. Van egy olyan érzésem, hogy tegnap semmit sem aludt.
Mivel unatkoztam és nem tudtam lefoglalni semmivel, ezért úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni, aztán befekszem az ágyba. Így is tettem. Egy óra múlva már az ágyamban feküdtem és élveztem a semmittevés édes perceit. Az édes perceket a telefonom hangos visítása szakította félbe. Rá sem nézve a telefon kijelzőjére, már vettem is fel.
- Jó estét Jackson! -kiáltott a telefonba a várt személy.
- Önnek is Dallas! -kiáltottam vissza a telefonba.
- Na, az a helyzet, hogy holnap megyek hozzád 7 órára. Addig nem szeretnék veled találkozni. -tért a lényegre. Hirtelen nem tudtam mit mondani, ezért csöndben voltam.
- Itt vagy még Vanessa? -szólt a telefonba.
- Jaj, igen itt vagyok. -eszméltem fel.
- Szóval 7 órára legyél nekem kész. -emlékeztetett.
- Reggel 7-re? Hát az nagyon korán van. -sóhajtottam.
- Úgy imádlak ilyenkor. Királylány, este 7 óráról van szó. Nyugodtan aludhatsz. -nevetett.
- Jaj, az mindjárt más. De meg sem kérdezted, hogy van-e programom. -jutott eszembe.
- Hm.. Vanessa. Van valami programod holnap estére? -kérdezett.
- Igen van. Valami seggfejjel leszek este 7 órától. -nyafogtam.
- Értem. Hát az a seggfej, aki 7 órától veled lesz nagyon szerencsés lehet. -felelt.
- Ja, biztos. -ásítottam.
- Na, akkor ne felejtsd el, hogy az a seggfej 7 órakor megy érted. -emlékeztetett megint.
- Üzenem a seggfejnek, hogy nem felejtem el. -mondtam nevetve.
- A seggfej puszilja a kis buksidat és megy. -nevetett Ő is.
- Jó éjszakát Vanessa! -hangja olyan nyugodt volt.
- Neked is Cameron. -mosolyodtam el.
Kinyomtam a beszélgetést és magam mellé tettem a telefont. A tv-t még egy ideig néztem vagy kapcsolgattam, aztán mikor éreztem, hogy a szemeim csukódnak a telefonomhoz nyúltam, hogy a kis asztalra tegyem őket. Amint a kezembe vettem a telefont rezgett. Üzenetem jött, méghozzá Camerontól.

"Este 7 órára megy a seggfej! Jó éjt Királylány.❤️"

Ez a gyerek sosem lesz normális. Fogadok, hogy egész nap, amíg nem fogunk találkozni, addig emlékeztetni fog. De szerintem ezt már az sem felejti el, aki amúgy mindig mindent elfelejt.
Nevetve tettem le a telefont a kis asztalra, majd elhelyezkedve az ágyamban mosolyogva aludtam el.
____________________________________

Sziasztok! Úristen, el sem tudjátok hinni mennyire szégyellem magam, amiért ennyit késtem a résszel. Voltak problémáim, amik miatt nem tudtam írni. Őszinte leszek. Nem volt ihletem és kedvem sem volt a bajaim miatt. De most már mondhatni minden oké és próbálok aktívabb lenni.
Meghoztam a 23. részt is, amit bevallom hónapokig írtam. Novemberben kezdtem el írni a rész elejét és úgy éreztem sosem fejezem be és publikálom. De csak sikerült összehoznom! Nem tudom nektek mennyire tetszett a rész, de remélem, hogy legalább annyira tetszett, hogy kapjak egy csillagot.
Azt is nagyon remélem, hogy nem haragszotok, amiért ennyit késtem és várattalak titeket! Tényleg nagyon sajnálom!😓 Visszatérve a Decemberre.. Szeretnék mindenkinek utólag is Boldog új évet kívánni.😊 Boldog karácsonyt már nem kívánok, mert az már kicsit távol van.😂
- Nashike 🙇🏻‍♀️

Shouldn't Have ⤷ cd [befejezett]Onde as histórias ganham vida. Descobre agora