All right Los Angeles! |3|

22

Tekintve, hogy Kia már megint marha elfoglalt volt, reggel az ébresztőm hangos hangja hatott a síri csendbe és nem Luke kornyikolása. Szegény gyerek... ha tudná mennyire utálom a Woke up in Japan című számukat még úgy is, hogy csak mostanában jött ki...

Az ágyamból kikecmeregve, unottan léptem az ablakhoz, majd elhúzva a függönyt, rögtön vissza is húztam azt, ugyanis egy kocsi parkolt a házam előtt. Egy fekete, lesötétített kocsi, amivel tegnap Calum elvitt koncertre, majd Ashton hazahozott és a többi.

Miután körülbelül felfogtam, hogy mi van, gyorsan kikaptam a szekrényemből egy ezer éves, de még mindig jó halásznadrágot, majd egy hozzá illő trikót szerválva, szorosan összefogtam a hajam és egy rágót bekapva, rohantam is ki a ház elé. Ezt az utóbbit meg is bántam, mert elfelejtettem felvenni a conversem és így rohanhattam vissza...

-Te mit csinálsz itt?- vágtam át a járdán, a kocsi előtt megállva, aminek Ashton támaszkodott. Na jó! Azért meg kell jegyeznem, hogy nem olyan szar arra kelni, hogy Ashton Fletcher Irwin kócos hajjal és baziszéles vigyorral vár a házad előtt...

-Gondoltam elviszlek, de nem tudtam, hogy mikor indulsz melózni- vonta meg a vállát mosolyogva, miközben ellökte magát a kocsitól és megindult felém.

-Mikor keltél?- néztem rá értetlenül.

-Nem mindegy? Úgyis egész este erről álmodtam- húzott magához.

Igaz, még nagyban a reggeli kómámban voltam, de szinte már reflexből csókoltam vissza a srácot. A kócos hajába túrva, mosolyogva konstatáltam, hogy nem bánnám, ha ez minden nap így lenne szervezve. Felkelek, mérges vagyok, kinézek az ablakon, még mindig mérges vagyok, előkészülök mérgesen, aztán a srác elé lépek és boldog vagyok. Jó kis program, legalább nem lennék egész nap álomkómás... és mérges...

-Kész vagy?- kérdezte, mikor nagy nehezen elengedett.

-Még egy kávé nem ártana... Nem akarsz bejönni?- pillantottam rá.

-Hát... hajnali öt óta kint várok, szóval szívesen bejövök, úgysincs semmi dolgom- vonta meg a vállát vigyorogva.

-Arra rájöttem, hogy nincs mára semmi programod... Ha lett volna dolgod, nem vártad volna, hogy egy előre meg nem beszélt időpontban jöjjek ki- nevettem.

-Túl okos barátnőm van- karolt át mosolyogva, mire én egy szemöldökfelhúzással enyhítettem a feltörni készülő vigyorgást.

-Szóval a barátnőd vagyok?- kérdeztem összecsukló hangon. Hát... én megpróbáltam, de túl egyértelmű, hogy nincs ellenvetésem.

-Úgy nézek ki, mint aki hülyítene téged és random megcsókolna, ha nem lennél a barátnőm?- válaszolt kérdéssel a kérdésemre.

-Hát...- húztam el a szám, visszagondolva a pár nappal ezelőtti incidensre.

-Az más volt! Akkor nem tudtam a háttérsztorit-  tette fel a kezét védekezőn.

-Csak utánad- nyitottam ki az ajtót, mire Ashton bólintva konstatálta, hogy nem kap visszajelzést, így belépve a lakásomba, csak szórakozottan körbefordult, miközben a derekamnál fogva, maga után rántott.

Miután nagy nehezen és ismételten elszakadtam a sráctól, a konyhába sétálva megálltam a pultnál és benyomtam a kávéfőzőt.

-Te kérsz?- pillantottam hátra a vállam felett, amikor kinyitottam a szekrényt, amiben a poharak voltak.

-Igen- lépett mögém, mire én szórakozottan felhorkantam.

-Mi az már megint?- röhögtem, szembefordulva a sráccal.