sziréncsók ― 🧡

⚓️ tizenhat.

Cronan az elsőtisztnek fenntartott helyiségben ücsörög. Furcsa, mostanában milyen gyakran jár a parancsnoki híd közelében. Ezúttal egészen más okból érkezett, mint legutóbb; a szomszéd szoba viszont nem hagyja nyugodni a gondolatait. Duggan, aki immár hivatalosan is a Vérszomj tisztjei közé tartozik, a hajó legfontosabb személyeit hívatta magához. Így esett, hogy hosszú percek óta időzik itt. Sedge hozta magával, mondván, ő az egyetlen ember, akiben térképészként teljességgel megbízik. Semmi különös dolga nem akad, csupán ül a szoba közepén lévő asztal mellett és figyelmesen bámulja az egymáshoz illesztett, nagy atlaszdarabokat, míg a társai a következő kikötési helyet vitatják meg. Hawk és Duggan tanácskozik a legélénkebben, néha a mézszőke is ellátja őket egy-egy javaslattal, rá pedig alkalmanként pillantanak, amolyan megerősítést várva, vajon hasonlóan gondolkodik-e.

― Muszáj számolnunk a fejadagok elfogyásával ― inti őket egyszer csak, mikor kerülőútról kezdenek beszélni. Természetesen a többiek is észben tartják, hogy nem hajózhatnak le a világvégéig, azonban olyan célokat is szóba hoznak, amelyekkel a barna nem ért egyet. ― Tortuga sincs sokkal távolabb ― fűzi hozzá, hátha újabb ötletet adhat, eltörölve az előbb említettet.

Hawk megrázza a fejét. Kuba alsó partján vezeti végig az egyik ujját, aztán megállítja a legkeletebbre található csücskön. ― Ebben a térségben a közelmúltban sok kalózvadász vitorlást láttak. A britek támogatják mindet, hiszen a korona egyértelműen el akarja tenni láb alól az összes magunkfajtát. Gondot jelentünk nekik, és ettől félnek ― a foga egy pillanatra kivillan, mivel nem tudja elnyomni hetyke vigyorát. ― Azt ajánlom, ne északnak tartsunk, hanem sokkal inkább Port Royal felé.

Elmélázó hümmögés zeng. Egyöntetűen tartják megfontolandónak, csakis a barnában merülnek fel kételyek. A bensőjét marni kezdi a visszatérés elképzelése. Már nem tart attól kifejezetten, hogy a fejét veszik múltbéli tetteiért; mindössze kényelmetlen a kikötőre gondolnia, a főtérre, amely mindörökké egyetlen emléket elevenít majd fel számára. Mielőtt a másikak gyanítani kezdenének valamit hirtelen megváltozó viselkedése miatt, rendezi az arckifejezését és bólint.

― Az is remek opció ― böki ki.

Amint kezdetét veszi a részletek pontosítása, újfent magába vonulhat. Már nem is tartja számon, milyen rég szökött meg Port Royalból, új életet kezdve és hátrahagyva a régi önmagát. Legutóbb sikeresen elkerülte a partraszállást, noha csak Morene jóindulatából, de esélytelennek tartja, hogy jelen helyzetben ne kelljen kimerészkednie a vízről. Minden dolgos kézre szükség lesz a készletek pótlásához, természetesen neki is segítenie kell.

― A lehető legjobban akkor járunk, ha nyílegyenesen elhajózunk Kingstone irányába. ― Duggan mondja ki az utolsó szót. Lezártnak is tekintik a megbeszélést, azzal pedig a szőke magához húzza az egyik térképet az asztallapról és összehengergeti. Cronan is így cselekedne, ám az elsőtiszt szabadjára ereszti.

― Átveszem. Te tudasd a híreket a kapitánnyal.

Morene feltűnően sok időt tölt egyedül. Ritkán ugyan, de látni lehet végigsétálni a fedélzeten és szót váltani pár emberével, de magáról nem sok mindent árul el. Háromszögforma kalapjának árnyéka egyfolytában a szeme elé esik, így nehéz feladat azokból olvasni. Cronannek rég volt lehetősége szólni hozzá ― pedig igazán reménykedett, hogy a megbeszélésen a leány is megjelenik.

Engedelmes bólintással felel, legbelül viszont szigorúan fegyelmezi önmagát, nehogy apró mosoly jelenjen meg a szája sarkában. Mi tagadás, várta már a viszontlátást, és a lehetőség egészen felvillanyozza. Kifordul a helyiségből, arcát azonban csupán egy percig simogathatja a sós levegő, ugyanis néhány méter megtételét követően ökle kopogtatásával szinte egyidejűleg nyílik az ajtó. Morene halkan üdvözli őt, nem is hallja a legénység alapzaja és a szél miatt, majd betér hozzá és a külvilág ismételten kizárva találja magát.