Stray Kids poli oneshots 1.rész✔️

♡︎Minhyunin♡︎

Minho x Hyunjin x Jeongin

⚠️öngyilkosság⚠️

Hyunjin

Már egy hete volt, mikor Jeongin különös módon szakított velem és Minho-val. Egyszerűen nem tudtam felfogni. Hisz eddig olyan boldognak látszott! Mi történhetett, hogy így döntött? Mi rontottuk el, a mi hibánk?

Ma is remekül kezdtem a napot; felkeltem, majd a kanapémon elnyúlva kezdtem el megint sírni.

Nem laktunk együtt, csak terveztük, hogy majd egyszer összeköltözünk! Azt hiszem ez már nem fog bekövetkezni.

Hirtelen hallottam meg a csengő hangját, amitől majdnem lefordultam a helyemről.

Pár pillanat múlva pedig valaki kinyitotta az ajtómat. Csak Min-nek és Innie-nek van kulcsa hozzám, úgyhogy felülve pillantottam az érkező felé.

-Hyung?-néztem rá. Az arca könnyes volt és a kezében egy papírt szorongatott.

-Innie...meghalt!-sírta el magát.-Nemrég hívtak a rendőrök!

Mintha megállt volna velem az idő. Megannyi kérdés kezdett el cikázni a fejemben, amikre próbáltam lehetséges válaszokat adni. Remegni kezdtem, a könnyeim úgy hullottak, mint az esőcseppek. Ha nem ültem volna, biztosan összeesnék.

-Hogy? Mikor?-nyögtem ki, félve Minho válaszától.

-Állítólag tegnap este.-ült le mellém zokogva.-Az ágya körül rengeteg gyógyszeres dobozt találtak, szóval... végzett magával. Minden gyógyszert bevett amit talált. Mire rátaláltak már túl késő volt.

Úgy éreztem, menten szívrohamot fogok kapni. A mellkasom olyan nehéz lett, mintha egy szikla lenne a szívem helyett.

-De...hagyott nekünk egy levelet! A rendőrök nekünk adták, mivel a mi nevünk van rajta. Gondoltam olvassuk el közösen.-nyújtotta felém remegve.

Kibontottam a tartalmát, majd akadozva hangosan felolvastam.

-Kedves hyungok! Mikor ezt a levelet olvassátok, tudnotok kell, hogy már nem élek. Nem azért szakítottam veletek, mert már nem szeretlek titeket. Ti vagytok a legjobb dolog az életemben, nincs arra szó, hogy mennyire szeretlek titeket! Épp ezért szakítottam veletek, hogy később ne fájjon annyira. Ne hibáztassátok magatokat, nem csináltatok semmit, ami miatt megtettem. Egyszerűen elfáradtam. Belefáradtam, hogy a szüleim bántanak riteket és engem. Úgy érzem jobb lesz ezután mindenkinek! Nagyon szeretlek benneteket, kérlek vigyázzatok magatokra! Aláírás, Innie.

-A kurva életbe!-ütött rá a lábára Minho. Zokogva tépni kezdte a haját, én pedig sírva próbáltam megnyugtatni.

-Az én hibám az egész! Figyelnem kellett volna rá, biztos voltak erre utaló jelek!

-Nem a te hibád!-öleltem át a derekát.

-Szeretlek Hyunjin!-mondta mikor megnyugodott egy kissé.-És Innie-t is!

-Én is szeretlek titeket!-bújtam hozzá.

-Legalább...nem fáj neki többé semmi.-mondta halkan. -Már nem tudják bántani az idióta szülei!-szorította ökölbe a kezét.

Valahogy sejtettem, hogy a szülei miatt döntött így. Soha nem fogadták el azt, hogy meleg. Remélem látják, hogy mit műveltek vele!

A vállára dőlve sírtam magam álomba. Azt hiszem ezek után hatalmas fordulatot fog venni mindkettőnk élete.

*5 évvel később*

-Papa!-rohant ki a szobánkból a lányunk, Jeonghyo egy fényképpel.

-Mit találtál édesem?-kapta a karjába Minho.

A képen én, Minho és a legszebb angyal volt látható. Amint megláttam, egyből éreztem, hogy a szemem megtelik könnyekkel.

-Ki ő ott középen?-mutatott a fényképre.

-Ő a másik apukád. Jeongin a neve.

-És ő hol van most?

-A felhők közt, fent az égen. Nagyon szeretjük őt és biztosan szeret téged is!

-Mikor fogok vele találkozni?

-Nagyon sokára! Addig még nagyon sok év fog eltelni!

-Több, mint ahány ujj van a kezeimen?

-Több!-mosolyodtam rá.-De mit szólnál hozzá, ha sütnénk valami finomat? Elvégre nemsoká megérkeznek nagyiék!

-Menjünk!-kezdett el kalimpálni a lábával. Kiszállt Minho karjaiból és a konyha felé vette az irányt.

-Szeretlek Hyung! És Innie-t is!-öleltem át.

-Én is szeretlek titeket!-nézett fel az ég irányába, majd egy puszit nyomott az arcomra.