Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

19. rész

Mikor felértem a szobába, láttam, hogy a lányok már fent vannak.

-Ideje volt már hogy felkelljetek, így 11-kor.-mondtam nekik.

-Te hol voltál? -kérdezte Cho.

-Lent voltam a nagyterembe, megnéztem mit csinálnak a fiúk. -mondtam.

-Ki volt lent? -kérdezte Luna.

-Harry, Ron, Neville........ és persze Lavender is.... -válaszoltam.

-Uhh, bakker. -mondta Ginny.

-Nyugi lányok, elbírtam vele. -mondtam.

-Akkor jó, hát azt ki is lehet nézni belőled hogy könnyen beszélsz valakinek. -mondta Hermione nevetve.

Felnevettem én is, majd csendben mondtam:

-Később lejött Fred és George is, azért jöttem fel.

Mindenki csendben maradt, majd Luna szólalt meg.

-Meg mindig nem beszéltek? -kérdezte.

-Nem. -mondtam szomorúan.

-És meddig tervezitek ezt a hallgatagságot így köztetek? -kérdezte Hermione.

-Nem tudom. Én nem tervezek semmit, de meg mindig nem jött magyarázni, hogy nem akarta vagy bármi ilyesmi. -mondtam. -És nem is írt meg....

-Lehet, hogy próbálkozott volna már, de látta, hogy nem akarsz szóba állni vele. -mondta Cho.

-Hát lehet, de nagyon rossz nekem így, hogy nem beszélek vele, kerüljük egymást meg ilyenek. -mondtam szomorúan.

-Szerintem neki is rossz! -mondta Ginny. -Jól ismerem Georgeot, ha látja majd hogy már inkább szeretnél beszélni vele mint kerülni, akkor elfogja magyarázni. De addig vár, nem fog zaklatni téged.

-Hát pedig jól esne ha zaklatna. -mondtam egy szomorú mosollyal.

A lányok értették, hogy hogy értem, de nem szóltak semmit.

Dél körül lementünk ebédelni, mert már nagyon éhesek voltunk, mert nem reggelizett egyikünk se.

Amikor beértunk a nagyterembe, a fiúk már ott voltak. És hát igen, most sajnos nem tudtam kikerülni, hogy ne Georgeal kelljen itt legyek egy időben.

-Később is visszajöhetünk. -mondta Hermione.

-Nem kell, ezt a fél órát kibírom. -mondtam. -Nem lesz semmi.

Oda mentünk, majd ránéztem Georgera, egyszerűen nem bírtam ki hogy ne nézzek rá. Kicsit nyúzott volt, mintha nem aludt volna az éjszaka. De nekem így is eszméletlen helyes volt. Ő is rám nézett, majd rám mosolygott, egy kicsit visszamosolyogtam én is.

-Sziasztok! -köszöntünk a lányokkal.

-Sziasztok! -köszöntek vissza.

Majd leültünk, és 10 perc alatt végeztünk. De még ott ültünk és beszélgettünk egy 10 percet a fiúkkal.