Stray Kids poli oneshots 1.rész✔️

♡︎Hyunsunglix♡︎

Hyunjin x Jisung x Felix

-Ezt nem hiszem el Hyunjin! Miért nem tudod már végre megcsinálni?!-morgott Jisung.

-Képzeld el, nem vagyok olyan kiváló rapper, mint te, a tánc jobban megy! Nem minden olyan egyszerű, mint ahogy te gondolod!-vágott vissza.-Te sem tudod rögtön a lépéseket, de sosem szoktalak ezért leszidni!

-Nem érdekel! Rappelj jobban!

-Táncolj jobban te meg! Miért nem próbálsz segíteni, hogy jobban menjen akkor?

Jisung megelégelve a vitatkozásukat elhagyta a stúdiót. Felix, aki fül- és szemtanúja volt a jelenetnek óvatosan Hyunjin mellé lépett.

-Annyira fáj...látni, ahogy vitáztok!-ölelte meg. Hyunjin nagyot sóhajtva fúrta a fejét a kisebb vállába.

-Sajnálom Lixie! Nekem is nagyon fáj, de nem tudok mit csinálni!

-Mindkettőtöket szeretlek, de borzalmas még hallgatni is, hogy mindig veszekedtek egymással!-szipogta Lix.

Jisung időközben visszaért a dormba, ahol a szobájába ment és sírva az ágyra borult.

-Hyung, nem kéne rendet raknod?-nézett be Seungmin, nem sejtve, hogy az idősebb sír.

-Nem érdekel! Hagyjatok végre békén és ne szóljatok hozzám!-kiabálta, majd Seungmin-hez dobta az első dolgot ami a kezébe akadt. Ez pedig a pénztárcája volt.

-N-ne haragudj hyung, nem akartalak megbántani!-dadogott ijedten Minnie, miközben próbálta visszanyelni a könnyeit. Sosem beszélt még ilyen hangnemben vele.

-Hé, mi történik itt?-lépett mellé Chan.

-Nem akartam semmi rosszat, esküszöm!-védekezett.

-Mit csináltál Jisung?

-Semmit!-morgott.

Chan a fejét rázva megölelte Seungmin-t.

-Beszélek vele, te addig menj nyugodtan!-simogatta meg az arcát.

Mikor ketten maradtak, Chris óvatosan leült az ágy szélére.

-Elmondod, mi történt? Összevesztél Seungmin-nal, vagy...

-Nem ő a bajom, hanem Hyunjin!

-Mit csinált?

Pár perc néma csend után Jisung megint elsírta magát.

-Szerelmes vagy belé, mi?

-Honnan veszed ezt?-ült fel.

-Nem tudom, megérzés. Tényleg tetszik neked?

-Az a baj, hogy nem csak ő...

-Nahát!-csodálkozott.-Ki még?

-Felix.

-Tudhattam volna!-gondolkozott.-És akkor mindketten tetszenek neked?

-Igen, de az annyira...nem is tudom...

-Fura?

-Igen, fura!

-Minden ember másmilyen. Szerintem a lényeg, hogy szeressétek egymást!

-De ők nem szeretnek engem! Ha látnád, hogy viselkedek előttük!-temette az arcát a kezébe.

-Akkor miért játszod magad? Próbálj meg önmagad lenni, és akkor hamarabb meg fognak kedvelni!

-Szerintem már elkéstem! Tönkre tettem mindent, amit csak lehet!-sírta el magát ismét, majd a takaró alá bújva keresett magának menedéket.

Chris sóhajtva elhagyta a szobát, majd a konyhába ment, hogy megnézze Seungmin-t. Csodálkozva vette észre, hogy Hyunjin és Felix is hazaért most már.

-Azt hittem még próbáltok!

-Nem, lett egy kis gabalyodás, és inkább hazajöttünk!-vakarta meg a fejét Hyunjin.

-Jisung-gal volt, igaz?

-Elmondta?

-A szobájában sír. Azt hiszem tartozik nektek egy bocsánatkéréssel!

Felix rögtön felment és benyitott Jisung szobájába.

-Sung, mi történt?-lépett hozzá közelebb, majd a takaróhoz nyúlva óvatosan megsimogatta.

-Te vagy az, Lix?

-Meg Hyunjin!-jelent meg a magasabb.

-Menjetek ki!

-Na, pont kimenni nem fogunk!-jelentette ki határozottan, majd Felix-el együtt befeküdtek mellé.

Jisung arca vörösebb lett, mint bármikor, de a takaró miatt ezt nem látta a másik kettő.

-Kérlek, menjetek el!

-Addig nem, amíg el nem mondod mi a baj!

-Na jó!-ült fel hirtelen.-Akarjátok hallani, akkor tessék; ti! Ti vagytok a bajom, amiért ilyen tökéletesek vagytok minden tekintetben! Amiért ilyen kedvesek és jószívűek vagytok velem, annak ellenére, hogy én folyton bántottalak titeket! Amiért képes voltam mindkettőtökbe belehabarodni és...

Nem tudta folytatni, mert Hyun és Lix egyszerre tapadt rá az ajkaira. Percekig ültek így egymás ajkait ízlelve, majd csak a levegő hiánya vetett véget az emlékezetes pillanatnak.

-Mi is szeretünk Sungie, ne hogy azt hidd, hogy nem!-ölelte meg Hyunjin.

-Köszönjük, hogy őszinte voltál velünk!-bújt hozzá Felix is.

-Komolyan?-hűlt el.-Nem számítottam erre!-mondta zavartan.

-Pedig igaz!-mondták, majd az ágyba visszadőlve pihentek egymás karjaiban.