All right Los Angeles! |3|

29

Cloe pov:

Egy koncerten csápolva, mosolyogva hallgattam Shawn Mendest, aki egy gitárral felpörgette a hangulatot a többezres nézőterünkön, majd oldalra pillantva, szorosan megöleltem Ashtont. A srácot, aki elintézte a Shawn koncertet a Los.A parkban, a srácot, aki szeret és akit én ezek szerint marhára kihasználok, tekintve, hogy egy ilyen kellett ahhoz, hogy elnyerje a hálámat. Ahogy ez a gondolat a fejembe szökött, hirtelen a színpadon ugráló énekes félrefogott egy dúr akkordot, ami így egy szomorkás és felszültségkeltő moll hangzásban szólalt meg, majd pár másodpercre rá, az ég is beborult. Ez az egész még nem is lett volna gáz, de Ashton arcán sem ült az unikornis mosoly, kérdőn fürkészett, én viszont csak beszívtam a levegőm, miközben a szememet lecsukva, átgondoltam a dolgot.

Nem használnám ki Ashtont, túlságosan szeretem. Ez az egész csak egy felszínes valami. Persze, hogy örülök a koncertnek, de nem várok el tőle ilyet, mert én őt szeretem, nem azt, ami vele jár. Én nem vagyok olyan, mint mindenki más, engem pont nem érdekel Ashton Fletcher Irwin a 5sos dobosa, engem Ashton, rosszabb esetben Austin érdekel, aki a színpad elejéről elküldött, de végül mégis utánam nyúlt. Ez a koncert nem volt fontos, nem ez töltött el boldogsággal, hanem Ashton jelenléte.

Ahogy ez a gondolat belevésődött a fejembe, végül kifújtam a levegőt és kinyitottam a szemem, de a részeg és túlságosan ordító fanok látványa helyett, csak egy szekrény fogadott. Miután megéreztem a szörnyen kényelmes párnát a fejem alatt és a tökéletesen puha matracot, rögtön fordultam is Ashton felé, aki engem fürkészve figyelte, ahogy összerakom a képet.

-Jó reggelt- vigyorgott.

-Szia- töröltem ki az álmot a szememből, majd elkezdtem forgolódni, remélve, hogy találok egy órát.

-Hat óra lesz kilenc perc múlva- segített ki.

-Akkor én indulok is- ültem fel, megfeledkezve a frusztráló álmomról, arról, hogy alig aludtam és arról, hogy amúgy Ashtonnál vagyok.

-Mi van?- horkant fel szórakozottan, miközben ő is felült.

-Indulok melózni, mert tegnap egy olyan koncert volt, amit a kemény mag első sorból hallgatott. A kemény mag alatt tetkós rockereket értek, akik felszlapáltak minden ihatót, szóval sok melóm lesz, ha a múlt évet veszem példának- magyaráztam, miközben felpattantam.

-Oké, ezt megértem, de így mész?- húzta fel a szemöldökét.

-A sima pólóban és a melegítőnadrágodban, amit pizsamának választottam? Persze, hogy nem- röhögtem, de körbefordulva, sehol sem találtam a pólóm.

-Kimostam- húzta vigyorra a száját.

-Most vagy megöllek, vagy szakítok veled- fordultam felé döbbenten.

-Szerintem jobb lenne, ha tőlem választanál valamit- állt fel, a gatyájában és fehér pólójában elhaladva mellettem.

-Szemét- motyogtam, majd hátulról átölelve, a vállára hajtottam a fejem és úgy néztem a szekrény tartalmát.

-Bármi elképzelés?- pillantott oldalra felém.

-Egyenlőre azt próbálom kitalálni, hogy mikor dobtad a mosásba a ruhám- fordítottam egy kicsit felé a fejem.

-Na jó! Lehet, hogy csak eldugtam, de ez részletkérdés- vigyorgott kisfiúsan.

-És miért?- horkantam fel.

-Mert... mert you looks so perfect standing there in my... clothes- röhögött.

-Magadtól idézel, valami komoly baj van- karoltam át hátulról, miközben hozzábújtam- Van bandás fölsőd?