Stray Kids poli oneshots 1.rész✔️

♡︎Minchansung♡︎ [1]

Chan x Minho x Jisung

A különböző fajtájú lények nem voltak ismeretlenek Jisung iskolájában. Vámpírok, farkasemberek, démonok? Az iskola fele velük volt tele. Az emberek és a különleges lények mára már teljesen meg tudnak élni egymás mellett, ám ez nem volt igaz a vámpírokra és a farkasemberekre.

Ezek a lények ugyanis ősellenségei egymásnak évszázadok óta. Harcok, verekedések és folyamatos viták folytak egymás ellen. Szerencsére az ilyen esetek során nem szenvedtek sem az emberek, sem más entitások.

Jisung egy átlagos démon volt, noha ezt a tényt senki nem nézné ki belőle. Alig lehetett látni démoni oldalát, legtöbb esetben emberi alakban mutatkozott meg. Egyszerűen jobban érezte magát ebben a formályában, társaival ellentétben.

A fiú átlagos élete azonban fordulatott vett, mikor gimnáziumba kezdett járni. Két idősebb diák szemet vetett rá és megkörnyékezve próbálták elnyerni a szívét.

A gond ezzel az volt, hogy az egyikük farkas, a másikuk pedig vámpír volt. Amint megtudták egymásról, hogy ugyanaz a fiú a kiszemeltjük mégjobban rászálltak Jisungra.

-Sungie!-ült le mellé Minho az ebédlőben. A kisebb szíve erre a tettre erősebben kezdett verni.

-Igen, hyung?

-Szeretnél eljönni velem valahova a hétvégén?-mosolyodott rá. Vámpírfogai kivillantak, de Jisungot egyáltalán nem ijesztette meg.

-Még nem tudom. Lehet róla szó...-töprengett.

-Jisung velem megy el a hétvégén!-jelent meg mögöttük Chan.

-Ugyan!-legyintett Minho.-Szerintem jobban járna velem! Nem kell szégyenkeznie amiatt, hogy egy kutyával megy el randizni!

-Helyette félhet attól, hogy bármelyik pillanatban kiszívod belőle az összes vért!

-Ennyi erővel te meg bármikor széttépheted!

-Abbahagynátok a lehetséges halálomon való fantáziálást?-állt fel türelmetlenül a kisebb.-Holnap eldöntöm majd, melyikőtökkel megyek!-vette fel a tálcáját az asztalról és otthagyta őket.

Hazafelé menet remek ötlete támadt. Bár félő volt, rosszul sül ki az egész, de egy próbát megér, nem igaz?

Pinkikezni hívta őket a közeli tisztáshoz. Mindkettejüket hívta, de ezt nem mondta el nekik.

Szombaton a háza elé érve pillantotta meg egymást a két fiú.

-Mivan kutya, mit keresel itt?

-Chan vagyok és Sungie-hoz jöttem. Egyébként meg semmi közöd nincs hozzá, miért vagyok itt!

-Sungie velem megy randira, szóval haza is mehetsz!

-Velem fog menni, tegnap írta, hogy piknikezni megyünk együtt!-húzta fel a szemöldökét Chan.

-Úgy bizony!-nyitotta ki Jisung az ajtót.-Pinkikezni megyünk, csak mi hárman!

-Biztos, hogy nem!-fordult sarkon Minho és indulni készült.

-Kérlek hyung!-nézett rá nagy szemekkel.-Nem lenne olyan sok idő! Légyszíves!

-Na jó!-adta meg magát.

-Channie hyung, ugye te is maradsz!-biggyesztette le a száját.

-Csakis a te kedvedért!-simította meg az arcát.

Minho féltékenyen elhúzta a kisebbet, majd végül hármasban indultak el.

-Annyira örülök, hogy együtt töltjük az időnket!-terítette le a pokrócot.

-Ja, nagy öröm számomra is!-húzta a száját Chan.

-Kérlek élvezzétek a pillanatot és ne törődjetek egymással!-ült le velük szembe.-Szóval, mit kértek?-pakolt ki a kosárból.-Van sajttorta, málnaszörp, néhány gyümölcs és csináltam szendvicset is!-mutatta nekik.

-Először akkor a szendvicset enném!-vette el a nevével ellátottat.

-A kedvencetek szerint csináltam, remélem ízleni fog! Minho, hoztam neked vért is, ha gondolod azt is ihatsz! Chan, remélem jól sütöttem neked a húst!

-Nem kellett volna ezzel fáradoznod!-simította meg a combját. Minho rögtön belé rugott, percekkel később pedig már a fűben hemperegve verekedtek egymással.

Jisung egy ideig csendben nézte őket, de utána betelt nála a pohár és idegesen rájuk ordibált.

-Fejezzétek már be! Istenem, mit is gondoltam, hogy hárman együtt legyünk!-sírta el magát.

A két idősebb megszeppenve hagyta abba a bunyózást.

-Miért kell mindig veszekedni? Észre sem veszitek, hogy mennyire nem esik nekem jól! Szeretlek mindkettőtöket, de nem tudok választani! Vagy ti, vagy senki, úgyhogy elegem van!-állt fel.

Sietve összepakolt és hazateleportált, otthagyva őket.

-Ezt elcsesztük! Istenem, hogy lehetünk ilyen idióták!-fogta a fejét Chan.

-Mind a te hibád!-rivallt rá Minho.

-Az enyém? Már ne haragudj, te sem vagy jobb nálam!

A heves szócsata közben Minho száján kicsúszott egy ártatlannak tűnő sértés;

-Az én anyám legalább szeret engem, a tieddel ellentétben!

Chan tüdejében megállt a levegő. Minho-ban ekkor tudatosult, hogy mit mondott az idősebbnek.

Régebb óta pletykálják, hogy Chan anyja elhagyta őt, mert gyűlölte a farkasembereket. Nem sejtette Minho, hogy tényleg igaz ez.

Mikor látta, hogy Chan arcán könnycseppek százai jelennek meg nem tudta tovább takargatni az érzelmeit.

-Hyung, ne haragudj, nem tudtam, hogy igaz ez! Kérlek ne légy rám mérges!-lépett elé, majd szorosan átölelte a nyakát.

-Igazak a pletykák Minho. Az anyám gyűlölt, sőt! Szerintem soha nem szeretett...-ölelte át a másik derekát.

-El szeretnéd mondani, vagy majd máskor?-nézett rá.

-Na mivan, az érzéketlen Minho megszűnt?-mosolygott rá.

-Sosem voltam érzéketlen. Csak nem merem kimutatni.-piszkálta a másik pólóját.

-Pedig nincs azzal baj. Minden embernek vannak érzései!

-De mi nem emberek vagyunk!-nézett mélyen a szemébe.

Remélem jól kezdődött az eddigi hét mindenkinek! (Hála az égnek nem írtattak velem dolgozatot!)