sziréncsók ― 🧡

⚓️ kilenc.

Sedge kiélvezheti a kellemes semmittevést, ameddig feljebbvalóival a térképet bogarásszák. A Haitit körülölelő szigetvilág lekicsinyített mását bámulják, apró földdarabokról beszélve. Valóságos kalózparadicsom ez a környék, sokan kötnek ki szívesen rajta, azonban a Vérszomj kapitánya nem kíván más hajókkal találkozni.

― Ennek a neve sincs feltüntetve ― bök egy apró pontra Morene. Kicsi terület, az ábrán lagúnákkal szabdaltnak mutatják. Egyikük sem biztos abban, hogy a vízmélység megfelel a hajó merülésének arrafelé, mindhármuk szeméből ez a kérdés sugárzik, ahogy összenéznek.

A fedélzeten tartózkodnak. Körbeállnak egy hamarjában odacipelt asztalt, amire a jókora atlaszt terítették. Sedge sötétszőke haját finoman fújdogálja a szél, a napsütés pedig kellemesen melegíti Morene arcán az igen halovány szeplőket. Ezúttal még az édesapját sem kellett noszogatni, hogy csatlakozzon a megbeszéléshez, kicsalogatta a jó idő. Örömmel szelik keresztül az óceán kék tükrét. Dagadó vitorlákkal a kalózhajó nagy sebességgel töri a hullámokat, legénységük szorgos munkája és néhai dalolászása pedig jókedélyű légkört teremt. A látvány egyhangú, végtelen tenger veszi őket ölelésébe, de a matrózok számára semmi sem szebb ennél.

Néhány órába telik csupán, hogy az árbóckosárból figyelő férfi lekiáltson a mélybe:

― Föld!

Izgatottak; hosszú idő óta először merészkednek ismeretlen környékre. Port Royal nyüzsgő városában elég volt egy nap, egy éjszaka, az úticélul jelölt szigetről viszont sem Sedge, sem Hawk nem tudott semmit mondani. Morene ―, hogy végre kalandot adjon emberei kezébe ― éppen emiatt döntött mellette.

Közeledtükkel láthatóvá válik a vidék. Csipkézett partszakasz nyúlik végig, a tengerből sűrűn törnek elő kisebb zátonyok, melyek vízszint feletti részén dús növényzet zöldell. Sekélynek ítélik meg a behajózáshoz, de amíg veszélytelenül haladhatnak, néhány vitorlát bevonva folytatják az utat. Lassabb sebességük miatt bőven megszemlélhetik az új helyet. A sziget trópusi erdőkkel várja őket, ám a szélén homokos part aranylik. Néhol megszakad, onnan az óceánba torkolló folyó tekereg tovább. Medre fölé terebélyes fák hajolnak, a kalózok ereiben pedig felpezsdül a vér a felfedezés iránti lázban.

― Horgonyt le, a Vérszomj itt marad! ― Kapitányuk kiáltása hosszú hetek óta nem zengett végig a fedélzeten.

Most minden martalóc fejében megjelenik a gondolat, hogy ez akkor talán nem a vég, de az idős férfit elnézve, már csak a lelkesedés fűti. Tagbaszakadt alakját még tekintélyt parancsolóbbá teszi a fejét fedő kalap és a beletűzött toll. Szakálla egészen a mellkasáig csüng, benne fémgyöngyök csillannak a fényben. Régebben tipikus példája lehetett a kalózok legádázabbjainak.

Egyesével oldozzák el a csónakokat tartó köteleket. Hemzseg bennük a vágy, azonban fegyelemmel várakoznak, míg minden elintéződik ― kevés élelmet, üres és töltött hordókat pakolnak a sok kis ladikba. Morene fürgén libben fel a bárka oldalán húzódó korlátra. Fél kezével megkapaszkodik egy tartókötélben és ünnepélyes karmozdítással int a lent ringatózó tutajok felé.

― Uraim, ideje vízre szállni! ― Kurjantások hangzanak fel, néhányan a kalapjukat is levegőbe hajítják. Végre történik valami izgalmas. ― Duggan, Scully, Cronan meg Hawk a kapitánnyal és velem tart, a többiek indulhatnak!

A néhánytagú csapatok mászni kezdenek lefelé a kötéllétrákon. Egyre többen gyülekeznek a csónakokba ― az elsők már több tíz méterre el is távolodnak. A hajó őreiként itt marad fél tucat ember. Szakács, fontosabb tisztek. Mind saját akaratukkal döntöttek így, most intve búcsúztatják az utolsóként elevező ladikot. Cronan különös izgalmat tapasztal magán. Megjárt pár darab szigetet, mielőtt a Vérszomjra került, de egyik sem ásított lakatlanul előttük. Lefele ereszkedve érzi, hogy Scully, a korábban barátságtalanul rábámuló kalóz tekintete újfent a lapockái közé szúr. Épp csak beteszi lábait a lélekvesztőbe és elhelyezkedik, amikor az már ellöki magukat a bárka testétől egy lapáttal, s keményen nekiveselkedve húzni kezd a vízben. Duggan segít neki, Hawkra és rá nincsen szükség.