Stray Kids poli oneshots 1.rész✔️

♡︎Minjilix♡︎

Minho x Jisung x Felix

-Szia Anya!-lépett a sírhoz. Hideg, borús délután volt aznap, pont illett egy temető hangulatához.
A sír mellett egy kis pad foglalt helyet, ide ült le a fiú óvatosan.

-Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem jöttem el hozzád! Rengeteg dolog történt azóta, és egyszerűen nem volt időm rád!

Hosszú percekig csak ült, és bámult maga elé.

-Emlékszel miről meséltem legutóbb? Biztosan nem, nagyon rég volt már az. Tudod Felix-el, a régi osztálytársammal és Minho-val összejöttem! Minho-ra biztos emlékszel, a szomszédunkban lakott! Képzeld, összeköltöztünk! Végre sikerült vennünk egy lakást és együtt lakunk most már!-mesélte boldogan.

-Ezért is nem tudtam jönni, sokat kellett pakolnunk az új lakásunkban. Bárcsak látnád milyen szép!

Miközben beszélt a telefonja folyamatosan rezgett az értesítésektől.

-Annyira hiányzol még mindig! Ne aggódj, apa mindig megöntözi a virágaidat és mindig megágyaz neked is, annak ellenére, hogy már te más helyen vagy...mindig megterít neked is minden vacsorához. Még a fogkefédet sem dobta ki...a szekrényedben is meghagyta a ruháid és...mindent úgy hagyott ahogyan te szeretted-mondta egyre elcsukló hangon, ahogy sorolta a dolgokat.

Már nem tudta visszatartani a könnyeit, amik patakokban folytak le az arcán.

-Hiányzol! Apának is! Olyan hirtelen hagytál itt minket, hogy még mindig nehéz feldolgozni! De...legalább már nem szenvedsz és jobb helyen vagy! Egyszer biztosan látlak még, addig viszont sok évnek kell eltelnie.

Lassacskán megnyugodott és abbahagyta a sírást is. Az idő eddigre mégjobban lehűlt, a telefonja pedig továbbra is rezgett.

-Azt hiszem mennem kéne. Lix és Minho nagyon aggódhat, ha ennyire hívogatnak! Nem tudom, mikor fogok jönni legközelebb, Apa is biztosan eljön majd hozzád!-búcsúzott, majd komótosan elsétált.

Nagyot sóhajtva kocsiba szállt és elhagyta a temetőt.

○○○

-Istenem, merre van már?-nézett idegesen a telefonjára Minho.

Már vagy tízszer telefonáltak neki, de nem vette fel egyiket sem.

-Félek, hyung! Mi van, ha történt vele valami?-dobolt az ujjaival az asztalon Felix.

-Reméljük nincs baj!-tette el a telefonját.

Már vagy egy órája várják, hogy hazaérjen a középső. Szülinapja alkalmából meg szerették volna lepni, ám ez a tervük úgy tűnt befellegzett. Pedig Felix a kedvenc süteményeit sütötte neki, mégpedig sajttortát és brownie-t.
Ajándékkal is készültek persze, azokat is kikészítették már a székére.

-Istenem!-állt fel idegesen Lix. Haját piszkálva kezdett körözni az asztal körül.-Mikor ér már haza?

Minho nagyot sóhajtva húzta magához a kisebbet, aki rögtön átölelte és a vállába fúrta a fejét.

Percek múlva meghallották a bejárati ajtót kinyílni. Szinte egyszerre álltak fel és sietve léptek az előszobába.

-Jisung!-ugrott a nyakába Lix. A hirtelen lendülettől majdnem mindketten felborultak.

-Sungie, csakhogy itthon vagy!-csatlakozott Minho is az ölelésbe.

-Hol az istenben voltál ilyen sokáig?-csapott dühösen a vállára a szőke.

-Ne haragudjatok. Anyánál voltam.-hajtotta le szégyenében a fejét.

A másik kettő összenézve sóhajtott, majd egy-egy puszit nyomtak az arcára.

-Nem haragszunk, de máskor kérlek szólj! Annyira aggódtunk, hogy történt veled valami!-simogatta a hátát a legidősebb.

-Hát pedig én igenis haragszok! Miért nem válaszoltál nekünk? Majd szétvetett az ideg, annyira féltem!-mondta frusztráltan a szeplős arcú.

-Ígérem nem lesz több ilyen! Kérlek ne haragudj rám!-nézett rá bociszemekkel.

Nagyot sóhajtva puszilta meg, majd megfogta a kezét.

-Amúgy, készültünk valamire!-húzta beljebb az ebédlőbe.

A süteményeket és az ajándékokat látva Jisung rossz kedve egy pillanat alatt elszállt.

-Boldog szülinapot!-ölelték meg még egyszer.

-Nagyon köszönöm! Igazán nem kellett volna!-hálálkodott.

-Ez a minimum!

-Szeretlek titeket!-húzta még közelebb őket magához.

-Mi is nagyon szeretünk!-csókolták meg.

-Alig várom, hogy megkóstoljam!-ült az asztal mellé, majd megvárta amíg Minho felszeleteli nekik a tortát.

-Nagyon finom lett!-evett bele.

-Köszönöm!-mosolyodott el Lix, mire kapott egy puszit a fejére mindkettőjüktől.

-Sajnálom még egyszer, és köszönök mindent!-bújtak össze a kanapén miután ettek és kibontotta az ajándékokat.

-Nincs mit!-karolta át őket Minho, majd kényelmesen elhelyezkedve nézték tovább a TV-t.