All right Los Angeles! |3|

2

Egy fehér trikót és egy fekete szakadt farmert kikapva a szekrényemből, már pont elkezdtem volna a készülődést a délelőttre, amikor egy kis lap esett ki a szekrény mélyéből. A ruháimat a bevetett ágyamra dobva, értetlenül hajoltam le, de amint kihajtottam a kezem közé akadt lapot, megbántam.

Egy marha boldog kép volt, rólam és életem szerelméről még anno tizedikből... Hát, változtak az idők, amit sok dologból le tudtam szűrni. Egy, nekem már nem szőke a hajam, első dolgom az volt, hogy befessem barnára, amint elhagytam az iskolát. Másodszor, a srác karja a mai napra tele van tetkókkal, a fül és száj piercingről nem is beszélve. Harmadjára, ez még a kis Texasi városkában készült, ahol úgy egymásba estünk anno gimiben. És azt hiszem ennyi... Ja! Kihagytam a legfontosabbat, már marhára nem vagyunk együtt, mióta két éve szakítottam vele, tekintve, hogy a kapcsolat alatt többször megcsalt. Igen, ez a kis apróság nem maradhat ki.

A képet nézve, akaratom ellenére legördült egy könnycsepp az arcomon. Szerettem, de nagyon és ami a legrosszabb, még most is ugyanígy érzek. Mindenben pontos vagyok és határozott, de halk. Nem merek megnyilvánulni, vagy megnyílni, meghagyom magamnak a kis panaszaimat és az érzéseimet, mert a tökéletességre hajtva, próbálom háttérbe szorítani a tényt, hogy csődtömeg vagyok, de EZ mindig kifog rajtam. A szoros menetrend, a gyors életvitel mind elterelésnek szolgált, de nem megyek vele sokra, ha egyetlen képnek hála, minden visszatér. Visszatér ugyanaz a pokoli fájdalom, amit más szeretetnek hív. Visszatér az érzés, aminek hála még mindig a karjai közé vetném magam, de még mielőtt tárcsáznám a számot, mindig jön a pofon. A pofon, miszerint ő tök jól él nélkülem és lazán tovább tudott lépni, még a kapcsolatunk vége előtt is.

A szobámban körbenézve, végül visszadobtam a képet a szekrény legmélyére és felállva, a tükörhöz léptem. Megtört, könnyes szemek az elszánt és határozott kifejezés mellett. Ennyit tett az, hogy ránéztem egy hat éves képre...

Az előkészített ruhát gyorsan felvettem, majd áttértem a reggeli rutin nehezebb részére. Miután a hajamat is összefogtam egy szoros copfba, végül elkezdtem a sminkelést. Normál esetben, nem szoktam sminkelni. Sőt! Normál esetben a sminkemet lehúznám a vécén, de a könnyes szem ártott volna a külcsínynek, amit nem hagyhatok abban a világban, ahol állítólag mindenki elfogad mindenkit. A szememet még egyszer megtörölve, végül a kevés sminktudásom segítségével felkentem valamilyen rózsaszín port a szemhéjamra, majd egy kis szájfényt felkapva, szórakozottan konstatáltam, hogy ez csak még jobban kiemeli, hogy sírtam. Miután rájöttem, hogy semmi pénzért nem bajlódnék ezzel tíz percnél tovább, de Kiának sem akarom megadni az esélyt, hogy meglássa sírtam, úgyhagytam az arcom a francba, legalább lesz kifogásom.

-Te sírtál?- nézett rám értetlenül Kia, aki pont a folyosón rohangált a cipőjét keresve amikor kiléptem a szobámból.

-Nem, csak nem tudok sminkelni- röhögtem.

-Akkor miért sminkeltél?- vette fel a csizmáját, megelégelve, hogy a sportcsuka eltűnt.

-Mert ma fesztiválozunk, te mondtad, hogy rúgjunk ki a hámból- tereltem, szerintem elég jól.

-Volt még kép azzal a gyásszal? Nem égettük már fel Steven összes nyomtatott pofáját?- látott át rajtam rögtön.

-De, egyszerűen csak bénán sminkelek- vontam meg a vállam megszeppenten.

-Akkor legközelebb kérj meg- nézett értetlenül.

-Jó, bocs, túlságosan lefoglalt a tehénfejős életmód elképzelése, gondolkozni már nem volt időm- röhögtem.

-Puszilom a szüleidet, ha felvetnéd az ötletet- nyitotta ki az ajtót szórakozottan.

-Jó árulást- röhögtem, kihasználva a szó kétértelműségét.

-Jó szervezkedést, vagy franc tudja mit csinálsz- zárta be az ajtót, mire a mosoly lefagyott az arcomról és komor tekintettel készültem tovább.

Amúgy, nem csodálom, hogy a csajnak két éve nem esett le, hogy mit dolgozom. Az egész azon a bizonyos farmon kezdődött, ahol a szüleimmel éltem. Sok meló, fizikai munka, nagy távok, amiket mindenki szorgosan végzett, nekem meg volt annyi eszem, hogy mindent lerövidítettem. Egy csomó praktikus ötletem volt, úgy intéztem a napi beosztásom, hogy az a pont és a b pont ne nyolc kilóméter távolságra legyen egymástól és ez vezetett el engem a fesztiválokhoz. Tizennyolc évesen elköltöztem a pasimmal és a nagynénje könyvesboltjában dolgoztam az első esélyemig, ami pont a szakítás után jött. Így lettem húsz évesen fesztivál és koncertszervező, ami röviden azt foglalja magába, hogy praktikusan és logikusan oldom meg a standok, karszalagok, világítás, menetrend és minden leforgását. Én vagyok az egyike azoknak a tagoknak, akik a jó szórakozást garantálják, miközben mindent csinálnak csak  nem szórakoznak jól.

-Szia- köszöntem a munkatársamnak Matt Davisnek.

-Azért, elég poén, hogy a jó reggelt szóba sem jöhet- horkant fel szórakozottan a munkatársam, aki, kilencven százalékban biztos vagyok, hogy Paul Wesley nyomi hasonmása.

-Mit reggeltezzek? Háromkor még javában a programot egyeztettük- mosolyodtam el, miközben mellé állva, elkezdtem összehajtani az ajándékpólókat, amiket a VIP kap.

-Csak legyen vége a nyárnak, mit sem adnék annak a gyér három koncertnek- motyogta szórakozottan.

-Nézzük a dolgok jó oldalát, ezért nem leszünk soha csórók- röhögtem.

-A minimális fizetésünkre gondolsz?- pillantott rám értetlenül.

-A sok hülyére, akik azért fizetnek marha sokat, hogy végigordítsanak egy órát, amíg egy énekesnek titulált ember a színpadon pattog és próbálja túlénekelni a rajongókat- pontosítottam.

-A mondat második fele nem stimmel! Az előbb ellenőriztem a hangolást és kifogástalanok a hangszórók, meg a belső akusztika, az énekest még suttogva is tökéletesen lehet majd hallgatni- javított ki kapásból.

-Na ezt szárnyalja túl a szomszéd hely- bólintottam elégedetten.

-Majd ma megtudjuk- vágta rá.

-Tényleg! Megleszel nélkülem?- kaptam fel a fejem a pólókból.

-Nehezen, de valahogy megoldom- röhögött.

-Azért, rendesen mar a bűntudat- tűrtem egy tincset a fülem mögé.

-Azért, mert kémkedsz és felméred a másik hely terepét?- kapta fel a pillantását egy másodpercre.

-Nem, az teljesen egyértelmű, inkább azért vagyok kiborulva, hogy nekem jól kell éreznem magam, miközben szenvedsz- röhögtem.

-Nem muszály, csak elég feltűnő, ha egyhelyben állod végig a koncertet a...- kezdte.

-VIP részlegből- vágtam a szavába.

-Mi a...? Te hogy kerülsz oda?- röhögött értetlenül.

-Megvannak a kapcsolatain- vontam meg a vállam mosolyogva- Emlékszel Kiára, a világ legnagyobb 5sos rajongójára?

-Ja- biccentett visszaidézve a napot, amikor a legjobb barátnőm követelte tőlünk, hogy intézzünk egy 5 seconds of summer koncertet.

-Na, az összes műsorba betelefonált, ahol jegyet árultak- röhögtem.

-Már akkor gondoltam, hogy marhanagy fan, amikor véresen megfenyegetett, de ez már kattantság- nevetett értetlenül.

-És nem te laksz vele egy lakásban- néztem rá sokkos tekintettel.

-Te szegény lány- rázta a fejét tettetett sajnálattal.

-Francokat vagyok szegény, mert ma...- kezdtem, várva, hogy befejezze.

-Cloe Mendes életében először koncertre megy- tettetett lelkesedést.

-Pontosan- röhögtem, majd átgondolva a kijelentést, szórakozottan néztem rá- Azért, ez elég poén azok után, hogy két éve koncertszervező vagyok...

-Részletkérdés- röhögött szórakozottan, majd a továbbiakban csendben pakolásztunk, intézkedtünk és pontosítottunk.