♡︎3Racha♡︎

672 41 14
                                    

Chan x Changbin x Jisung

Chan

Este volt már, de én még mindig a stúdióban voltam. Az új dalunkon dolgoztam, de valahogy sosem éreztem tökéletesnek, mindig volt rajta mit javítani. Az órára rá sem néztem, csak akkor jöttem rá mennyi az idő, mikor valaki kopogott az ajtón.

-Gyere!-szóltam ki, miközben ittam egy korty vizet a kulacsomból.

Binnie és Jisungie lépett be az ajtón, kezükben egy-egy fehér szatyorral.

-Hogyhogy itt vagytok?-néztem rájuk kíváncsian.

-Úgy volt, hogy ma hamarabb hazajössz és együtt elmegyünk enni!-ült le egy szomorú mosollyal a kanapéra Jisung.

-Istenem!-csaptam a homlokomra. Pedig emlékszem, hogy megígértem nekik!-Annyira hülye vagyok! Kérlek ne haragudjatok!

-Nem haragszunk. Valahogy megéreztük, hogy ez lesz, szóval elmentünk és vettünk!-tette elém az egyik zacskót Changbin. -Gondolom nem ettél mióta itt vagy!

Lehajtott fejjel húztam őket magamhoz és közéjük fúrtam a fejem.

-Nem is tudom mi lenne velem nélkületek!-pusziltam meg az arcukat.-Köszönöm, hogy vagytok!

-Mi is neked, hyung!-piszkálta a hajam Jisung.

-Mégis mit? Állandóan dolgozok és nem marad idő se rátok, sem a többiekre!-temettem az arcom a kezeimbe.

-Megértjük hyung. Azt is tudjuk, hogy nekünk akarsz jót, hogy levedd a vállunkról a terhet, de meg kell értened, hogy nem fogod sokáig bírni!-ült az ölembe, majd szorosan magához ölelt.

-Azt akarjuk mondani, hogy megérdemled te is a pihenést, nem csak mi!-folytatta Bin.

Nagyot sóhajtva fordultam vissza a géphez, bezártam és elmentettem rajta mindent, majd kikapcsoltam.

-Itt szeretnétek enni, vagy a dormban?-fordultam feléjük.

-Hamár idejöttünk akkor itt!-huppant le a kanapéra Binnie.

Szégyelltem magam, hogy ennyire elhanyagolom őket.

-Szeretnék több időt veletek tölteni!-mondtam, miközben ettünk.-Szeretlek titeket, és sajnálok mindent!

-Mi is szeretünk hyung!-karolta át a nyakam Changbin.

-Nagyon, de nagyon!-puszit meg Jisung.

Jó érzés volt egy kicsit velük tölteni az időt, legalább amíg ettünk.

-Gyertek, menjünk haza!-tettem vissza az üres dobozt a zacskóba. Felvettem a kabátom, majd kézen fogva elhagytuk a szobát.

A dormban már valószínűleg mindenki aludt, mert semelyik szobában nem égett a lámpa. Gyorsan lefürödtünk, majd lefeküdtünk aludni.

-Jóéjt!-pusziltam meg őket utoljára, majd csendben hallgattam a békés szuszogásukat amíg én is el nem aludtam.

Stray Kids poli oneshots 1.rész✔️Where stories live. Discover now