Stray Kids poli oneshots 1.rész✔️

♡︎Hyung line♡︎

Chan x Minho x Changbin x Hyunjin

Kétségkívül lehetett állítani azt, hogy Hyunjin szerelmes. Na de mégis kibe? Vagy pontosabban kikbe?

A szerelem gyönyörű dolog lehet, de egyben borzalmas is, főleg, ha Hyunjin helyzetét nézi az ember. Nem is egy, hanem három hyungja iránt táplál gyengéd érzelmeket; imádja a tényt, hogy Changbin a csillagokat is képes lenne lehozni érte, a szíve majdnem kiesik minden alkalommal amikor Minho és ő kettesben gyakorolnak, Chan már-már apainak nevezhető gondoskodása pedig biztonságot és szeretetet ad neki, amit más nem tudna neki biztosítani.

Sokszor volt emiatt lehangolt, hisz úgy gondolta lehetetlen dolog lenne összejönni velük. Esténként gyakran elsírta magát, annyira magányosnak és szerencsétlennek gondolta magát is és a helyzetét is.

-Hyunjin!-hallotta meg Changbin lágy hangját a nappali felől mikor a konyhában keresett magának nassolnivalót.

-Igen?-ült le mellé a kanapéra.

-Megölelhetlek?

-I-igen.-dadogta piros arccal. Átölelte az alacsonyabb nyakát és hagyta, hogy a másik a derekánál fogva szorosan magához húzza.

-Hyunjin, lehet, hogy amit mondani fogok véget vet a barátságunknak, de...az az igazság, hogy nagyon szeretlek! Nem csak mint barát, mert nekem annál többet jelentessz!-nézett mélyen a szemeibe.

Hyunjin szinte visítani tudott volna örömében, ahogy meghallotta ezeket a szavakat. A szája viszont egyből lekonyult, amint realizálta a helyzetet.

-És ami azt illeti...-kezdett bele Changbin, de Hyunjin félbeszakította.

-Hyung, én...én is nagyon szeretlek, de az a baj, hogy...nem csak téged! Chan és Minho hyung-ot is szeretem!-sírta el magát.-Egy torszülött vagyok Bin, egy elmebeteg!-bontakozott ki az ölelésből. Felállt és megfordult, hogy a szobájába szaladjon, de hirtelen nekiütközött valakinek. Pontosabban valakiknek.

A két idősebb hyungja volt előtte. Amint meglátta őket mégjobban zokogni kezdett. Szíve mintha ezer darabra tört volna, annyira nagy fájdalmat érzett.

-Nem hagytad, hogy befejezzem!-ölelte ál hátulról Changbin.-Chan, Minho és én is belédszerettünk! Olyan boldog vagyok, hogy viszonzod mindhármunk felé!-bújt közelebb hozzá.

-Szeretünk Hyun, és nincs ezzel semmi baj!-ölelte magához Chan.

-Az a lényeg, hogy mind szeretjük egymást, a többit leszarom!-tette karba a kezét Minho. Chan kiskutya szemekkel fordult felé, majd egy szemforgatás után ő is csatlakozott az ölelésbe.

Hyunjin végül megnyugodott, abbahagyta a sírást is és szorosan az idősekhez bújt.

-Maradjunk így még!-kérte, amikor szét akartak volna válni.

-Egy puszit azért adhatunk?

Vörös arccal bólintott, mire mindhárman puszikkal kezdték ellepni az arcát vagy a homlokát.

-Nézzünk valami filmet!-ajánlotta Changbin.

A kanapén helyet foglalva gabalyodtak egymásba, úgy választottak maguknak egy megfelelő filmet. Bár nem is a filmre koncentráltak, hisz mindegyikük elméje messze járt; egy másik világban, ahol csak ők vannak négyen, senki és semmi más.

Lenne kedvetek egy Maknae line változathoz?