All right Los Angeles! |3|

13

Az ébresztőm hangjára ébredve, kapásból a telefonomhoz fordultam, majd kinyomva az időzítőt, felültem, szoros copfba kötöttem a hajam és felálltam. Az ablakhoz lépve, elhúztam minden függönyt, majd gyorsan rendbeszedve az ágyam, kimentem a konyhába, ami még mindig Kiamentes volt. A kávémat összedobva, gyorsan pirítottam magamnak egy fél kenyeret, majd a reggelivel a kezemben, bementem a szobámba előszedni valami tűrhető göncöt. A fél pirítóssal a számban, nagy nehezen kiráncigáltam a legalsó pólót, amit jobban szemügyre vettem és egy ahhoz illő nadrággal párosítva, végül befejeztem a nyugis reggelit és lehúzva a kávém, megindultam a fürdőszoba felé.

Tekintve, hogy Kia felszívódott, nem kellett az ajtó előtt várakoznom, így ráérősen vettem át a fekete trikóm, amihez egy világosabb térdig érő farmert vettem fel. Miután rájöttem, hogy ez így elég rosszul néz ki, de nem volt kedvem átöltözni, végül az egészre felkaptam egy, kék árnyalatokból álló rövidujjú kockás inget. Mivel ezzel letagadhatatlanul is úgy néztem ki, mint egy farmer, valamennyivel kompenzáltam a kontyba kötött városi hajstílussal és a kék fancy napszemüvegemmel. Amikor rájöttem, hogy ezen a szerelésen semmi sem segít, végül felkaptam a fekete conversemez és az egészet leszarva kiléptem az utcára, majd megindultam a munkahelyem felé.

-Látom még élsz- léptem be a kis irodába, miután átvágtam a sátorozókon és a sok eldobált szeméten.

-Nehezen, de túléltem- riadt fel Matt, mire szórakozottan elmosolyodtam.

-Te lehet, hogy igen, de a fesztiválhely nehezen- húztam el a számat, miközben írtam a takarítós csoportnak.

-Azt ugye tudod, hogy fél hét van- ellenőrizte le az óráját Matt értetlenül.

-Pont ez az. Ha most letudjuk a kötelező köröket, akkor nem kell a fesztiválozókat kerülgetni- érveltem, miközben sebesen gépeltem.

-Ezért vagy te itt- ült le velem szemben a srác, átgondolva a hallottakat.

-Ha hoztam volna kávét, akkor egy fizetésemelést is megkockáztatnék- válaszoltam.

-Mi van a dobbal?- kérdezte a srác, sebesen ellenőrizve az időpontokat és helyszíneket.

-Basszus- pattantam fel és kilépve az irodából, a leghátsó színpad felé vettem az irányt.

A táborozók között futkározva, két perc alatt elértem a fellépőhelyszínt, majd egy jót káromkodva néztem fel a darabokban álló dobra. A telefonomon keresgélve a szerelő nevét, gyorsan dobtam neki egy üzenetet, majd a hangszer darabjaival a kezemben, tanácstalanul sétáltam fel s alá, amíg meg nem szólalt a telefonom.

-Halló! A dob miatt keres?- kérdeztem meg kapásból.

-Nem, én a dobos vagyok- horkant fel Ashton, rekedtes hangon. Ezek szerint most kelt fel.

-Figyi, most nem alkalmas, mert azt a dobot próbálom összerakni, ami tegnap szétesett- túrtam a hajamba, megfeledkezve, hogy a copf helyett egy kontyba gumiztam reggel.

-Tudok segíteni?- kérdezte rögtön.

-Az már megvolt tegnap- röhögtem.

-Akkor nem segítettem- érvelt.

-Feltűnt- horkantam fel.

-Mindent félretéve- tért a lényegre- Mit tudok segíteni?

-Nagyon semmit, már jeleztem a szerelőnek, csak a sátoroknál is van egy kis gubanc- olvastam le az üzenetet, ami akkor érkezett a telefonomra.

-Na, akkor jövök- hallottam mocorgást a vonal másik feléről.

-Nem kell ezért fáradoznod- ellenkeztem rögtön.