Stray Kids poli oneshots 1.rész✔️

♡︎Jiseungin♡︎

Jisung x Seungmin x Jeongin

⚠️öngyilkosság⚠️

Zuhogott az eső. Soha nem látott vihar söprört végig a városon, ami miatt mindenki a házába menekült.

Kivéve egy valakit.

Neki ugyanis fontos dolga volt. Elmulaszthatatlan, így szemben a széllel és a zivatarral igyekezett a helyszínre.

Nem volt nála se kabát, sem esernyő. Bőrig ázva igyekezett, ám amint odaért hirtelen végigsöpört rajta a bűntudat.

Mégis miért csinálja ezt? Hiszen két szerelme most biztosan aggódik miatta, a levél, amit nekik hagyott pedig egyértelműen megrémísztheti őket.

Csak el akart tőlük búcsúzni. Még utoljára.

Mire észbe kapott már ott is állt; a sínek között. Messze, mintha egy vonatnak a lámpáját látta volna.

Tanácstalan volt, most mit tegyen? Maradjon, vagy menjen innen? Legyen vége, vagy folytassa?

Eszébe jutottak a kedves emlékek, amiket a párjaival csinált; utazások, véget nem érő bulik, kedves pillanatok...

Sírni kezdett, a vonat pedig egyre közelebb és közelebb került hozzá.

A lábai magától cselekedtek, lesétált a sínről és futva hazafelé tartott. Maga mögött még hallotta elsuhanni a vonatot, de ez sem állította meg.

Alig kapott levegőt, mire az utcájába ért. Két alakot pillantott meg maga előtt, akik az ő irányába szaladtak. Amint észrevették egymást mégjobban sírni kezdett és kitárt karokkal rohant kettejük felé.

Náluk sem volt se kabát, sem esernyő. Ők is bőrig áztak, de volt rá okuk. Majdnem megtörtént az, aminek nem szabadna soha.

-Itt vagyok!-suttogta, mikor megölelték egymást. Mindhárman sírtak, csakúgy, mint felettük a felhők.

Nem szóltak egymáshoz, csak hallgattak. Nem is lett volna értelme semmilyen szónak vagy mondatnak. Szavak nélkül is megértették egymást.

-Soha ne csinálj ilyet többé!-készítette elő a forró fürdőt Seungmin. Ő és Jeongin most a gondját viseli Jisung-nak, aki meredten bámulja maga előtt a falat.

Annyira hideg volt a bőre és annyira ki volt fázva, hogy kettejüknek kellett megmosdatnia.

Felöltöztették, puha és meleg takarókba bugyolálták, majd a kanapéra ültették.

-Szeretnél nézni valamit?-nézett rá Innie aggódva.-Hozok a kedvenc nasidból, rendben?-állt volna fel, de Jisung utána kapott.

-Ne menj el!-suttogta. Rögtön visszaült mellé és szorosan hozzábújt.

-Ne haragudjatok!-mondta halkan.-Feleslegesen keltettem riadalmat.

-Nem volt felesleges, örülünk, hogy nem történt semmi baj!-nyújtotta felé a gőzölgő teát Seungmin.

-Aggódtunk, és most is félünk, de legalább itt vagy!-puszilta meg óvatosan az arcát Jeongin.

Letette maga mellé a bögréjét, majd betakarva magukat hunyta le a szemét.

-Pihenj, mi itt leszünk, ha felkelsz!-ölelték át szorosan.

Részben a saját megtörtént eseményeimen alapszik ez a kis rövid részecske, annyi különbséggel, hogy engem lebasztak, mikor hazaértem.