Stray Kids poli oneshots 1.rész✔️

♡︎Chanbinlix♡︎ [2]

Chan x Changbin x Felix

Changbin

-Üdvözlök mindenkit!-mondta Chan. Én, Felix és még pár ember egy körben ülve feszengtünk. Nemigazán értettem, mi a csoportterápia lényege, de azt hiszem erre nem most fogok rájönni.

-Mint látjátok három új taggal bővült a csoportunk. Szeretném, ha mindannyian bemutatkoznátok, és elmondanátok, hogy miért vagytok itt. Kezdjük előbb veletek!-fordult felénk.

-Oké. Felix vagyok, 22 éves. Bipoláris vagyok, és...azért vagyok itt, mert 2 hónapon keresztül nem vettem be rendszeresen a gyógyszereim.-mondta szégyenlősen.

-Elmondanád a többieknek mit jelent a betegséged?

-Nagyon hirtelen megváltozik a viselkedésem és a kedvem. Vannak napok amikor felpörögve érzem magam, utána viszont hirtelen nagyon rossz kedvem van. Köztes állapot nincs, és ez...eléggé zavaró a környezetemnek is.

-Köszönjük, hogy elmondtad ezeket.-mosolyodott el, majd felém nézett.

-Öhm, nos, a nevem Changbin. 23 éves vagyok és skizofréniám van. Hangokat hallok, mintha emberek sugdolóznának a fülembe. És nem pozitív dologat. Azért vagyok itt, mert én sem szedtem be a gyógyszereim egy jó ideig és...skizofrén rohamom volt.

-Láttalak amikor behoztak.-mondta egy szőke magas fiú.-Úgy ordítottál, hogy azt hittem megsüketülök!-húzta össze magát.

A mellettem lévő fiú következett, kissé remegni kezdett mikor megszólalt.
-Jisung vagyok. Eléggé súlyos szorongásban szenvedek és...félek a tömegtől, az idegenektől, beszélni idegenek előtt és...hasonlók.
A kezét idegesen vakarni kezdte, mire a mellette ülő magasabbik rögtön megfogta azt.
-Köszönjük Jisung, ennyit elég mondanod!

Chan egy ideig a mellette ülőre nézett, jelezve, hogy ő a következő, de ő egyáltalán nem figyelt.
-Minho, te következel!-bökte meg Jisung.
-Oh. Ó, bocsánat, mit is kell csinálni?-rázta meg a fejét, mint aki nemrég ébredt fel.
-Mutatkozz be az új tagoknak.
-Rendben. Minho vagyok, 24 éves és...madár...-nézett ki a velünk szemben lévő ablakon. Egy madár ült le a közeli fa ágára, ez pedig azon nyomban elvette Minho összes figyelmét.

-Bocsánat, hol tartottam?-nézett vissza idegesen egy kis idő múlva.
-Azt hiszem jobb lesz, ha én mondom el helyetted!-mondta Chan.-Minho ADHD-s, ami annyit jelent, hogy nem tud huzamosabb ideig egy dologra koncentrálni. Még sorolhatnám milyen egyéb tünetei is vannak, ami az ADHD-ban szenvedők legtöbbjére jellemző. Azért van most itt velünk, mert ő is elfelejti gyakran bevenni a gyógyszereit, ami nagy gondot okoz bármilyen helyzetben is legyen.

-Sziasztok, a nevem Jeongin.-szólalt meg a következő.-Borderline személyiségzavarban szenvedek. Kicsit hasonlít a bipoláris zavarhoz, de nekem dührohamaim szoktak lenni, depresszív hangulataim, illetve identitászavarom is van. Mármint...ez azt jelenti, hogy nem tudom eldönteni soha, mi szeretnék lenni a jövőben és...azt sem tudom ki is vagyok valójában...Nem igazán vagyok előrébb ezekkel és a környezetem is károsul miattam.-hajtotta le szomorúan a fejét.

-Nem fogunk emiatt kinézni, nem a te hibád, hogy ez a betegséged!-biztatta Felix. Úgy tűnt egy kissé mintha jobb kedvre derítette volna ezzel.

-Egymást ugyan nem ismeritek, de utána rá fogtok jönni, hogy nem is vagytok annyira különbözőek, mint aminek tűntök! Tény és való, hogy senki sem egyforma, de bennetek mind van egy közös dolog.-mondta Chan.
-Micsoda?-nézett rá a korábban megszólalt szőke hajú.
-Később elmondom.

-Az én nevem Hyunjin.-folytatta a szőke.-Igazából nekem igen erős fóbiám van, ugyanis...rettegek a hangos zajoktól, hangoktól, meg úgy nagyjából mindentől ami hangos.-húzta össze magát.-Ezért éreztem magam rettenetesen, amikor kiabáltál.-nézett felém.
-Ne haragudj, nem volt szándékos cselekedet!
-Nem haragszom, csak rossz volt. Te jössz!-nézett maga mellé az utolsó fiúra.

Csendben ült maga előtt, és egy jó ideig nem is válaszolt.
-Tudjuk, hogy nehéz erről beszélned Seungmin, de nem lesz jobb, ha magadban tartod ezeket.-tette a kezét a vállára Chan.
-Nekem...-szólalt meg halkan.-Poszttraumás stressz szindrómám van. Röviden PTSD.
-És elmondanád, hogy mit jelent ez?
-Régebben...történtek velem rossz dolgok és...állandóan visszajönnek az emlékek ezekről!-sírta el magát. Hyunjin rögtön magához ölelte és próbálta lenyugtatni őt.
-Nehéz beszélni ilyen dolgokról, de ha nem faggatnálak csak rosszabbodni fog minden.-sóhajtott Chris.-Mi történt veled?
-Láttam...láttam apát...állandóan vert engem és....megölte!-kiabálta. Hyunjin elhúzódott tőle, mire Chan megengedte, hogy kimenjen az ajtó elé.
-Nyugodj meg Seungmin, már nem bánthat téged!
-Megölte...megölte...előttem...ott álltam az asztal mellett és...csak néztem...hogy halálra veri!-zokogta keservesen.

Mikor megnyugodott és Hyunjin is visszajött folytattuk a beszélgetést.
-Rájöttetek arra, mi bennetek a közös?
-Mindannyian egy szobában vagyunk?-nézett rá értetlenül Minho.
-Nem, nem erre gondoltam.
-Mind bolondok vagyunk?
-Szerintem ez eddig is egyértelmű volt!-nevettem.
-Mindannyian melegek vagyunk?-nézett körbe Felix.
-Én biszex vagyok, az is számít?-szólt közbe Jeongin.
-Igen, de mind tudjuk, hogy ti hárman együtt vagytok!-mutatott rájuk Minho.
-Akkor közülünk mindenki meleg.-szóltam közbe én is.
-Nem, nem ezért.-nevetett Chan.-Mindannyiótok jelentősen befolyásolja a viselkedését a betegsége.
-Eddigis tudtuk, hogy kattosak vagyunk! Mégis mi közös van Felix-ben meg Changbin-ban? Két különböző betegségük van!
-Vegyük sorra!-sóhajtott.-Felix-nél és Jeongin-nál hasonló a helyzet, hullámzóan viselkednek mindketten ami zavar a környezetükre nézve. Changbin hangokat hall, amik negatívak számára, ezért elidegenült a családtagjaitól és régi barátaitól. Jisung esete szerintem egyértelmű, Minho-nak nehezére esik egy egyszerű dolog megértése és végrehajtása is, emiatt pedig mindig rosszul és kellemetlenül érzi magát mindenki előtt. Hyunjin annyira fél a hangos zajoktól, hogy sokszor még az utcára sem megy emiatt és egész nap retteg inkább. Seungmin csendbe burkolózik, nehezen lehet rávenni arra, hogy beszéljen, mert az apja öngyilkos lett, ezzel felszakítva a régi sebeket. Ez a közös bennetek. A betegségetek befolyásolja a mindennapi viselkedésetek; ami másnál egyszerűbb, nektek nehezebb.-nézett rajtunk végig.
-Azt hittem ez egyértelmű...-gondota végig Jisung.
-Mindannyiótoknak van valamilyen formában szorongása, félelme az elítélésről.
-Arról már nem mi tehetünk, hogy mások kinéznek minket emiatt...-suttogta Seungmin.
-Sajnos ezen nem lehet változtatni egyik napról a másikra. Idő kell még az embereknek, hogy normálisan kezeljék ezeket a betegségeket.

○○○

A csoportterápia végeztével Felix elhívott magával egy másik foglalkozásra.
-Imádom ezt az órát!-pörgött fel teljesen. Mint kiderült, ez rajzterápia.

Kissé gagyi volt számomra, de legalább eltöltöttem egy órát Felix-el. Mondjuk foglalkozáson kívül is vele voltam. Azt hiszem tetszik nekem. Chan is bejön, de róla igen keveset tudok. Szívesen megismerném őt is, mint ember.