All right Los Angeles! |3|

16

Az épületbe lépve, érdeklődve fordultam körbe a sötét helyiségben. Tekintve, hogy a függönyök takarták a színpadon zajló fénybeállításokat, csak a dolgok sziluettjét láttam. Mindenféle hangszóró, egy csomó zsinór, egy keverőpult, gitártartók és ilyenek hevertek össze vissza a helyiségben, ami furcsa alakzatban volt elválasztva a színpadtól.

Más szóval, a hátsó bejáraton belépve, rögtön a színpad kulisszái mögött találtuk magunkat, ami a legnagyobb hülyeség a világon. Tekintve, hogy a hangosítók itt nem a kültéri előadásokhoz vannak hangolva, minden egyes alkalommal, amikor valaki ki akar menni levegőzni az előadás közben, furán megy a hang, ezek mellett, az ügyesebb rajongók, akik átjutnak a biztonságiakon, kapásból szabad utat nyernek a színpadra a srácokhoz és ezek mellett, marhanagy a huzat is, ami így mozgatja a függönyöket.

-Azért ennyire ne nézz már meghatottan- horkant fel a basszusgitáros.

-Én eskü mindjárt sírok Calum- nevettem.

-Ennyire örülsz, hogy itt lehetsz?- húzta fel a szemöldökét, amit épphogy láttam a mozgó függönyök miatt.

-Nem. Egyszerűen olyan rossz helyen van ez a bejárat- tettettem sírást, amit alig látott, de a hangomból lehetett érzékelni az ironikus elcsuklásokat.

-Kellett Ashtonnak egy szervezőt felszedni- motyogta szórakozottan, miközben megindult az egyetlen ajtó felé, ami a színpadot takaró függönyök mögött volt.

Calumot követve, hálásan léptem be az ajtón, de amint szembetaláltam magam a három csak alsógatyát viselő sráccal, azonnal kiugrottam.

-Én eskü feljelentem az építőt! Mi az, hogy ez az ajtó egy öltözőbe vezet?!? Itt egy folyosónak kéne lennie, aminél van az ajtó az öltözőhöz, egy vécéhez és egy kijárathoz a nézőtérre, ami előtt egy őr áll- motyogtam sokkos pánikomban.

-Ne szervezősködj már! Nyugi- tette Calum a kezét a vállamra. Fel sem tűnt, hogy kintmaradt.

-Ne menjek inkább le a közönséghez?- biccentettem a színpad felé, tekintve, hogy lassacskán elfogadtam a tényt, miszerint nincs más út a nézőtérig.

-Egy pillanat- fordult el, majd kinyitva az ajtót, kedvesen szólt be a készülődő bandának- Majmok! Cloe le fog lépni, ha nem kaptok fel valamit a francos életbe is!

-Mi van?- motyogta Ashton, majd hallottam, ahogy a pánikos öltözködés közben odaszól a többieknek- Hemmo! A francba már, vegyél fel valamit! Azt akarod, hogy megismétlődjön a törölközős incidens? Ne nézz így! Pontosan tudod, hogy melyik törölközős képre gondolok!- fenyegette, amin Calum jól szórakozott.

-Jöhetsz- szólalt meg a másik hang is, mire Calumra mosolyogva, beléptem.

-Sziasztok! Biztos ne menjek inkább a nézőtérre?- néztem körbe, ugyanis Michael éppen a fejhallgatójával a fején manifesztált, a másik kettő meg, ugye az előbb még egy szál alsóban veszekedett. Mondjuk, ha minden igaz, akkor a magas gyerek végül azt is lekapta... Igazán nem akartam megzavarni semmit.

-Nem, azért hívtalak, hogy itt legyél- jött oda hozzám Ashton, bár az utolsó pillanatban ő is elbizonytalanodott azon, hogy mit akar.

-Azért vagyok itt, hogy meghallgassalak titeket első sorból, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva- javítottam ki.

-Ez csak természetes- bólintott a dobos, majd a magas, fura inges srác felé biccentett- Ő itt Luke Hemming, még mielőtt elkezdenél tippelni, nem skótdudázik, vagy esetleg hegedül, ő az énekesünk.

-És a ritmusgitáros- tette hozzá a srác, miközben a kezét nyújtotta. Látszólag szívügye volt, hogy az emberek gitárosként is elismerjék.