Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

62. rész

-CSENDEEEET!!!! -kiabálta el magát Dumbledore. -Ez az új szabály, el kell fogadni és kész. -folytatta higgadtabban. -A Beauxbatons és a Durmstang iskolából is jön pár diák. A Durmstang iskolából már ismeritek Igort és pár diákját, ők jöttek a balra. A Beauxbatons iskolából nem hiszem, hogy ismertek akárkit is, de onnan csak hölgyek fognak jönni. A neveket majd holnap lehet bedobni a Tűz Serlegébe éjfélig. Most pedig visszamehettek a halókörletetekbe. -fejezte be a mondandóját.

Mindenki felállt az asztaloktól, és elkezdett kivonulni

-Ez szerintem baromira nem igazságos! -mondta Dean.

-Ha eddig nem volt ez a hülye szabály, akkor most miért kellett bevezetni? -kérdezte Fred.

-Nem hallottad a minisztert? -fordultam kérdőn felé, miközben sétáltunk a folyosón. -Azért, hogy megvédjék a fiatalabbak épségét.

-Jó, és eddig nem akarták megvédeni? -kérdezte.

-De, biztos, csak........ -akadtam meg.

-Csak? -nevetett fel.

-Csak lehet, hogy az akkori miniszter nem gondolta, hogy be kell hoznia ezt a szabályt. -mondtam.

-Ja, lehet. -nevetett tovább.

Úgy utálom, amikor nem tudnak komolyan venni.

Amikor még mindig röhögött, fogtam magam és oldalba böktem.

-Hagyd már abba! -szóltam rá.

-Jólvan már mérges törpe! -mondta, majd megint nevetni kezdett.

Erre a beszólásra a többiek is elkezdtek nevetni.

„Na szép....! ”

-Nem vagyok törpe, nem tehetek róla, hogy egy fejjel magasabbak vagytok! Nem én vagyok a törpe, ti vagytok az óriások. -mondtam sértetten.

Odajött George mellém, majd átölelte a derekamat és magához húzott.

-Jobb óriásnak lenni, mint törpének, Hercegnőm. -nevetett fel ő is.

-Köszi. -böktem oldalba, amitől csak jobban nevetett.

Az egész folyosó tőlünk volt hangos. Én csak unottan néztem őket. „Vajon mikor hagyják abba? ”

Erre jött Piton, mindjárt abbahagyták a nevetést.

-Mitől ilyen hangos a folyosó? -nézett ránk dühösen.

-Semmi tanár úr, csak nem bírnak magukkal. -mondtam.

-Lehet azt halkabban is! -mondta.

-Igen, igaza van tanár úr! -mondtam.

Ennyi, el is ment.

Mikor halló távolságon túl volt, újra elkezdtek nevetni. Mindjárt egyenként csapat le őket.

Mikor odaértünk a hálókörletünkhöz, bementünk, és mindenki leült. Van aki székre, kanapéra vagy a földre.

Beszélgettünk.

Éppen Emma jött ki nevetve a lányok részlegéből.

-Sziasztok! -köszönt.

-Szia! -köszöntünk vissza.

-Mit csináltok? -kérdezte.

-Csak beszélgetünk. -mondta Ginny.

-Nem csatlakozol? -kérdezte Neville. „Oh, a kis kedveske. De nem szívesen akarom a társaságunkban látni. ”

-Nem, most dolgom van. -mondta. -Majd legközelebb.

Azzal elindult a kijárati ajtó felé, de előtte 1 méterrel még megállt és visszafordult.

-Tetszik a pólód George. -mondta.

-Köszi! -mondta George.

„Nagyszerű, a fülem hallatára kezd el flörtölni a barátommal.... ”

Még egy ideig beszélgettünk, majd elköszöntünk egymástól, hogy majd este ismét találkozunk. Én George-tól a szokásos csókkal köszöntem el.

-Oké elég, ne turbékoljatok már annyit. Nemsokára megint találkoztok majd. -mondta Fred.

Nevetve mentem a szobámba.

Mikor beértünk a lányokkal, leültünk a saját ágyainkra.

-Ez komoly? -kérdeztem. -Tetszik a pólód George. -mondtam nyávogós hangon Emmát utánozva. -Köszi! -utánoztam mélyebb hanggal George-ot. -Ez mi a franc volt? De komolyan!

A lányok rám néztek, majd elkezdtek nevetni.

-Ez nem vicces!! A fülem hallatára elkezd flörtölni George-al. Hát ez kész röhej!! -mondtam.

-Mondtuk már, hogy olyan vicces amikor féltékeny vagy? -kérdezte Ginny nevetve.

Igen, ezt már hallottam tőletek. -mondtam.

Úgy látom, hogy ők nagyon jól szoktak rajtam szórakozni, ha mérges/féltékeny vagyok.

Este üzenet jött a mi kis csoportunkba, amibe csak páran vagyunk.

Harry: Lányok, gyertek le, már lent vagyunk.

Hermione: Oké, mindjárt megyünk.
___________________________________________

Ma este jön még egy rész!