All right Los Angeles! |3|

27

Nem tudom, hogy hányszor mondtam el eddig, hogy túlléptem Stevenen, de ez továbbra is stimmel. Azért fagytam le, mert marhára nem számítottam se a seggfejre, se a megjegyzésre. Nem mellesleg, azért fagytam le, mert két évig sikerült elkerülnöm ezt a csávót, most meg lazán beállít mint ha semmi sem történt volna. Valamilyen szinten, igaza is van, de azért azt ne felejtsük el, hogy miért szakítottunk.

Még mindig háttal állva az érkezőnek, lazán összefontam magam előtt a kezem és egy pillanatra unottan meredtem a világirodalom legfelső polcának ajánlatára amíg kitaláltam, hogy mit tegyek, majd végül egy nagy levegő kíséretében, újra Angelához fordultam.

-Körülbelül meddig kell vigyáznom Agnesre?- mosolyogtam.

-Kilencig haza kellene érnem- válaszolt, ugyanúgy levegőnek nézve az unokaöccsét, mint ahogy én csináltam. Mondtam már, hogy imádom ezt a nőt?

-Most komolyan úgy fogtok tenni, mint ha itt se lennék?- nevetett fel kínjában.

-Vacsorát nem csináltam, bármit megehet a hűtőből, nyugodtan nézhet tévét és takarodó sincs a nyáriszünet miatt- sorolta, konkrétan a hátam mögötti srácra sem pillantva.

-Ó! Azok a nyáriszünetek. Emlékszel még Cloe?- folytatta Steven, felidézve az akkor még szép pillanatokat, amik mára már mély sebek.

-Szerintem elleszünk. Akkor a kaját intézem, de Agnes jófej, szóval tuti, hogy megleszünk így hármasban- vontam meg a vállam.

-Milyen megtisztelő! Engem is beleszámoltál?- karolta át a vállamat Steven, még mindig leszarva... hát úgy mindent, de én rögtön ki is tértem az öleléséből.

-Bocs, számoljam hozzá a jelenlegi barátnődet is?- pillantottam rá, a nap folyamán először. Barna haja valami eszméletlen menőn volt levágva, zöld szeme még mindig hozta a vonzó kinézetet, ami tökéletesen passzolt a hosszúkás fejéhez, aminek az élét a halvány szakáll határozta meg. A fülbevalói még mindig megvoltak, tökre kigyúrta magát, a tetkói között még ott virított a C betű, az egyetlen dolog, amit az élete végéig hordoznia kell belőlem. Jól nézett ki, de ennyit tudok hozzáfűzni a dologhoz.

-Ma este pont szabad vagyok- kacsintott.

-És az is maradsz, mert a három alatt nem rád gondoltam- válaszoltam érzelemmentes hangon, rá sem nézve.

-Akkor csak bejött a tippem! Szereztél egy barátot!- éljenzett, engem meg kirázott a hideg. Az a bizonyos búcsúzó mondat újra megjelent a gondolataimba, de ezt követően, megéreztem Ashton ingjének illatát, így csak mosolyra húzódott a szám.

-Egy dologban csak nem tévedtél- vetettem oda, miközben Angelára néztem- Ugye nem baj, ha jön velem a barátom is?

-Ha nem erről a semmirekellőről beszélsz, aki még mindig a nagynénjének dolgozik, akkor nem baj- bólintott, a földig gyalázva Stevent. Na! Ő igazán nem szokott felejteni.

-Hé! Először engem bíztál meg azzal, hogy vigyázzak a pici hugira- értetlenkedett Steven.

-Csak azért írtam, mert Cloe nem válaszolt. Azt hittem, hogy nem jössz el- intézte a második mondatot nekem. Basszus! Elfelejtettem üzenetet írni!

-Bocsánat, nem volt időm válaszolni- kamuztam, miközben fejben felidéztem a jelenetet. Ashton pont felkelt és valahogy minden kiment a fejemből.

-Semmi baj, örülök, hogy egy felelősségteljes felnőttre hagyom a lányom- válaszolt.

-Ez már kezd sértő lenni- sipítozott Steven.

-És mit tudsz tenni ellene? Úgyis itt fogsz maradni! Már azóta próbállak kirúgni, hogy Cleo elment- horkant rá Angela.

-Látod, hogy min kell keresztülmennem, mióta elhagytál?- karolt át ismételten, haveri alapon.