All right Los Angeles! |3|

30

-Túléltük!!!- rontott be az irodába Matt, mire ijedten gurultam le a kényelmetlen kanapéról, amit az elmúlt két napban lefoglaltam. Tekintve, hogy a 5sos rajongók körbevették az épületet, én egy ilyen sajátos karanténba vonultam és két napja bentről felügyelek. Ez azt jelenti, hogy két napja nem láttam se Ashtont, se a társadalmat, se semmit a félholt táborozókon és megrongált szobrokon kívül.

-Életem legkeményebb pár napja- töröltem meg fáradtan az arcom.

-Kitartás kislány! Befutottál az interneten és ma láthatod a nagymenő palidat- ölelt meg Matt mire én szórakozottan a vállába fúrtam a fejem.

-Senkinek sem kívánom, hogy két napot éljen túl azon- biccentettem a kanapé felé.

-Az egy is sok- bólintott megértően.

-Hány óra?- pillantottam körbe, mikor rájöttem, hogy odakint sötét van.

-Hajnali négy. Még át kell ellenőrizni a reggeli kivonulós előadást, meg végig kell beszélni a délutáni takarítást- magyarázta.

-Nem mondod?- húztam fel a szemöldököm lenézően.

-Jól van na! Tudod, nagyon szarul nézel ki, szóval gondoltam kisegítelek- röhögött.

-Ha te is két napra arra a kanapéra kényszerülnél váltóruha és sampon nélkül, akkor tudnád min mentem keresztül. Csak a menetrend betartása tartja bennem a lelket- dörzsöltem az arcom.

-Ebből látszik, hogy mennyire nincs életünk- nevetett a kínunkon.

-Ámen- bólintottam szórakozottan, majd jeleztem Mattnek, hogy elmegyek rendbeszedni magam.

Az irodából kilépve, mosolyogva szippantottam be a levegőt, ami az alkohol és izzadság keverékétől áradt, majd fintorogva lépkedtem tovább a megviselt mosdók felé, ahol a csapoknál lévő szappanadagolóból csórtam egy keveset illatként. Az elmúlt két napomat a luxus szó jellemezte, de amúgy én tök jól elvoltam és röhögtem a szerencsétlenkedésemen...

-Úristen! De menő az outfitted- röhögött Matt, amikor beléptem az irodába.

-Szemét- pillantottam Ashton ACDC pólójára és rövidnadrágjára, amit már három napja hordok.

Nem volt akkora gáz odakint, de ez így kényelmesebb volt. Nem kell egy gálaest előtt nyomorgó tömeget elképzelni, mert épp, hogy volt ott húsz váltakozó ember. Lehet, hogy túlgondoltuk, de jobb, ha nem találkozok egy újságíróval sem... Ashton intézte a dolgokat, míg én a saját melómmal foglalkoztam. Így beszéltük meg, mert biztos voltam abban, hogy ha kimerészkedek az első kérdésre bénán válaszolok és tönkreteszem az egész kontinens hírnevét...

-Na tudjuk le- biccentett a gépeink felé Matt, mire a termünkre néma csend szállt, amit csak a billentyű monoton kattogása, valamint a rövid utasítgató hívások szakítottak meg. Imádom a munkám. Fő alkotóeleme a pontosság és az átláthatóság, miközben kell hozzá fantázia, türtőztetés, amikor egy híresebb előadó elé állunk és ugyanígy fontos az is, hogy haladjunk a korral, trendekkel és mindennel. Meg, ugye a munkatársam is király volt, szóval a világ legjobb dolga volt, hogy felmondtam a könyvesboltban. Szerettem Angelát, de a múlt sebei után, ennyi a hely pozitív oldala...

Az utolsó ellenőrzésekből, a takarítóknak írt utasításokból és az egész fesztiválra kialakított világomból, végül a telefonom csörgése rántott vissza, így értetlenül fordultam a készülék felé, amin az Austin Flecsi Irwin név villogott, valamelyik random számuk részletével.

So you go your way, and I go mine
And if we're meant to, I meet you there
We can't speed up, the heasited time
But if we're meant to, I meet you there...