All right Los Angeles! |3|

28

Ashton pov:

A vécék bejáratának bemélyedésében lapulva, kérdőn figyeltem a mocorgást a plázában. Sajnos, pont úgy álltam, hogy nem volt rálátásom a könyvesboltra, de a túltoltan tetkós, piercinges és látszólag kemény pasas távozását figyelve, ki tudtam következtetni, hogy valami nincs rendben. A srác a mozgólépcsőig bosszankodott, majd jól belerúgva egy hirdetőtálbába, még mindig mérgesen távozott. Nem tudom, hogy ez melyik boltban volt és mit csinálhatott, de én féltem tőle, így reméltem, hogy Cloenak nem volt semmi baja.

Tulajdonképpen, ez a legrosszabb oldala annak, hogy híres vagyok. Az ember azt hinné, hogy bármit megcsinálhatok, mert nem akadályoznak a számlák, a láthatatlanság, vagy a tehetetlenség. Az egyetlen baj az, hogy az univerzum nekünk is kitalált egy gátat, amivel nem érjük el a kiteljesedett tökéletességet. Hölgyeim és uraim, én, Ashton Fletcher Irwin, nem állhatok ki bárki mellett, engedélyt kell kérnem az embereimtől bármilyen tett előtt és nem léphetek csak úgy ki az utcára, mert annak komoly következménye lesz! Úgy van! Egy kicseszett ötévesnek érzem magam napi szinten!

Idegesen és mérgesen ácsorogva a sarokban, végül megkönnyebbülten pillantottam meg Cloet egy kis szöszi lánnyal, így körbenézve, kiléptem a sötétségből a társadalomba, ahol bármelyik pillanatban lefotózhatnak.

-Agnes! Ő itt Ashton- mosolyodott el a barátnőm, megkönnyebbüléssel a szemében.

-Úristen! Neked Ashton Fletcher Irwin a Leonod a 5sosból!- visított.

-Ki az a Leon?- pillantottam körbe értetlenül.

-A rendes srác, aki megérdemli Violettát. Bezzeg az a féreg Diego- nézett körbe a tízéves mérgesen. Azt nem tudtam, hogy miért ideges, de kezdtem jobban félni, mint az előző bunyós srácnál.

-Mi?- pillantottam Cloera, aki gondterhelt arccal, csak szórakozottan összehúzta a szemöldökét.

-Az agyára mentek a tini szappanoperák- tűrte arrébb a copfjából kikandikáló hajszálat- Lényeg a lényeg, láttad a tetkós kigyúrt tagot?

-Igen- bólintottam aggodalommal a hangomban.

-Na! Akkor nagy örömömre szolgál, hogy bemutathatom, ő Steven- forgatta a szemét, a hangjában semmi frusztrációval. Teljesen lazán kezelte az ügyet.

-Hogy vagy?- kérdeztem reflexből. Hol lehet visszavonni a jelentkezést? Nem akarok híres lenni, ha a fal túloldalán a barátnőm éppen egyedül küzd meg a három éve teherként hordott érzéseivel!

-Jól bírta. Az a szemét uncsitesóm most neki kezdte el azt, mint azoknak a lányoknak, akiket hozott magával az ünnepekkor, de Cloe szemrebbenés nélkül lekoptatta. Sokkal menőbb mint Violetta- magyarázott bazinagy szemekkel a kicsi lány.

-De Pennynél nem- röhögött Cloe, mire a csaj az órájára nézett.

-Ashton Irwin! Haza tudsz dobni? Mindjárt kezdődik a Penny a marsból a Disney channelen- pillantott felém.

-Elég az Ash- kacsintottam rá, majd magam elé engedve a két lány, észrevétlenül megöleltem Cloet a mozgólépcsőn, a barátnőm pedig ezt eszméletlenül erősen viszonozta. Konkrétan úgy kapaszkodott belém, mint ha most tépték volna ki a lelke felét és az én karjaim között tudna csak feltöltődni. Ez nem is áll annyira messze az igazságtól, így ezzel a gondolatmenettel a fejemben szorítottam magamhoz.

-Amúgy, Cloe te is 5sos fan vagy?- kérdezte meg a kiscsaj hátulról, amikor beültünk a kocsiba.

-Nem, nekem semmi közöm a zenéjükhöz- vonta meg a vállát.