All right Los Angeles! |3|

10

Cloe pov:

A színpad előtt állva, teljesen elalélva tapsoltam a bandának. Marhajók voltak! Alig fogtak félre hangot, a dobos sem tévesztette el az ütemet és minden nagyobb ugrás összejött az éneklésükben is. Zseniálisak voltak és száz százalékban elnyerték a tömeg tetszését, arról nem is beszélve, hogy semmi play back, vagy kamu dolog nem volt az egészben!

A távolodó tömeg hangulatát elemezve, elégedetten figyeltem a szaladgáló munkásokat, akik teljes szervezetben ellenőrizték a rajongókat, majd amint az előadók is leértek a hátsó lépcsőn, én is megindultam. A füves területen lépkedve, egy pillanatra értetlenül konstatáltam, hogy Ashton eltűnt, de mit sem törődve a dologgal, csak sétáltam a sötétben a kulisszákig.

Az igazat megvallva, nem tudom miért, de szimpatikus volt a tag. Mosolygós, kedves, vicces, miközben professzionális és teljes mértékben komolyan veszi a munkáját. Ezt abból következtettem ki, hogy két hete lazán elküldött, tudva, hogy megzavarnánk a színpadon, a munkája közben, de ezek mellett tök jót beszélgettünk, amikor szabadnapos volt. Az ilyen embereket tisztelem. Mindennel lehet viccelni, de amikor feladat van, akkor a feladat az első, lehet az egy előadó kényelmének garantálása, vagy az ő esetében maga az előadói lét, ami a dobolás. Tényleg zenész volt, érezni lehetett a kisugárzásából és nem volt tapintatlan bunkó, sem erőszakos, mint ahogy azt egy dobosnál gondolnánk. Legalábbis, a fiú dobosoknál, mert a csaj dobosok jófejek, ami abból is látszott, hogy Charlie nem az egész közönség előtt állította le a koncertet, hanem csak utána húzott félre egy pillanatra.

-Nem akartam kellemetlenséget okozni, de így utólag szerettem volna jelezni, hogy ellazult az egyik dob- suttogta, ügyelve arra, hogy ne keltsen tömegkatasztrófát.

-Úristen! De azért tudtál így dobolni?- képzeltem magam rögtön a helyébe.

-Ja, valahogy megoldottam. Semmi komoly probléma nem történt, de azért ezt akartam jelezni abban az esetben, ha beállít egy nagyképű, elkényeztetett  brigád, akik pöcire ellenőriznek- vonta meg a vállat.

-Köszönöm, hogy szóltál, megpróbálok intézkedni- bólintottam, fejben feljegyezve a megoldandó problémát.

-Ettől eltekintve, nagyon élveztük a koncertet! Reméljük jövőre is jöhetünk- mosolygott bátorítóan, majd a fiúkkal az oldalán elhagyta a terepet.

-Hát, ez jó nyitás volt- karolta át a vállam Matt.

-Ellazult egy dob- vertem mellkasba, majd kiszabadulva a karja alól, határozottan megindultam a színpad felé, hogy megnézzem mekkora a gáz.

-Akkor én mentem körbenézni! Holnap találkozunk- szólt utánam a srác, mire tovább sétálva, csak hátramutattam a hüvelykujjam.

-Jó éjszakát- mondtam.

-Jó vicc- röhögött, mire átgondolva a dolgot, szórakozottan megfordultam és széttártam a karom.

-Nem akartalak a remélem túléled holnapig dumálval itthagyni- röhögtem.

-Igazad van, ez túlságosan horrorfilmes beszólás lett volna- gondolta át.

-Késő! Remélem túléled holnapig!- intettem szórakozottan, miközben újra megfordultam, hogy felmenjek a színpadra.

-Neked is jó éjszakát!- szólt utánam még egyszer a távolodó hangja.

A színpad lépcsőin sétálva, gondosan ügyeltem arra, hogy ne essek el a halványan megvilágított hátsó részen, de amint a színpadra érve elhúztam a függönyt, elém tárult a csoda. A reflektoroktól megvilágítva, egy kellemes érzés fogott körbe, így becsukva a szemem, egy közönséggel teli terepet képzeltem magam elé. Tudniillik, én zenei analfabéta vagyok, így ez a gyermekded érzés sem tartott sokáig. Kisvárosi tehenész vagyok, és ott biza' nem volt se magántanár, se énektanár, csak tehén, de abból jó sok. Sok tehén, akiket különféle koreográfiákkal és lépésekkel kerültem ki. A színpadon állva, kinyitottam a szemem, majd felmérve a terepet, megfogalmazódott a fejemben egy menetrend és ezzel a hirtelen jött ihlettel egyidőben, leguggolva felkaptam két zsinór végét és sétálás közben felcsavarva, leraktam arra a helyre, ahonnan holnap könnyen vissza lehet hozni. Ezt normál esetben nem nekem kéne csinálnom, de problémát jeleztek, így én szóltam a mára kijelölt munkásoknak, hogy nyugodtan menjenek. A többi zsinórt is összeszedve, egy pillanatra instabillá vált a színpad, így a további pakolászásban toltam egy gyors arábelt, hogy megnézzem mennyit bír. Szerencsémre, nem szakadt be alattam a színpad, de kaptam egy rendes színrohamot a nézőtér elejéből jövő taps miatt.