Stray Kids poli oneshots 1.rész✔️

♡︎Changjeongmin♡︎

Pár hetes szünet után visszatértem, amire jó okom volt. Ugyanis egy meglepetéssel készültem nektek! Ezzel a résszel párhuzamosan teszem közzé a legújabb könyvemet, amit az előző rész általi visszajelzések inspiráltak! Egy Ot8 Stay Kids shippes könyv My little secret címmel. Szeretnék kedvezni azoknak, akik írták, hogy mennyire jó lett és szívesen olvasnának több ilyen shippet! 

További jó szórakozást a részhez és az új könyvhöz!

Changbin x Seungmin x Jeongin

Changbin
-Innie baba!-kiáltottam fel boldogan, mikor kinyitotta az ajtót.

-Halkabban hyung!-csitított el mosolyogva. Vidáman mentem be hozzá, ahol Seungmin már a kanapén feküdt.

-Minnie!-örültem meg neki, majd ráfeküdve kezdtem el puszilgatni az arcát.

-Hyung, hagyd abba!-lökött le, majd a lépcsőn feltrappolt a szobájába.

-Oh.-mondtam csalódottan.

Kissé furán viselkedik mostanság. Mintha idegesítenénk őt...

-Hyung, szerinted mi baja van Seungmin-nek?-ült le mellém aggódva.

Magamhoz húztam és hosszasan megcsókoltam. Tudtam, hogy rendszerint képes túlaggódni mindent.

-Biztosan nincs nagy baj! Beszéljünk vele, oké?-pusziltam meg az orrát.

-Hyung, mi van, ha már nem szeret minket?-sírta el magát.

Szorosan átöleltem és hagytam, hogy kisírja magát a vállamon.

-Édesem, ne gondold még túl a dolgokat!-húztam az ölembe.-Szeretlek Innie, téged is és Minnie-t is! Nem hiszem, hogy emiatt viselkedne így! Gyere, menjünk fel hozzá és beszéljünk meg mindent!

Mikor felértünk Seungmin-t az asztala mellett találtuk, miközben erősen próbált a tanulásra koncentrálni.

-Hyung?-érintette meg a vállát óvatosan Jeongin.

-Mi az?!-csattant fel, mire Innie sírni kezdett.

-Ezt most miért kellett?-öleltem magamhoz a fiatalabbat.

-Hagyjatok békén, tanulnom kell!

-Jó kifogás, de nem veszem be! Halljam, mi a baj? Miért viselkedsz velünk így?-húztam fel a székéből.

Hosszasan hallgatott, csak Innie szipogása töltötte be a szoba csendjét.

-Sok a stressz rajtam. A tanáraim minden nap a vizsgát emlegetik, én pedig úgy érzem, hogy minden tantárgyból a legjobbat kell kihoznom.

-Miért nem mondtad el nekünk?-nézett rá könnyes arccal Innie.

-Nem akartam rátok helyezni olyan gondot, ami nem tartozik hozzátok.

-Nagy butaság, amit gondolsz! Szívesen segítünk neked, hogy átmenj a vizsgán!-simítottam meg a karját.

-Van még valami...-mondta lehajtott fejjel.-Az egyik professzor azt mondta nekem, hogy...

-Hogy?-nézett rá aggódva Jeongin.

-Azt, hogy szedjem össze magam és foglalkozzak kevesebbet a magánéleti dolgaimmal, mert az egyetem fontosabb!-könnyezett be a szeme.

-Minden tanár hülye aki ezt mondja!-jelentettem ki határozottan.-Attól még, hogy velünk és a családoddal töltesz időt, nem fog kimenni a tanulnivaló a fejedből! Ne hallgass rá, okos vagy és intelligens, úgyhogy nem kell aggódnod a jegyeid miatt!

-Szeretünk hyung!-ölelte meg Innie, majd én is.

-Köszönöm nektek! Igazán hálás vagyok, hogy mellettetek lehetek!-puszilta meg mindkettőnk arcát. Megcsókoltam őt is és Innie-t is, majd az ágyon helyet foglalva kezdtünk el beszélgetni, miközben szorosan fogtuk egymás kezét.