Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

50. rész

Arthur és az ikrek este 5-re értek vissza. Gondoltam hátha elmeséli majd George este, hogy hol jártak.

Éppen készülődtem, hogy normálisan felöltözzek, mert már csak fél óra volt hátra és megérkeznek Bill-ék, nem akartam nagyon kiöltözni csak éppen egy elegáns szettet összeállítani, amikor kopogást hallottam, nagyon reméltem, hogy nem Bill-ék jöttek meg egy fél órával hamarabb.

Mikor kinyitottam az ajtót, Harry-t láttam az ajtóban áldogálni. Gyorsan a nyakába ugrottam és szorosan megöleltem.

-Szia! -köszöntem neki boldogan.

-Szia! -mondta, majd levette a kabátját. -Jól nézel ki! -mondta, majd végig néztem magamon.

Hát jobb mint az itthoni melegítő.

-Köszi! -mondtam, majd rá mosolyogtam.

Valaki lejött a lépcsőn.

-El a kezekkel a barátnőmtől Potter! -mondta nevetve George, majd oda ment Harry-hez és megölelte.

Szép fokozatosan mindenki lejött, és már mindenki lent volt. Egy kevés sminket tettem magamra, hogy azért mégis jól nézzek ki.

Kopogás hallatszódott, raneztem a falon lévő órára, pontban 6 óra, elég pontosak.

-Kinyitod az ajtót, kérlek Chloe? -kérdezte Molly.

-Persze! -mondtam, fogalmam sincs mitől, de egy kicsit izgultam.

Oda mentem az ajtóhoz, majd kinyitottam. Széles mosoly terült szét mindkettőjükön.

-Bill, Fleur! -köszöntöttem őket, majd megöleltem és megpusziltam őket.

Mikor beértek a házba mindenkit végig öleltek és pusziltak.

Leültünk az asztalhoz, és elkezdtünk vacsorázni, közben pedig beszélgettünk.

-És hol laktok? -kérdeztem, miközben egy újabb falatot vettem a számba az isteni sültcsirkéből.

-Egy eldugott kis hely, nincsenek szomszédok. -mondta Bill.

-De legalább nyugis. -mondta Fleur.

-És szeretnétek gyerekeket? -kérdezte Hermione.

-Persze! -mondta Bill és Fleur egyszerre.

-Mennyit? -néztem rájuk.

-2-t biztos. -mondta Bill.

-Minimum 4 kell, mert akkor nem lesz veszekedés, hogy ki legyen a keresztapa. -mondta George.

-Köszi, és én ne legyek keresztszülő? -kérdezte Ginny.

-Te leszel majd az én gyerekemnek. -mondta.

-Áh szóval te már ilyen előre haladtál. -mondtam nevetve.

Sokat beszélgettünk vacsora közben, és sokat nevettünk is. Bill szerette volna tudni a testvéreinek a szerelmes sztorijukat, hogy hogyan jöttek össze a párjukkal.

-Hát George-é eléggé kacifántos. -mondta nevetve Fred.

-Ez így igaz, de legalább együtt vagyunk! -mondta George, majd megszorította a kezemet az asztal alatt.

A vacsora után gondoltuk, hogy csinálunk egy nagy családi tarsas/kártyás estét. Előszedtünk kártyákat is meg társast is, végül kártyáztunk. Ott is rengetegszer nevettünk.

Egymás után zsinórban 3 kört nyertem.

-Háhá megint én nyertem! -mondtam, majd nevetni kezdtem.

-Te mindig csalsz! Most is! -mondta Fred.

-Szerinted megint csaltam? -nevettem fel.

11 óra körül vonult mindenki az ágyába. Én gyorsan lefürödtem meg fogat mostam. Mikor befeküdtem az ágyba, elkezdtem faggatni George-ot.

-Hol voltatok? Mi miért nem mentünk? Valami ügyet intéztetek?

-Mi vagy te, nyomozó? -kérdezte nevetve.

-Nem, csak kíváncsi.

-Semmit, apának segíteni kellett a munkahelyén.

-A Mágia Minisztériumban, de hiszen hétvége van.

-Igen, de behívták, és mellettünk mi is.

-De miért pont ti?

-Nem mondták.

-Biztos?

-Most már aludhatunk kis nyomozóm? -kérdezte nevetve.

-Nem. -mondtam, majd oldalra fordultam, ő átölelte a derekamat, majd a fülembe suttogott:

-Jó éjszakát hercegnőm!

-Jó éjszakát! -mondtam, egy elég széles mosollyal a számon, de ő ezt nem látta.

2-ra hívott hercegnőnek..