Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

84. rész

Április 6. Hétfő:

Ma van egy hónapja, hogy megtudtam, hogy terhes vagyok. Amúgy akkor 2 hetes terhes voltam.

Most éppen készülődünk George-al, mert időpontom van az orvosnál. Azt mondta, hogy ha majd kb 1 hónapos terhes leszek menjek vissza és megnézzük, hogy épségben van-e a baba és mi a neme. Anya mondta, hogy menjünk egy mugli orvoshoz, úgyhogy vissza mentünk a szülővárosomba Budapestre. Elvileg anya ismer egy jó orvost, valamilyen Cserháti doktornőt emlegetett mindig. Úgyhogy most éppen oda tartunk a csoda járgánnyal. Persze csakis az úton, levegőben nem, mert a végén észre vehetnek minket a muglik.

Azt beszéltük anyával, hogy majd a kórháznál találkozunk vele. Mondtam neki, hogy ő is legyen ott, mert ő ismeri ezt a Cserháti doktornőt, és még hallani se hallottam róla.

Éppen a folyosókon sétáltunk, amikor megpillantottuk anyát, éppen a recepcióssal beszélgetett. Mikor hallotta, hogy jön valaki, felpillantott, amikor látta, hogy mi vagyunk, elmosolyodott és oda jött minket megölelni.

-Jaj de nagy bár a pocakod Chloe! -simított végig a hasamon. -Biztos, hogy egy hónapos?

-Igen anya, biztos. -mondtam.

-Na, majd meglátjuk mit mond Móni.

-Móni? -kérdeztem rá.

-Igen, Cserháti Móni. -mondta.

-Ja, értem, de nem mondtad a nevét, csak mindig úgy emlegetted, hogy "Cserháti".

-Jaj bocsi, de mostmár akkor tudod.

Anya tudtam már, hogy mi merre van ebben a kórházban, úgyhogy ő vezetett ehhez a Mónihoz.

Éppen egy másik orvossal beszélgetett, úgyhogy csak bementem a szobába George-al és lefeküdtem az ágyra.

-Az mi? -mutatott kíváncsian valamire George.

-Azok ultrahang vizsgáló fejek. -mondtam.

Csak értetlenül nézett.

-Ez mugli kifejezés, nem értem. -nézett rám.

-Azzal fogja megnézni a doktornő, hogy minden rendben van-e a babával, és hogy mi a neme.

Ajtónyitódást hallottunk. Mindketten oda néztünk. Anya jött be Mónival.

-Üdvözlöm Mr. és Mrs. Weasley. -nyújtott kezet nekünk.

-Üdvözlöm Cserháti doktornő. -mondtam.

-Kezdhetjük? Elsőnek csinálok egy ultrahangot, utána pedig veszek vert. -mondta.

-Rendben! -mondtam.

-Nos, lássuk csak. -ült le egy székre, közben zselét kent a hasamra, majd oda tette az ultrahangfejet. -Hmm......... Egészséges a baba....... Várjunk csak...... Elnézést kérek, egészségesek! Ugyanis ikreket vár. -nézett rám. -Egy fiú, és egy lány.

Nem is tudtam megszólalni. Ikrek? Ez csodálatos!!

Kaptunk ultrahang képeket is, majd vett tőlem vért.

Mikor mind ezzel végeztünk, indultunk haza.

Otthon egyből megtámadtak, hogy mi volt, mi van a kisbabával.

-Kisbabákkal. -javította ki Ginniy-t George.

-Hogy érted, hogy kisbabák? -kérdezte Fred, közben rám nézett. -Úristeeeeeeen ikreket vársz? -ölelt meg szorosan.

-Igen. -mondtam kicsit fulladozva, olyan szorosan ölelt.

-Ez remek Chloe! Nagyon örülök! -ölelt meg Molly és Arthur is.

-És egészséges? -kérdezte Ron.

-Persze. -mondtam.

-És ugye a kismama is jól van, és semmi baja nincsen? -kérdezte Ginny.

-Persze, ő is jól van. -nevettem fel. -Csak éhes.

-Gyertek, egyetek valamit. -lökdösött Molly minket az asztal felé.

-És tudjátok már a neveket? -kérdezte Fred.

-Dehogy, de gondolkozunk rajta. -mosolyogtam George-ra.

-Keresztszülők? -kerdezősködött tovább Fred.

-Nem tudjuk, annyi opció van, nehéz döntés. -mondtam.

-De majd meglátjuk. -mondta George.

-Lehet, hogy mindkettő kicsinek más lesz a keresztszülője. -mondtam.

-Akkor én meg Hermione lehetnénk az egyiknek. -mondta Ron.

-Jaj, ne faggassátok már szegényeket. -mondta Molly. -Hagyjátok őket, hogy kicsit észbe kaphassanak és tanuljanak szülőkké válni.

Hálásan néztem Molly-ra, mert ezután már nem faggattak minket a kérdésekkel.

Délután nem nagyon történt semmi izgalmas. Este olvasgattam azokat a könyveket, amiket anya adott nekem a kórház előtt, hogy hogyan legyünk jó szülők, meg milyen az első szoptatás, hogy kell bánni egy kisbabával. Meg minden olyat, ami fontos. Úgyhogy esti elfoglaltságnak nagyon jó volt, legalább tanultam is a mellett, hogy nem unatkoztam.