sziréncsók ― 🧡

⚓️ harmincnégy.

Érdekes játszma a saját árnyékunkkal bújócskázni. Scully gyermekként mókázott így utoljára, akkor rejtőzködött ládák mögé, vagy az épületek oszlopainak takarásába. Az unokatestvérei is csatlakoztak. Habár számolni akkor még nem tudtak, a hunyó minden alkalommal izgatottan várt, hogy a többiek fedezékbe vonuljanak, és akkor elindult megkeresni őket. Ezek az emlékek sem mosolyogtatják meg. Voltaképpen nem szeret a múlton gondolkozni, legszívesebben az összes felrebbenő képet sutba vetné. Az árnyékáról, ami makacsul követi, mégis eszébe jut a legkisebb fiú, Brian képe, ahogy felderült, valahányszor rálelt.

Nem bujkál feltűnően, épp csak mindig takarásban marad vagy elfoglalja magát valamivel. Előtte sok láb hosszával hat férfi gyalogol az utcán. A városi tolongásban pillanatokra szem elől téveszti őket, de a kék kabátokat egyszerű kiszúrni a pórnép seszínű ruházatában. Kétszáz méterenként megtorpan, rendszerint árusok standjainál. Jól megveti a lábát, nehogy fellökjék a gyalog iparkodók.

― Üdvözöllek, kedves idegen ― köszönti térölelő karmozdulattal egy fejkendőt viselő, éberszemű kofa. Barázdás arcát ravasszá varázsolják a ráncok, ugyanakkor bölcs kinézetet kölcsönöznek neki. ― Nálam mindent megtalálsz, amire vágyhatsz. ― Előtte fekvő termékeire bök. Az öreg nem lódít; iránytűtől kezdve zöldségek és egzotikus gyümölcsök tömkelegéig bármi kapható.

Természetesen semmire nincs szüksége, csupán a látszat fenntartásáért érdeklődik. Ez a megfigyelősdi abszolút új feladat. Követni valakit egy dolog. Ha figyelmet kelt, csak elvág egy torkot a millióból, és az ügy letudva. Ez a kémkedés viszont más. Végig neki kell egy lépéssel előrébb járnia, még ha képletesen is. Egy néma intéssel jelzi az árusnak, hogy mégsem venne semmit, azután ellép a portékáktól.

Furmányos fickó ő. Azon kapja magát, hogy a katonák egyik mozdulata sem lepi meg, mindenre számít. Talán mindössze azért, mert ő maga is férfiból van ― a zsigereiben érzi, hogy a bordély ajtajánál, ahol elhaladt a csárda felé menet, néhányan leválnak majd, és egyedül az igazán kötelességtudóak haladnak tovább. Ez négy-kettő arányt jelent. Az utat folytató páros egymás közt beszélgetve távolodik, és Scully-nak még a kupleráj bejáratától odébb döntenie kell, kiknek szegődik a nyomába. Vonuljon be maga is? Esetleg elkaphat egy-két értékes szót, végülis az örömlányokat látogató férfiak biztosan nem tartják úgy a szájukat a megbízásaikról. Megfontolja a másik opciót, s egy pillanaton belül megiramodik a macskakövön.

Hogy miért döntött így? Ezen gondolkodik, de utólag is helyesnek látja. Pusztán azért, mert valószínűleg gyorsabban jut el a szagbarbár, szófogadó katonák által megcélzott helyig és vissza, minthogy a betérők végeznének és ugyanoda indulnának. Innentől fogva már reménykedni tud csak, hogy a két követett elvezeti a főhadiszállásukra, vagy nevezzék bárminek ezt a telephelyet. Őt az foglalkoztatja, amit ott talál, édesmindegy, a hely hogy néz ki vagy merre fekszik. Meglehet, hogy nem is kifejezett építményre kell gondolni, mondjuk várra vagy egy erős falakból összetákolt házra, mindössze valami viskóra.

Hiú ábrándok, a dolga nem ilyen egyszerű. Lemaradva tőlük folyamatosan a lábnyomaikba tapos, mint egy hűséges kiskutya, úgy koslat utánuk. Nem biztos abban, hogy nem tűnik furcsának az elhaladók szemében. Oka volt, amiért kalóznak állt vándorcirkuszos helyett ― ez a nevetséges ok pedig, hogy nem jó színésznek. Abba bukok bele, hogy túlgondolom a feladatot, zsörtöl magában, valószínűleg egy árva lélek sem néz rám. Szorgosan menetel kísérőként, mígnem az eddigi helyismerete elfogy.

Port Antonio több szépívű öbölből tevődik össze, ezek egyikében nyújtózkodik a kikötő, amelytől másodpercről másodpercre távolodnak. A macskaköves utcák és a takaros, habár erősen halászfalura jellemző vonások kezdenek elfakulni. Az útra fektetett tégla helyét előbb kőszórás, azután homokos-kavicsos talaj váltja fel, a lakóházak meg egyre ritkábban állnak. Mégis két tekintélyes kis bástyát pillant meg a növekvő térben, a jobb és a bal oldalon. Egy vastag, ám nem túl magas falat két rövidebb szakaszát törik meg, ami feltehetően egy udvart vesz körbe. Az előtte haladó páros közeledtére senki nem figyel fel bentről, mintha nem is lenne őrség, nem beszélve a tárva-nyitva ásító kapuról a hosszanti homlokzaton. Úgy néz ki, mint ami befelé akarja csalogatni a hozzá hasonló szerencsétleneket. A környéken kevesen tekeregnek a piacként működő utcákhoz viszonyítva, de a megfigyeltjei nem veszik őt észre. Zavartalanul battyoghat tovább a nyomukban, egyenesen át a masszív faajtókon.