All right Los Angeles! |3|

7

-Utálom az embereket- léptem be csapzottan az irodánkba, fél órával a koncert előtt.

-Még egyben van az inged, addig jó- pillantott Matt a szettemre.

-Engem nem fognak szétcincálni, mert ötletük sincs arról ki vagyok, de ha rajtuk múlik, szegény fellépők már halottak- ültem a székemre fáradtan.

-Te meg mit képzelsz, mit csinálsz? Csak most kezdődik a java- röhögött.

-Hol van egy kés- motyogtam fáradtan.

-Az nem fog kelleni! Nehogy egyedül hagyj! Majd az ötödik napon- röhögött.

-Öt napot kell kibírni azokkal?- rökönyödtem meg.

-De ma nem te alszol itt- forgatta a szemét.

-Ma- emeltem fel a mutatóujjam megborzongva, tekintve, hogy a második és a negyedik napon én vagyok a soros, hogy eltöltsek egy kellemes estét a bőrfotelben.

-Az első nap mindig nehezebb, örülj, hogy nem te húztad a rövidebbet- paskolta meg a vállam szórakozottan, majd kinyitotta nekem az ajtót és előre engedett.

A bazinagy tömegbe lépve, már megint elkapott a rosszullét, de Matt alakját követve, végül határozott léptekkel vonultam a hátsó megálló felé, ahol a turnézók vártak.

-Üdvözölünk titeket az Los.A. Parkban- tárta szét a karját Matt, felvéve azt a bizonyos állmosolyt.

-Nagy megtiszteltetés, hogy a Pokémonok nálunk kezdik az idei körutat- vigyorogtam én is, kezet fogva a tagokkal.

A banda három fiúból és egy lányból állt, aki meglepő módon nem gitárral, hanem dobverőkkel mosolygott a sor végén. Nemrég futott be úgy igazán a brigád New Yorkban, de amúgy az ausztrál akcentusból rögtön lehetett tudni, hogy a szívük hova is húzza őket. Volt pár jó számuk, amit hallgattam, de nem jött többmillió rajongójuk, így arra a következtetésre jutottam, hogy egy vagyok a ritka fanok közül! Csak annyi a probléma, hogy én a nevekkel sem vagyok tisztában...

-Pikachu- nyújtotta a kezét az egyik srác.

-Én meg Villám McQueen- horkantam fel szórakozottan.

-Bocsi, agyára ment a hírnév, ő Peter, mellette Bryan, művésznevén Bulbasaur, akkor mellettem a híres neves Squirtle, vagyis Scott, én meg Charlie vagyok...- sorolta a csaj ausztrál akcentussal.

-Charmander- fejeztem be értelemszerűen.

-Na! Ismersz?- nevetett szórakozottan a lány.

-Amúgy, igen- bólintottam- Egy csomó számotokat szoktam hallgatni nap mint nap, de a nevekkel nem voltam tisztában.

-Akkor a Charmandert honnan tudtad?- nézett rám az S betűs gyerek... Scott!

-Mert van egy kisöcsém, aki megszállottan Pokémonozik, és logikusan, követtem a kezdőbetűt- vontam meg a vállam.

-Okos a csaj- biccentett a Bryan gyerek.

-Igen, hát még ha meghalljátok, hogy mit talált ki- vigyorgott Matt.

-Hallgatunk- pillantott rám Peter, miután felocsúdott a Verdák beszólásom utáni sokkból.

-A múltkor végighallgattam pár fan véleményét és mindegyik ölni tudna egy olyan tárgyért, amit megfogtatok. Ezért, kitaláltam, hogy le kéne dobálni a közönségbe pár dolgot- vázoltam a szitut.

-Nem adom a bandanám- rázta a fejét a csaj megszeppenten.

-Nem is kell, mert ezt mi álljuk. Ilyen labdákat kell ledobálnotok- mutattam fel a tipikus piros fehér tojást a pokémonból, amire egy bazinagy ujjongás lett a visszajelzés.